Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-364

310 364- országos ülés márezlns 10. 1SSU viszonyainknál fogva eltérők a nézetek. Feleslegesnek tartom jelenleg a kérdés fejtegetésébe bocsátkozni, egyedül csak azon nézetemnek adok kifejezést, hogy nem tartom helyesnek és üdvösnek azt, ha rendőri törvényeinkben a rendőrségre oly jogok ruháztatnak, a melyek sértik a törvényhatóságnak önkormányzati jogait. Több kérdésre nézve a tudományos világ még el sem tudta dönteni, hogy tulajdonkép a közigazgatás, vagy a rendőrség hatáskörébe tartoznak-e ? így midőn némely elvi kérdésekben sincs határozott megállapodás, a legnagyobb óvatossággal, kiterjedettebb figyelemmel kell egy javaslatot elbírálnunk, mert ezen nehézségekkel szemben nekünk egészen speciális álláspontunk van, a mely a külföldi viszonyokkal egybe nem hasonlítható. Mert én részemről nem érthetek egyet a t. előadó úrral arra nézve, hogy a mi viszonyaink a bécsi viszonyokkal egyezők lennének. Azért, hogy szomszédok vagyunk és századokon keresztül éreztük a bécsi befolyás', a nemzet megtartotta eddig külön jellegét s eredetét, egyedül az előadó ur pártja törekszik arra, hogy az osztrák ohabloneszerü törvények hozatala által viszonyainkat az osztrák viszonyokkal mihamarább megegyeztessük. Nekünk fő súlyt kell fektetnünk arra, hogy a rendőrtörvényben ne ruháztassanak a rendörségre oly, eddig a törvényhatósághoz tartozott jogok, a melyeket az kifogástalanul gyakorolt. Sajnosán tapasztaljuk azonban azt, hogy ezen benyújtott javaslat a főváros önkormányzati jogát többfélekép sérti Nem akarok mindezen kérdések részletes bonczolgatásába bocsátkozni, mivel ennek a részletes tárgyaiásnál van helye, egyedül csak annak constatálására szorítkozom, hogy maga a főváros is kifejezést adott ebbeli aggodalmának a házhoz beadott kérvényében. A javaslat ily módoni szerkesztésével, t. ház, azt tartom igen különösnek, de jellemzőnek is, hogy az igen t. beliigyminister ur sokkal több tekintettel volt arra, hogy a rendőrség jogait szaporítsa, mint arra, hogy a főváros jogait ne csorbítsa. Ezen állításom igazolására elegendőnek tartom egy eclatans példára hivatkozni. A javaslat 7-ik §-ának c) pontja azt mondja, hogy „a főváros területén a magyar nemzeti színházat kivéve, a fővárosi rendőrség adja a színházak nyitására és nyilvános szinielőadásokra vonatkozó engedélyeket". Ezen culturalis kérdésre vonatkozó jog, a mely eddig kizárólagosan a törvényhatóság hatáskörébe tartozott, ma tőle egyszerűen elvétetni czéloztatik. Midőn ily fontos, a régi gyakorlat és helyi viszonyok által szentesített és követelt jog a Ő várostól elvétetik, kiváncsian keresi az ember az erre vonatkozó ministeri indokolást. Hát hogy indokolja ez intézkedést a t. beliigyminister ur? „Ez intézkedés, mely az 1848. évi XXXI. t. ez. némely határozatának a fővárosra nézve hatályon kivül való helyezését teszi szükségessé, véget fog vetai azon kellemetlen súrlódásoknak, melyek arra vonatkozólag a fővárosi hatóság és rendőrség között fennforognak." Hát én igen tisztelem a t. belügyminister ur nézeteit, hanem megengedjen nekem, ezt az indokolást ép olyannak tartom, mintha a lakó bizonyos jog felett, a mely jog a háziurat illeti, a háziurral folyton súrlódásba jő s pör esetén a biró azt a bölcs határozatot hozná, hogy a lakó és háziúr közötti további súrlódások elkerülése tekintetéből, a súrlódást képező jogot ezután oda itéli a lakónak Erre a bíróra aztán, ha mást nem is, de legalább azt elmondhatnánk, hogy részrehajló. S igy az igen t. belügyminister ur se tartsa azt oly különösnek, ha a főváros nem tekinti őt oly egyénnek, a ki a főváros érdekeinek buzgó barátja, mert az ily czélba vett intézkedésekből kiviláglik az, hogy a minister ur előtt kisebb tekintély egy, az értelmi erők összpontosítására alakult terület, mint egy— eddigi működéséből átélve — még saját hatáskörében is kellő qualificatióval nem biró hatóság. Nem tudom, micsoda körülmény szülhette azt a bizalmat, a melylyel az igen í. beliigyminister ur a rendőrség iránt viseltetik s nem tudom, mi által érdemelte ki a főváros azt, hogy önkormányzati jogainak megsértése mellett még önérzetében is megsértessék. Az a tény, t. ház, hogy a főváros önkormányzati jogának csorbitása czéloztatik a javaslat által, habár a főváros ez ellen tiltakozott is, ez nem csupán a fővárost, hanem az egész országot érdeklő dolog és pedig nem csak annyiban, hogy ezen javaslat keresztül vitele által egy önkormányzati jogunkra veszedelmes praecedenst képezeud, hanem azért is, mert az egész ország szeretettel csügg fővárosán, áldozatot kész hozni annak felvirágzására s ébren őrködik a felett, hogy a város, a mely góczpontját képezi haladásának, a legkisebb részben se fosztassák meg azon jogaitól, a mely jogokat folyton a nemzet közhe.yeslése mellett gyakorolt és önkormányzatában oly bölcs tapintatosságot tanúsított, hogy a nemzet rája, mint a helyes önkormányzat példájára, mindig csak büszkén tekinthet. De vegyük tekintetbe t. ház azt, hogy e jogveszteség mellett, még oly anyagi áldozattétel rovatik e javaslattal a fővárosra, a mely ellenkezik az arányosság és méltányossággal. Feleslegesnek tartom a főváros által hozandó anyagi áldozatokat egész részletesséírében kimutatni, mivel a főváros átirata ezt megczáfolhatatlanul kimutatta. Be van bizonyítva az, bog}" mig Bécs városában a rendőrségi szervezet teljesen megfelel az igényekn k, rendőri költségek fejében egy lakóra 30%-al esik kevesebb, mint Budapesten, a hol a rendőrségi szervezet csak primitív korát éli. 1872-ben a.