Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-364

314 364. országos ülés raárezins 10. Í88l. gy&k használatát megakadályozni. Ugyan kérem, hol vaji a világon oly irott törvény, melybe egy törvényhozó testület e szavakat jó lelkiismerettel, azok következményeinek elvállalásával, beiktatni képes? Ez oly irtózatos tág fogalom, hogy ebben a tricolor zászlótól végig benne van a pántlika a kalapon, melyet a Bach-rendszer alatt két zollnál hosszabbnak lenni nem engedtek. [Derültség és helyeslés a szélső baloldalon) „A rendőrség meghívására esetleges elővezetés terhe alatt, mindenki a kívánt felvilágosításokat, legjobb tudomása szerint megadni köteles." Ez Thomas Torquemadatól abban különbözik, hogy annál ott voltak a kinzószerek, hogy ha valaki a maga jó szántából nem adott felvilágosításokat, akkor egy kissé megsimogatták. Mert elővezetés terhe alatt odavezetnek engem: megjelenek, kérdéseket tesznek, hogy adjak felvilágosításokat. Én azt mondom, hogy az uraknak semmi felvilágosítást nem adok. Tessék egy szakaszról gondoskodni, mely engem arra kényszerít. Azt kifelejtette innen a ministerelnök ur s igy ennek semmi hatálya nincs, csak az, hogy mi épen alkalomszerűleg felhasználjuk a beszédben. 0 erre talán azt mondja, a mit Eötvösnek tegnap, hogy ha nem állítja oda a básist,"akkor a superaedificatumnak nincs helye. Tény az, hogy a felvilágosítást mindenki tartozik megadni és hogy ha meg nem jelenik, elővezettetik, a mikor aztán azt mondhatja rá, hogy azért sem adok felvilágosítást, mire szépen elmehet s hiába volt az egész parádé. „Mindenki köteles az egyenruhában levő rendőrnek, vagy annak, a ki egyenruhát a szolgálatban viselni nem köteles, engedelmeskedni." Legyen szives a ministerelnök ur, a köztte és Mocsáry Lajos barátom közit a csendőrség szervezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával lefolyt csekély szóváltásról megemlékezni. Akkor azt mondotta Mocsáry t. barátom, hogy ez utóbbiak lesznek a titkos kémek. A ministerelnök ur erre azt felelte, hiszen ezek ugyan szép kis titkos kémek lesznek — és e szavakat használta — hiszen nem bolond senki, hogy azt, a kit kémnek használ, rendőri uniformisba öltöztesse. Most meg én mondom a mioisterelnök urnak, hogy én sem vagyok bolond, hogy ebből meg ne tanuljam azt, hogy az, a ki uniformisba nem jár, a ministerelnök ur titkos kémei sorába fog tartozni. [Derültség) „Tartozik a rendőr mindazokat, a kik valami népcsődüíés, vagy bűntett, vagy valamely nagyobb beszámítás alá tartozó vétségben részt vettek, vagy azokat, a kik a résztvevés gyanújával alaposan terheltetnek, megidézni". [Élénk derültség.) Engedje meg a ministerelnlk ur, de éu jó, csendes természetű és buzgó hitű keresztény katholikus ember vagyok. És nékem kötelességem elhinni azokat, a miket a próféták, Írástudók és saját papjaim elmondottak, azzal a különbséggel kettőnk köztt, hogy én azokat elhinni tartozom akár meg vannak irva, akár nincsenek; a ministerelnök ur pedig csak azokat tartozik elhinni, a mik megírva vannak. De kérdem, hogy én a rendőrről, vagy nem tudom, micsoda más nemes czélra praedestinált egyénről feltételezhetem-e azt, hogy meg tudja itélni, hogy kiket terhel a részesség gyanúja? Hogy éu, mint a törvényhozás tagja, megszavazzam e szakaszt, erre nincs lelkiismeretem. [Helyeslés a szélső baloldalon) A házkutatás, a személy megmotozás a törvényjavaslat szerint mind a rendőrség belátására bizatik. Fé!ek, félek, hogy a nemzet oda fog ébredni, hogy a rendőrség zaklatásai épen ugy, mint a Bach-korszak alatt divott rendszer, azokat, kik Magyarországon azon nagy hatályos ellenzéket képezték az absolutismussal szemben, arra fogja birni, hogy a ministerelnöknek uralmát sokkal hamarább unják meg, mint azt a ministerelnök ur hiszi. Hanem azután kedélyes is a javaslat. „Az elfogás minden szükségtelen erőszakoskodás, vagy bántalmazás mellőzésével akként történik, hogy a rendőr kezét az illető vállára teszi ezen szavakkal: A törvény nevében ön foglyom". Sajnálom, hogy nincs itt igen t. barátom és kortársam a cultusminister ur. Hanem itt van Szitánvi Bernát t. barátom. Én e teremben végi"; tekintve, fájdalom, már nem látok mást ifjakori barátaim közül. Hanem méltóztatik reá emlékezni : igazán imposáns, nagyszerű, szép, meglepő jelenet volt, melyet láttunk jezelőtt 45 évvel a mostani Haas-palota helyén állott német színházban, a hol Iffland és Kotzebue darabjait adták elő, mert magyar szinház akkor nem volt; ott aztán az Amtmann előállott és nagy pathossal kiáltott: Héda! Wache! És akkor berontottak a cserepárok, kik a Colombini infanteriából jó diumum mellett oda voltak commandirozva és a publikum nagyot nevetett rajta, hogy az Amtmann parancsára, hogy fogták el az embereket. Én legalább arra kérem a ministerelnök urat, hogy míg Hegyessy Márton megérkezik, a ki szerencsésebb, mint én a stylaris módosításokban, fogadja el tőlem ezt a tanácsot és hogy inposánsabb legyen és aztán a mostani parlamentaris situatióhoz is illőbb, hogy mikor a rendőr valakinek a vállára ráteszi a kezét, azt mondja: „Tisza Kálmán nevében ön foglyom, esetleg fáozánom." [Derültség a szélső balon.) „A felhívás, a mennyiben a körülmények engedig, ismételtetik." No hát van egy franczia közmondás: „Un