Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-364

304 364. országos ülés márezius 10. 1881. figyelemmel, azt nem tanulmányozták, hanem inkább a külföldi rendőrséget és arra fektették a súlyt, hogy a rendőrséget a municipium jogköréből elvegyék. A ministerelnök ur erre azon ellenvetést tette, hogy hiszen az igazságszolgáltatás is a municipium kezében volt és az szintén elvétetett tőle. Én ezt nem találom igen szerencsés kísérletnek, mert megvallom, hogy ma is sokkal jobban szeretném, hogyha az igazságszolgáltatás a municipium kezeiben volna és a birói qualificatiólioz kötött választás kifolyását képezné, mert akkor az igazságszolgáltatás jobb és gyorsabb lenne, mint most. Az engem egyáltalában nem buzdít arra, hogy a municipális jognak azon csekély foszlányaiból, melyeket a ministerelnök ur mindenható keze meghagyott, a rendőrséget a ministerelnök urnak kiszolgáltassam. A t. ministerelnök ur elismeri, hogy a rendőrorvosi teendők eddig a municipium jogaihoz tartozott és hogy az ma már ezen törvényjavaslat által elvétetik a municipiumtól, de csakis ez vétetik el. Hát, t. ház, én azt találom, hogy egy ország fővárosának közegészségi ügye sokkal fontosabb, mintsem hogy azzal katonás rövidséggel el lehessen bánni; hiszen attól egész nemzedékek felvirágzása és hanyatlása függ és igen fontos ez hazánk fővárosában, melyben a halandóság oly nagymérvű', hogy alig lehet azzal párhuzamba állítani más ország fővárosát. Én tudom azt, hogy Londonban a rendőrségnek vannak orvosai, de csak olyanok, a kik a beteg rendőröket gyógyítják, a megsebesülteket, a mig más kezelés alá jutnak, ellátják; azonban a közegészség és a közerkölcsiség ügye Londonban is és az egész világ minden városában a municipális jogok körébe tartozik és nem lehet egyesek vétkes üzérkedéseinek tárgya, {ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja a miniszter ur, hogy épen azért szükséges, hogy ezen törvény már most életbe léptettessék és ne halasztassék el októberig, miként a különvélemény kívánja, mert a minister úrnak e tekintetben sok teendője van: pályázatokat kiirni stb. Már t. ház én azt találom, hogy épen azért nem kellene nekünk ezen törvény életbeléptetésével sietnünk, nehogy azt rosszul végezzük, nehogy a minister urnak ideje ne legyen azon sok teendő végzésére, azért kellene elhalasztanunk, hogy pályázatokat Írhasson ki, hogy a pályázók közül kiválaszthassa az alkalmasokat és az alkalmazandókat oktathassa. Hanem, t. ház, mi sejtjük, hogy a minister úr sietségének mi az oka. Azok a választások siettetnek mindent, a mi a minisrerre nézve előnyös és késleltetnek mindent, a mi a nemI zetre nézve üdvös. Tudjuk, hogy igen sok égető kérdés van, a melyekre nézve az országgyűlés azt határozta, hogy még ez időszak alatt érvényre emelkedjenek, mint a vallásszabadságz polgári házasság stb., de mindezek késnek a, éjihomályban. A kormány csak azon törvényeket rántja elő, a melyek korteselőnyöket rejtenek magokban, mert a minister úrnak lételeme a korteskedés és létczélja a személyes uralom. Végzem meglehetős hosszura nyúlt beszédemet, bár abban ezen törvényjavaslat ellen felhozható érvek sokaságát csak alig érintem; de a felhozottak is igazolják azon kijelentésemet, hogy a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. [Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Grünwald Béla: T. képviselőház! [Halljuk !) Az előttünk fekvő törvényjavaslatban két fő momentum magasak ki, az egyik a fővárosi rendőrség szervezése, értelmi s erkölcsi színvonalának emelése, hogy nagy feladatának megfelelhessen. A másik a személyes szabadság biztositékainak kérdése a rendőrséggel szemben. E törvényjavaslat ugyanis egy közel 800 tagból álló organismust állit szembe a főváros több százezernyi lakosságával. E szervezetet s egyes tagjait felruházza nagy jogokkal, nagy hatalommal, hogy a közérdek nevében mélyen belenyúlhasson az egyesek életviszonyaiba s nagy mértékben korlátozza az egyesek szabadságát. Nem szenved kétséget, hogy a rendőrségnek e hatalomra szüksége van, hogy hivatását teljesíthesse. De minél nagyobb hatalommal ruházzuk fel a rendőrséget a közérdek nevében, annál inkább kell gondoskodni a biztosítékokról, hogy a jogi korlátokat át ne lépje, hogy hatalmával vissza ne élhessen, annál inkább kell gondoskodni a jogvédelemről az egyéni szabadság megóvása érdekében. Kétségtelen, hogy van a törvényjavaslatnak sok egyéb oldala is, melylyel foglalkozni hálás feladat; nevezetesen a javaslat első fejezete nyújt erre bő anyagot. De én csak nagyon rövid időre szándékozván igénybe venni a t. ház idejét, csakis e két főpontra szorítkozom. A mi az első szempontot, a rendőrség szervezését illeti, arra nézve aligha lesz közttünk véleménykülönbség. Azt hiszem, hogy egy pillantás, melyet a törvényjavaslatra vetünk, meggyőzhet bennünket arról, hogy itt nem állunk egy tulajdonképi szervező törvénynyel szemközti, A törvényjavaslat nem nyújtja a tervezet teljes képét, hanem csak a legáltalánosabb körvonalakat. Én azonban e miatt nem szándékozom a kormányaak szemrehányást tenni, mert ez a I dolog természetében fekszik. Oly szervezet, mint