Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-364

316 364, országes ülés márcziiis 10. 1881. tiltott uton kielégíteni törekvő emberi természet mindenütt egyforma." No t. előadó ur én ezt acceptálom és ennek már most alkalmazását kinek-kinek gondolkodás módjára, egyéni hajlamára bizom; részünkről csak kimondom, hogy nekünk nincsenek semmi érdekeink, semmi aspiratióink, semmi palpabilis törekvéseink, mert az, a mit mi elérni óhajtunk, valószínűleg oly messze van, hogy csak azok érhetik utol, a kik utánunk következnek, de mi nem; {Felkiáltások a szélső balfel Öl: Ki tudja!) hanem az önérdeket tiltott uton kielégíteni törekvő emberi természet, az bizonyosan mindenütt egyforma, ezt a magyarországi miuisteriumok felváltott kisebb, rövidebb, hosszabb korszakában tapasztalni elég alkalmunk volt. (Igaz! Ugy van! a szélső' haljelöl. Zaj, jobbfelöl.) Átmegyek már most, hogy néhány rövid megjegyzést tegyek azon irtózatos nagy civillistára, fizetésekre, mely ezen magyar zsandárság fenntartására, ellátására rendelve vau: itt az mondatik, „hogy két propeller és négy ladik a dunai rendőrség számára 28,000 frt; fűtésre, tisztogatásra, bérkocsira 5000 frt; „azután azt mondja", a két propeller tüzelőszere olaj stb. tiz hóra 12,000 frt; tävirdai hálózat a kapitányságoknak a központtal és egymással való összeköttetésére most egyelőre 10,000 frt." Hát igy később valószínűleg még emeltetni fog. Azt mondja továbbá: „a főkapitány fizetése összesen 6,600 frt." T. ház! Mi*már, ugy látszik, nem tudunk törvényt alkotni, nem tudunk hivatalokat dezignálni, hogy azokat ilyen fejedelmi fizetésekkel ne dotáljuk. Ugyan hát ki legyen Magyarországon az a rendőri főkapitány, a ki 6,600 frt fizetéssel vau dotálva? (Ugy van! a ssélső baloldalon.) És igy megyén ez azután skála szerint lefelé, de igen csekély különbséggel fokról-fokra, mig ki nem kerittetik az az iszonyatos pénzösszeg, a mely Magyarországon teljességgel nem jogosult, ott, a hol ma is 40 millió körül járó deficittel kell küzdeni. (Ugy van! Helyes! a szélső baloldalon.) Azt mondja a t. ministerelnök ur a többi köztt, hogy (Halljuk! Halljuk!) lesz itt 4 vegyész az élelmi szerek megvizsgálására és a legénység betanítására. Hát vegyészekkel akarja a belügyinmister ur a legénységet betanítani? (Derültség a hal- és szélső baloldalon.) Hát mért jöjjön az erdő a fához és miért nem megy a fa az erdőhöz? miért nem tetszik rendelni, hogy ezek bizonyos órákat vegyenek a vegyészeti egyetemen, a helyett, hogy 4 tanárt rendel nekik, a kiknek azután a tiszteletdíja 1000— 1000 frt ? Az élelmi czikkek megvizsgálására? T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem tartozom azon emberek közé, a kik a civilisatiónak még túlkapó kinövéseit is gúnyolják, de azt a tutelát még sem lehet helyeselni, a mely az országban a magyar nép felett, a mely kiválólag ismeretes volt minden egyéb országok s népfajok között, mint a legpracticusabb, hogy a felett már odáig gyakoroltatik, hogy neki vegyészek által rendőröket taníttassunk ki, hogy valahogy bűzhödt, rothadt, veszélyes húst, gombát ne vegyenek a piaezon, azt meg ne egyék és attól meg ne betegedjenek. (Derültség a szélső baloldalon.) Én emlékszem t. képviselőház egy igen nevezetes momentumára Széchenyi István életének. (Halljuk! Halljuk!) Széchenyi István az 1856-ik esztendőben nekem azt üzente b. Jósika Samu erdélyi kanczellár és Kovács Lajos szatmármegyei birtokos által, a ki nekünk 1848-ban követtärsunk és Széchenyinek államtitkárja volt, hogy jönnék fel egj^szer hozzá ebédre, hogy neki azt a nagy éldeletet szerezném meg, hogy ő velem szembesíthesse az ő gondviselőjét. Többen tudják, hogy az, a kit magával ebédeltetett, valaha Bécsben piaczi rendőr volt s annak ő vendégei előtt rendesen azt szokta mondani, hogy: „No nézzék barátim, ilyen gyarló, ilyen inpractieus, ilyen élhetetlen ez az osztrák kor mány; ez az ember, a ki most nekem szórakozásomra és gondviselésemre itt van, a kivel meg vagyok elégedve, mert igen tisztességes ember, ennek az volt a hivatala, hogy a piaezokon végig szagolgassa a bűzhödt húsokat és halakat, nehogy azokat valaki megvegye. Sohase lesz eset Magyarországon, jótállok érte, hogy Magyarország népe a tehetetlenségnek, a gyámoltalanságnak és élhetetlenségnek oly fokára sülyedjen, hogy szükség legyen ő felette tutorkodni, nehogy valamely romlott húst, vagy halat megvegyen és azt valósággal meg is egye." (Derültség a szélső baloldalon.) Pedig én Széchényi citálom és ez húsz esztendővel ezelőtt történt. „Mert ha Magyarországban valaha oly eset történnék, hogy valaki a bűzhödt húst, halat megveszi és meg is eszi, a nélkül, hogy belepusztulna, azt fogná reá mondani a Magyarországban körülette lakó nép: ugy kellett neki, legalább megszabadultunk egy oktonditól, a ki még az élelmi szert sem tudja magának kiválasztani. És Tisza Kálmán most Széchényi ezen kedélyes tréfája után mindnyájunkat boldogítani akar egy ilyen rendőrrel. Es hogy azon rendőrök azt megtanulják, még négy kathedrát akar számukra felállítani, négy tanárt oda állítani, a kik őket chemiára megtanítsák. (Derültség a szélsőbalon.) Én t. ház, ezen törvényjavaslatban azon mindenben kotnyeleskedő tutorkodásának irányát látom, a melyet én egy kormánynak sem szavaznék meg a nélkül, hogy egyúttal meg ne szavaznám a kiskorusági bizonyítványt azok részére,