Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-360

272 S60. orsiágot llés márezins 3. 188!, ször pénz, másodszor pénz és harmadszor ismét pénz. Már pedig az internationalis pénzeszacskót, köztudomás szerint a zsidó pénzhatalmasok tart ják kezükben és sajnos, ezek kénye-kedvétől függ mai nap, hogy Magyarország fizetésképes legyene vagy sem; mert az 1865/8-ki országgyűlés és az ezt közvetlenül követett országgyűlések menthetetlen könnyelműsége, Magyarországot a zsidó pénzkirályok meghódított provinciájává süly esztette. {Igaz! ügy van! a szélső haloldalon.) A politikai mozgalmak megindítása és szitása tehát nem a kormánynak, hanem az ellenzéknek a dolga s e részben kereken kimondom, hogy a magyar parlamenti ellenzék, a zsidókérdést illetőleg elmulasztotta teljesíteni kötelességét. E kötelesség-mulasztás vádja alól ellenzékünket még akkor se lehetne felmenteni, ha csupán arról volna a szó, hogy a zsidókérdést a parlamentben nem vetette fel. De ellenzékünk nemcsak ezt tette, vagyis inkább: nem tette, de sőt ellenkezőleg évek óta mindannyiszor, valahányszor a zsidókérdés más oldalról fel vettetett, annak ellenében egyenesen ellenséges állást foglalt el. A sors sajátszerű végzése ugy hozta magával, hogy énnekem kellett a zsidókérdést hat év óta e házban újra meg újra felvetnem s mit tapasztaltam s mit tapasztalt velem együtt az ország? Azt, hogy nemcsak ellenzésre talált irányom a parlamenti ellenzék részéről, de sőt elveimért a parlamenti ellenzék részéről újra meg újra szenvedélyes személyes megtámadásoknak is voltam kitéve. A mi a mérsékelt ellenzéket illeti, erre csak igen csekély részben vonatkozik az, a mit most mondottam; mert, leszámítva az annak bizonyos köreiben levő s a zsidóemancipationális aera dicsőségén merengő némely idealisták — vagy tán nagyon is reab'sták — platonicus ellenszenvét követett irányom iránt, tényleges ellenzésre a mérsékelt ellenzék részéről nem találtam. Annál hevesebb oppositió mutatkozott a szélső ellenzék részéről. Sine ira et studio fogok beszélni: csupán tényeket constatálok. Majd minden felszólalásom egy-egy replicát provocált a t. szélső baloldal részéről; sőt újabb időben, ha fel nem szólaltam is, hajánál fogva rántották elő az alkalmat egyes szélsőbaloldali szónokok, hogy positiómat bombázhassák. Nem akarok neveket említeni, mert talán közülök egyik-másik ma üoár szeretné zsidóbarát felszólalását meg nem történtté tenni ; csak egyet hozok fel s ez az, hogy a t. parlamenti szélsőbaloldal egy érdemes tagja, mai nap is szerkeszt egy, bevallatlan, egyenesen személyem ellen intézett folyóiratot, a melynek ezímlapján s ez példátlanul áll nemcsak a magyar, de az egész világirodalomban, az van kinyomatva, hogy „Istóczy-ellenes folyóirat". Távol legyen tőlem ezt a dolgot is sérelemképen hozni fel, mert egyrészről csak hízelgő lehet egy, a közpályán működő egyénre nézve, ha oly fontos személyiségnek tartják, hogy személye ellen egy speciális irodalmi vállalatot indítanak meg; (Élénk derültség) másrészről pedig, mertén, a zsidó hatalom ellen egy évtizeden túl viselt küzdelemben, láttam már az „Istóczy-ellen-s folyóirat"-nál is különb, czifrább dolgokat is; hanem ezt csupán mint olyan tényt constatálom, a mely tény a t. szélső baloldalnak, elveim iránt követett magatartására a legfényesebb világot veti. (Halljuk!) Midőn azonban ezen, valóban sajnos téayeket constatálom, tartozom az igazságnak azzal is, hogy kijelentsem, mikép az egész szélső ellenzék voltaképen még sem oly nagy antagonistája az antiszemitikus elveknek, mint talán az eddig mondottakból látszanék. Sőt többet mondok: leghatározottabb elvbarátaimat épen azokon a padokon s még inkább azon padok birtokosainak tisztelt választói között birom. (Derültség. Halljuk!) És miután igy áll a dolog, — pedig így áll, —- miért fojtják önök vissza itt e házban érzelmeiket, miért hagyják ama padokon ülő t. elvbarátaim tiltakozás nélkül, az ő nevükben is történő zsidókegy hajhászó felszólalásokat és machinátiókat? Miért nem adnak önök hangot e házban is, választóik e részben is táplált nézeteinek és érzelmeinek? (Halljuk!) Kívánják önök, hogy megmagyarázzam ezt a sajátszerű körülményt is? (Halljuk! Halljuk!) Hát először is önök azt mondják, „hogy ha titkos lenne a szavazás, hát akkor velem szavaznának". (Élénk derültség.) Hát olyan rettenetes hatalom önök előtt a zsidóság, hogy önök, a kik az osztrák, a muszka s mit tudom én, minő más félelmes hatalmak ellen annyiszor és oly hangosan felemelik a haza érdekében szavukat, a zsidóság ellen nem mernek nyilatkozni. (Derültség. Halljuk!) Másodszor azt mondják önök; „Legyen Istóczy is szélső baloldali, majd akkor vele tartanak". Szederkényi Nándor: Nem kérünk belőle. Istóczy Győző: De hát azon körülményből, hogy engem a viszonyok e padokra ültettek, az következik-e, hogy mikor én egy, önök által is teljesen helyesnek elismert álláspontot védelmezek, — önök ellenem támadjanak s nem az lenne-e a logika, hogy önök is kitűzzék ugyanazt a zászlót, a melyre a magyar nemzet pióczáitól való megszabadításának jelszava van irva? Én számtalanszor ismételtem már, hogy a zsidókérdést nem tartom pártkérdésnek ez mindnyájunknak pártkülönbség nélkül közös ügye. Kellenek antisemiták minden pártban, vagyis inkább kell, hogy minden párt egyszers-