Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-364
364. országos ülés uárezins 10- 1881. 303 vetés mondja, rendvédségre csak 200,420 forint esik, a fennmaradó 383,099 frtot az irodák és dologi kiadások emésztik fel. És félnünk lehet, hogy e kiadások hovatovább emelkedni fognak, főleg a nyugdíjazásban való túlságos bőkezűség következtében, mely a rendes nyugdíjazás mellett a szolgálati évek szerint fokozódó szolgálati pótlékokat fokozza; például a 20 éves szolgálatnál 160 frtra évenkint s miután ez intézkedésnek visszaható ereje van, azaz eddigi éveik beszámítatnak, vagy szolgálatban történt sebesülés, vagy bénulás következtében 10 évvel megtoldatnak: ez bizonynyal jövőben igen nagy terheket fog maga után vonni. Szegény néptanítók — kik az államnak szintén szellemi rendőrei vagytok — mennyire irigyelhetik a nyers erő embereinek sorsát, ti 40 évi szolgálat és gyötrelem után se érhetitek el, csekély fizetésteitek levonásával azt, a mit emezek 10—20 szolgálati évvel elnyerhetnek. Hagyjátok oda a catedrát s legyetek Thaisz pandúrokká, igy legalább az értelmiség is képviselve lesz ottan ! Egyáltalában a minister ur e törvény pénzügyi oldalával nagyon gavallérosan bánik el; teremt magának egy vakon engedelmeskedő rendőrséget, annak minden lehető jövedelmeit, bírságolásait, üzleti jövedelmeit — pedig főleg bizonyos intézetek ellenőrzetlen és ellenőrizhetlen engedélyezéseiből tetemes jövedelem van — kegyelt rendőrfőnökének akarja biztosítani s a rendőrség költségeinek tetemes részét mégis a fővárossal akarja fizettetni. Én ezt igazságtalanságnak tartom, hisz minden fővárosban, hol állami rendőrség van, a teher nagyobb részét az állam hordozza s a fővárosok csak csekély mérvben járulnak hozzá, mint például Londonban, hol a szegényadónak bizonyos csekély részével járul a főváros az államosított rendőrség költségeihez. Én azt tartom, t. ház, hogy nekünk nincsen jogunkban a fővárosra e czímen nagyobb terhet oetroyálni, mint a mennyit önként hajlandó átvállalni s azért e tekintetben a kormányt a fővárossal való egyezkedés terére vélném utasítandónak. T. ház! Az előadó ur érvelését tegnap Eötvös Károly t barátom annyira összetörte, annyira szétmorzsolta, hogy nekem semmit sem hagyott fenn. {Igaz! ügy van! balfelöl.) És igy nem marad más, mint a közvetlenül előttem felszólalt t. ministerelnök ur beszédjére néhány rövid észrevételt tennem. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur Eötvös Károlynak felelve, azt monda, hogy Eötvös barátom magát gyöngének érezvén, azt hiszi, hogy ő a nemzet. Már, t. ház, az egyesek sorsa szokta a nemzetek sorsának képét mutatni. Ott, hol az egyesek ki vannak zsarolva és tönkre vannak téve, ott nagyon is sorvad a nemzet. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Már pedig, t. ház, e hazában mindenki gyengül, mindenki tönkrejut, szegényedik, csak a ministerelnök ur erős. De ezen erős voltának talapzatát a nemzet gyengesége és szegénysége képezi. (Igaz! Ugy van! a szélsä balon.) Azt monda a ministerelnök ur, hogy javítsuk a törvényeket, ha hibásak, a részletekben. Úgyde miként akarja a t. ház azt, hogy egy törvény, melynek irányelvei hibásak, melyben a judicatura az executivával ugy össze van keverve, miként ezen törvényjavaslatban és egy törvény, melynek alapját az önkény képezi, a részleteknél javítható legyen? A t. ministerelnök ur azt mondja, hogy a szinháznyitási engedélyt e javaslat nem veszi el a városi municipiumtól, miután az eddig is a rendőrség hatáskörébe tartozott Meglehet, azonban nálunk azóta, hogy a rendőrség államias színt öltött, szirdiázi engedélyek nem adattak, legfelebb a sorvadásban kimúlt német színház felelevenítésére és a rendőrségnek erre vonatkozó működését megítélhetni csakis a német sängereiok elterjedéséből tudhatjuk, a melyek azonban valami nagy culturális vívmányra nem igen mutatnak, ezek legfelebb a policzeiwirthschaftoak képezik szomorú és jellemző tüneményét. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy a rendőri bíráskodás eddig is megvolt a rendőrségnél és hogy ha most is ott hagyatik, bizonyosan több garantia nyújtással teszi e törvényjavaslat, mint eddig. T. ház! nekünk nem az a czélunk, hogy mi mintát vegyünk az eddigi rendőrségi szervezetről, hiszen tudjuk, hogy ez igen rósz volt; nekünk az a törekvésünk, hogy ha egy törvényt akarunk alkotni, ne a rosszat toldozzuk-foltozzuk, hanem igyekezzünk valami jót, alapost alkotni. Azt mondja a ministerelnök ur: hiszen a szolgabirák is bírói functiót teljesítenek, miért ne teljesítené azt a rendőrség is. Igaz! azonban a szolgabírót a megyehatóság választja és annak kell — legalább kellene — birói qualificatióval birnia és igy hivatva lenni arra, hogy birói functiót gyakorolhasson. Azonban a rendőrséget a ministerelnök ur nevezi ki és eddigi kinevezései nem igen mutatnak arra, hogy a törvénytanulmányra tekintet volna, hanem — legalább eddig — inkább arra tekintett, hogy azok jó fogdmegek legyenek és az ő parancsait híven teljesítsék. Eötvös t. képviselőtársam már érintette, hogy a mi hazai viszonyainkra nem voltak kellő
