Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-364

364. országos ülés márezias 10. 1881. 305 a fővárosi rendőrség, nem alkalmas arra, hogy minden részlet törvény utján állapíttassák meg s itt nem marad fenn egyébb mód, miut úgy szólván általános felhatalmazást adni a kor Hiánynak a legczélszerűbb szervezésre. S a kormány e tekintetben igen biztató nyi­latkozatokat tesz a törvényjavaslat indokolá­sában. Egész őszinteséggel bevallja, hogy va­lóban bőven ismerteti a mellékletben a bécsi és londoni rendőrség szervezetét s csak az a különbség, hogy a magyar főváros rendőrsége szervezéséről nem közöl semmit, holott bármily tanulságos legyen is Bécs és London rendőrsé­gének ismerete, a magunkénak megismerése mégis csak közvetlenebb érdekkel van ránk nézve. De tegyük fel, hogy a törvényhozás a leg­tökéletesebb törvényt alkotná a fővárosi rend­őrség szervezéséről, vagy hogy a kormány a nyert felhatalmazás alapján a legtökéletesebb minták szerint fogja szervezni a rendőrséget: ne higyjük, hogy a formák puszta átvétele által már meg lesz oldva a rendőrség szervezésének kérdése s Budapest rendőrségét más fővárosok rendőrségének szinvonalára emeltük. E nagy feladat megoldása a törvényhozáson, a szervezet formáit meghatározó törvényeken és rendeleteken kívül fekszik; fekszik abban a tényezőben, mely a fővárosi rendőrséget szervezni s vezetni van hivatva. A mi a közönségben bizalmat és tisz­teletet ébreszt a rendőrség iránt, az a komoly kötelességérzet s az erkölcsi tisztaság szelleme, melylyel csak a kormány képes ez intézményt áthatni. A fóVárosi rendőrség azzá lesz, a mivé a belügyministeriam tenni fogja. Ha a kormány undorodni fog az erkölcsi rothadástól s kérlel­hetetlenül ki fogja belőle égetni a rothadt ré­szeket s nem fogja takargatni, de szigorúan bünteti a visszaéléseket, akkor meg fogja óvni a rendőrség erkölcsi jellegét is. Ellenkező eset­ben a fővárosi rendőrség erkölcsileg meg fog romlani s egész lényében a corruptió sympto­máit fogja magán hordani. Nem tudom, hogy a fővárosi rendőrség jelenleg mily állapotban van. De most egy új korszak kezdődik s a kormány abban a helyzetben van, hogy e szervezetet felemelje s megtisztítsa. Ha a rendőrség jó lesz, én leszek első, a ki a kormánynak elismerését fogja nyilvánítani. De ha rossz lesz, fel leszünk jogosítva kivonni ebből a legszigorúbb követ­keztetéseket. Mert a corruptiót valamely intéz­ményben nem magyarázhatja meg más, mint az erkölcsi közöny, az erkölcsi érzék hiánya, vagy maga a corruptió. De mig a fővárosi rendőrség magasabb értelmi és erkölcsi színvonalára való emelése nem függ a törvényhozástól, hanem egyedül a kormánytól, addig a rendőrségnek szabatos meg­határozása s a személyes szabadság biztosí­KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVH. KÖTET. tékainak létesítése egyedül a törvényhozás fel­adata és hivatása. Ez utóbbi tárgya a törvény­javaslat első fejezetének s rendkívül érdekes feladat a törvényjavaslatot ebből a szempontból vizsgálni, érdekes és tanulságos kutatni, hogy a törvényjavaslat, a rendőrség jogkörének meg­állapítása mellett, mikép gondolkodott az egyéni szabadság megóvásáról, a jogvédelemről a ren­dészet teréu, a jogállam követelményeinek meg­valósításáról, egy szóval, bírálni az igazi sza­badelvűsig szempontjóból. A polgári szabadság biztosításának nél­külözhetetlen feltétele oly törvények alkotása, melyek a hatósági hatalom korlátozását, gyakor­lásának formáit s a személyes szabadság ^ édelmét meghatározzák. Az igazán, komolyan szabadelvű irányzatnak mindig ez volt egyik fő törekvése. S ez az irány győzelmet vivott ki az egész civilizált Európában s a személyes szabadság biztosítékait megállapították külön törvényekben, ezen kívül a büntető eljárásra, a pénzügykeze­lésre s a rendőri eljárásra vonatkozó törvények­ben s ma már azt lehet mondani, hogy a személyes szabadság biztosítására szolgáló tör­vényekben letett elvek a civilizált Európa közös tulajdonát képezik Vannak-e nekünk ily törvényeink? Pirulva kell bevallanunk, hogy nincsenek. Nincs külön törvényünk a személyes szabadság védelméről; nincs törvényünk, mely a bűnvádi eljárást sza­bályozná; de még oly jogszabályaink sincsenek, melyeket a bíróságok magukra nézve kötelezők­nek ismernének el; nincsenek törvényeink, mely a rendőri eljárást és bíráskodást szabályozná, hanem mindez ministeri rendeleteken alapszik. Bizonyítja ezt maga a törvényjavaslat, mely 14. §-ában a bűnvádi eljárást illetőleg, a törvé­nyes gyakorlatra, a rendőri bíráskodásra nézve miniszteri rendeletre hivatkozik, vagyis oly sza­bályra, melyet az illető miniszter egyoldalulag bármikor megváltoztathat, vagy hatályon kívül helyezhet. Ennéfogva tehát a büntető törvény­könyv azon szakaszai, melyek a személyes szabadságnak a hatóságok által való megsérté­sére büntetést szabnak, tulajdonkép a levegőben függnek, nincs állandó és szilárd alapjuk s az alapot »em is adhatja meg más, mint a szemé­lyes szabadság védelmére alkotott törvények a bűnvádi és rendőri eljárás terén. Azt mondhatná valaki, t. ház, hogy e kér­dések megoldása nem tartozik a fővárosi rend­őrségről szóló törvénybe s külön törvények ál­tal volna szabályozandó. Nem akarok erről vitatkozni s ezzel szemben utalok egyszerűen arra a tényre, hogy a törvén} javaslatban varrnak szakaszok, melyek arra mutatnak, hogy a törvény­javaslat szerzői maguk is érezték szükségét an­i;ak, hogy e törvényjavaslatban is gondoskodni 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom