Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-364

S64. országos ülés márczias 10. 1881. 3j-[ főváros épen azon szempontból, hogy a főváros rohamos fejlődése által a rendészeti igények is fokozódván, a rendőrség fenntartása rendkívüli anyagi áldozatába került maga óhajtotta, hogy a rendőrség az állam kezébe menjen át. S mit nyert vele ma a főváros? Azt, hogy a rendőrség fenntartására évenkint követel tőle az állam 404,879 frtot, sőtindirect többet, mert egyes, eddig a főváros házipénztárába folyt jövedelmeket is elveszi tőle. Bécs város a rendőri költségek 30°/<> viseli, Budapest pedig e javaslat szerint az összes költségek 697° viseli, tehát csak 1%-kal kevesebbet, mint a bécsi rendőrségre az osztrák állam költ. S mivel indokolja a t. belügy mi ni ster ur a fővárosnak ily aránytalan megterheltetését ? Azt mondja: „én részemről ugyan melegen óhajtottam volna a főváros hozzájárulási arányát a fővárosra nézve már ez alkalommal kedvezőbbé tenni s a város terheit kisebbíteni, mert nem tagadható, hogy más fővárosoknak hozzájárulási aránya kedvezőbb, igy p. o. Bécsé is, azonban az állam jelenlegi pénzügyi helyzete annak megterheltetését nem engedi s ezért a javaslatba hozott módozatot annál inkább- elfogadhatónak tartom, mert utóvégre is a jó rendőrség első sorban a város érdekében van". A főváros ily aránybani megterheltetésének fő indoka tehát az, hogy az állam pénzügyi helyzete nem engedi annak megterheltetését. Elismerem, hogy az állam pénzügyi helyzete olyan, hogy nagyobb megterheltetést nem bír, de megengedjen nekem az igen t. minister ur, még is csak különös eljárás az, hogy mikor arról van szó, hogy segítse az állam ezreikkel a fővárost, a mely már is rendkívül meg van terhelve, akkor azt mondja a minister ur. hogy nem lehet, mert nem telik s máskor bőkezűen bánik a milliókkal oly czél elérésére, a melyért a nemzet nem lelkesül. És habár igaz, hogy a jó rendőrség első sorban a v;íros érdekében van, de először azt kell tekintetbe venni, hogy a főváros tulaj donképen saját rendőri dolgainak legnagyobb részében maga intézkedik CS GZ IS ti; temes, rendkívüli költségébe kerül. Másrészről pedig tekintetbe kell venni azt, hogy egy főváros a többi városokkal szemben egészen más tekintetek alá jő, mert a főváros, mint központ, forgalmafolytán kényszerül nagyobb számú rendőrséget tartani s igy a rendőrség nagy része nem a tulajdonképeni főváros, hanem közvetve az ország érdekében tartatik fenn, nem volna tehát méltányos, ha az ország az ő érdekében is létrejött terhek aránytalanul nagy részét a főváros nyakába dobná. De mellőzve t ház, mindezen a javaslat ellen felhozott kifogásaimat, én a benyújtott javaslatot alakilag sem tartom olyannak, a mely megfelelne egy rendőri törvény kellékeinek. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Első sorban megjegyzem, hogy a benyújtott javaslat nem teljes, mert a rendőrtörvények csak alaki részét képezi. Az anyagi részre, a rendőri bíráskodásra nézve a belügyminister ur indokolásában azt mondja, ezen a büntető eljárást szabályozó törvényjavaslat már nem csak munkában, hanem befejezéséhez közel is van, mindamellett tekintve a törvényjavaslat nagy fontosságát és ennélfogva annak szükségét, hogy az köztudomásra hozatván, az illetékes körök által megvitattassék s igy megvitatva kerüljön a törvényhozás elé, kétségtelen, hogy legjobb esetben is bgalább még 2 évre leend szükség, míg az törvényerőre emelkedhetik s a többi intézkedések alapját képezheti. Hogy a t. belügyminister ur nagy súlyt fektet e javaslatnak előleges megvitatására, azt mindenki csak helyeselheti. Bár minden javaslatnál ez volna a szokás s a külföldtől azt a rendszert iparkodnának elsajátítani, hogy egyes §§-ok felett is hosszú időn át folynak a nyilvános tudományos viták s csak miután a kérdés teljesen tisztáztatott, kerül a javaslat a törvényhozás elé. De különösnek tartom azt, hogy míg a fővárosi rendészeti törvény anyagi része az igen t. belügyminister ur által ily nagy gondban részesittetik, hogy annak csak megvitatására két évet szán, akkor ezen törvény most beterjesztett alaki része a nagy közönség előtt új és vita tárgyát legfeljebb a belügyminister rendőri osztályának szakközegei között képezte, pedig a törvény e része ép oly fontos, sőt a minister ur szerint jelenleg fontosabb, mert annak gyors keresztülvitelét a jogállam követelményei mellett a közbiztonság és a főváros igényei hangosan kívánják. Részemről, t. ház, nem tartom czélszerünek azt, ha egyes törvényjavaslatok megszakítva tárgyaltatnak, mert a correetség rovására esik az, ha a törvény alaki részének tárgyalása és az anyagi rész tárgyalása között hosszabb idő múlik el. A kettőnek egyidőbeni tárgyalása által több kérdésben más álláspontok foglaltatnának el, mint ij>y. De mellőzve azt, hogy nem egy compaet rendőri íörvény van tárgyalás alatt, a jeíeidegí javaslatot, mint egy majdan egészé vált rendőritörvény alaki részét is, nem találom olyannak, a mely czéljának megfelel. Elismerem ugyan azt, hogy e javaslatnál különös tekintettel kell lennünk arra, hogy az egész országban a rendőrség kérdése még nem levén teljesen megoldva, ez a fővárosi rendőrség szervezetére is hatással van s ily körülmények között majdnem lehetetlen egy kifogástalan, minden igénynek megfelelő javaslatot szerkeszteni. Mindazonáltal e javaslatnak nem csak hiányai, de oly hibái is vannak, a melyeket igen sérelmeseknek tartok. A közigazgatási bizottság jelentésében e javaslatra nézve megjegyzi azt, hogy az előtünteti azon elveket, melyek a javas-