Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-364

312 364, országos ülés márcznis 10. 1881. laton, mint fonal végighúzódnak s melyek egy magasabb eszméjü, egy jogállam életfeltételét képező rendőrség szervezésénél feltétlen iránytűül szolgálnak. Megvallom, én ezen, a bizottság által leirt fonalat e javaslatban egyáltalában nem látom, hanem igenis látok egy végig húzódó fonalat, a rendőrség jogainak indokolatlan túlszaporítását, a mit legkevésbé sem tartok egy jogállam életfeltételének. A javaslat szerint a szinháznyitás, felolvasás és nyilvános előadások tartásának engedélye a rendőrségtől függ s igy a rendőrség közvetve a eensurát is gyakorolja; tehát a fővárosi prostítutio történetében nagy szerepet játszó rendőrség nemcsak erkölcsbiró, hanem kritikus is lesz, a ki a Prottmann-kornak inínj'át a fővárosban feleleveníteni igyekszik. Veszedelmes intézkedések foglaltatnak továbbá a javaslatban a személy- és vagyonbiztosság ellen. A közönség a személy- és vagyonbiztosság őrét a rendőrben látja. Attól várja azt, hogy az ezekre vonatkozó intézkedésekben őt segítse, gyámolítsa; de ezen javaslat egyes szakaszai a rendőrségnek nem a védelemre, hanem a támadásra adnak jo got, a midőn a rendőrségnek megengedik azt, hogy első sorban minden polgár személybiztonságát illusoriussá teheti, mert bárkit elfoghat, be kisérhet a saját akaratából a nélkül, hogy a sértett egyénnek az esetleges jogtalan támadás ellenében más fegyvere lenne a panasznál, a melyet igaz, hogy tenni legkönnyebb, de a tapasztalat azt bizonyítja, eredményt érni el vele legnehezebb. A személybiztosság elleni intézkedés azonban még nem oly veszélyes, mint a vagyonbiztosság elleni intézkedés. A javaslat szerint joga van a rendőrségnek bármely üzletet bezáratni akkor, a mikor neki tetszik. Tehát a rendőrség tönkre teheti egy kereskedő hitelét akkor, a mikor neki tetszik. A személy- és vagyorbiztonságot érdeklő ez intézkedések sérelme nem abban fekszik, hogy a rendőrségnek joga van a személyt elfogni, az üzletet bezárni, hanem abban fekszik a sérelem, hogy ha a rendőri eljárás indokolatlan, az esetleges kár megtérítésére nincs biztosíték. Mert az, t. ház, hogy panaszra mehet az illető a belügyminister mhoz, ezzel igaz, hogy szerezhet magának erkölcsi elégtételt, de midőn nagyobb anyagi kárról van szó, a mit a vagyontalan rendőrtisztviselő megtéríteni is képtelen, a károsodottnak sovány eredmény az erkölcsi elégtétel. Ezen positiv intézkedések mellett, t. ház, nem intézkedik a javaslat arról, hogy melyek a rendőrség kötelességei a prostítutio ügyében, sőt jogait terjeszti ki s igy valóban aggódni lehet a szülőnek, hogy a prostiiutióban született, abban nevekedett és beleiszaposodott fővárosi rendőrség nem vet gálát annak, hogy már az alsóbb iskolák növendékei is fényes nappal látható botrányos példák befolyása alatt növekednek. De feltéve, t. ház, hogy a javaslat e részleteit ki is javítanók, én e javaslatnak gyakorlati eredményében a helyi viszonyok folytán — csak akkor biznék, ha a rendőrségnek ezen javaslatban kimutatott területe megnagyobbiítatik, az az, ha a főváros közvetlen szomszédságában levő kisebb községek rendőrileg a fővároshoz csatoltatnának. A rendészetnek két feladata lévén a segélyezés és a kényszer-végrehajtása (Hilf und Zwangpolizei); egyik a megelőzés, a másik az executióban rejlik. Hogy ezek tökéletes formában lehessenek meg, a rendőrségnek szüksége van arra, hogy ismerje a talajt, a melyen működnie kell s felfedezéseiben gyors eredményre jusson. Az elsőre nézve a belügyminister ur tesz kísérletet a bejelentési ügynek a fővárosban tett szervezése által. A másikra nézve azonban nem történt intézkedés, mert erre nézve az eljárás most is oly gyarló, mim a helytartótanács idejében volt. A főváros területére megvan a bejelentési hivatal s igaz, hogy a fő- és alkapitányságok egymással papíron gyors összeköttetésben állanak, de a főváros közelében levő és ezzel majdnem összecsatolt közeli községek a rendőri helyes eljárást és gyorsaságot megnehezítik. Itt van Kis-Pest, Erzsébetfalva és Kossnthfalva, melyeknek különösen rendőri szempontból a fővároshoz való kapcsolása nélkül a legtökéletesebb szervezet is csak mankón jár. E közeli községek Pestmegye 3 rendőri járásába vannak sorozva. Kolónia természetüknél fogva gyorsan népesednek. E sűrű népességet és ennek folytonos hullámzását a megyei szűk személyzetből álló rendőrség ellenőrizni nem képes azért sem, mert e majd szaporodó, majd részben fogyó népesség a legproblematicusabb jellemű egyénekből változtatja magát. Ezeknek jelmondata: ma itt, holnap ott. De különben azt tudja a belügyminister ur, hogy a főváros rendőrsége a legjobb fogásokat, habár kis perczentekben is, ezeken a helyeken teszi. Tehát ebből kitűnik, hogy e törvényjavaslat mielőtt életbe lépne, Pestmegye, a belügyminister és a főváros között tárgyalás indíttatnék meg arra nézve, hogy a községek legalább rendőri közigazgatásilag a fővároshoz csatolta^sanak. Mindezeknél fogva pártolom a kisebbségi véleményt s a javaslatot nem fogadom el általánosságban sem a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Németh Albert: T. képviselőház! (Halljuk !) Ha mindazokra nézve, a miket itt a velem egy párton levő t. barátaim elmondottak, én egy kissé eltérőleg fogok nyilatkozni, hogyha