Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-360

272 S60. orsiágot llés márezins 3. 188!, ször pénz, másodszor pénz és harmadszor ismét pénz. Már pedig az internationalis pénzeszacskót, köztudomás szerint a zsidó pénzhatalmasok tart ják kezükben és sajnos, ezek kénye-kedvétől függ mai nap, hogy Magyarország fizetésképes legyene vagy sem; mert az 1865/8-ki ország­gyűlés és az ezt közvetlenül követett ország­gyűlések menthetetlen könnyelműsége, Magyar­országot a zsidó pénzkirályok meghódított pro­vinciájává süly esztette. {Igaz! ügy van! a szélső haloldalon.) A politikai mozgalmak megindítása és szitása tehát nem a kormánynak, hanem az ellenzéknek a dolga s e részben kereken kimondom, hogy a magyar parlamenti ellenzék, a zsidókérdést illetőleg elmulasztotta teljesíteni kötelességét. E kötelesség-mulasztás vádja alól ellenzékünket még akkor se lehetne felmenteni, ha csupán arról volna a szó, hogy a zsidókérdést a parlament­ben nem vetette fel. De ellenzékünk nemcsak ezt tette, vagyis inkább: nem tette, de sőt ellen­kezőleg évek óta mindannyiszor, valahányszor a zsidókérdés más oldalról fel vettetett, annak ellenében egyenesen ellenséges állást foglalt el. A sors sajátszerű végzése ugy hozta magá­val, hogy énnekem kellett a zsidókérdést hat év óta e házban újra meg újra felvetnem s mit tapasztaltam s mit tapasztalt velem együtt az ország? Azt, hogy nemcsak ellenzésre talált irányom a parlamenti ellenzék részéről, de sőt elveimért a parlamenti ellenzék részéről újra meg újra szenvedélyes személyes megtámadásoknak is voltam kitéve. A mi a mérsékelt ellenzéket illeti, erre csak igen csekély részben vonatkozik az, a mit most mondottam; mert, leszámítva az annak bizonyos köreiben levő s a zsidóemancipationális aera dicső­ségén merengő némely idealisták — vagy tán nagyon is reab'sták — platonicus ellenszenvét követett irányom iránt, tényleges ellenzésre a mér­sékelt ellenzék részéről nem találtam. Annál hevesebb oppositió mutatkozott a szélső ellenzék részéről. Sine ira et studio fogok beszélni: csupán tényeket constatálok. Majd minden felszólalásom egy-egy replicát provocált a t. szélső baloldal részéről; sőt újabb időben, ha fel nem szólaltam is, hajánál fogva rántot­ták elő az alkalmat egyes szélsőbaloldali szó­nokok, hogy positiómat bombázhassák. Nem akarok neveket említeni, mert talán közülök egyik-másik ma üoár szeretné zsidóbarát felszó­lalását meg nem történtté tenni ; csak egyet hozok fel s ez az, hogy a t. parlamenti szélső­baloldal egy érdemes tagja, mai nap is szer­keszt egy, bevallatlan, egyenesen személyem ellen intézett folyóiratot, a melynek ezímlapján s ez példátlanul áll nemcsak a magyar, de az egész világirodalomban, az van kinyomatva, hogy „Istóczy-ellenes folyóirat". Távol legyen tőlem ezt a dolgot is sérelemképen hozni fel, mert egyrészről csak hízelgő lehet egy, a köz­pályán működő egyénre nézve, ha oly fontos személyiségnek tartják, hogy személye ellen egy speciális irodalmi vállalatot indítanak meg; (Élénk derültség) másrészről pedig, mertén, a zsidó hatalom ellen egy évtizeden túl viselt küzdelemben, láttam már az „Istóczy-ellen-s folyóirat"-nál is különb, czifrább dolgokat is; hanem ezt csupán mint olyan tényt constatálom, a mely tény a t. szélső bal­oldalnak, elveim iránt követett magatartására a legfényesebb világot veti. (Halljuk!) Midőn azonban ezen, valóban sajnos téaye­ket constatálom, tartozom az igazságnak azzal is, hogy kijelentsem, mikép az egész szélső ellenzék voltaképen még sem oly nagy anta­gonistája az antiszemitikus elveknek, mint talán az eddig mondottakból látszanék. Sőt többet mondok: leghatározottabb elvbarátaimat épen azokon a padokon s még inkább azon padok birtokosainak tisztelt választói között birom. (Derültség. Halljuk!) És miután igy áll a dolog, — pedig így áll, —- miért fojtják önök vissza itt e házban érzelmeiket, miért hagyják ama padokon ülő t. elvbarátaim tiltakozás nélkül, az ő nevük­ben is történő zsidókegy hajhászó felszólalá­sokat és machinátiókat? Miért nem adnak önök hangot e házban is, választóik e részben is táplált nézeteinek és érzelmeinek? (Halljuk!) Kívánják önök, hogy megmagyarázzam ezt a sajátszerű körülményt is? (Halljuk! Halljuk!) Hát először is önök azt mondják, „hogy ha titkos lenne a szavazás, hát akkor velem sza­vaznának". (Élénk derültség.) Hát olyan rette­netes hatalom önök előtt a zsidóság, hogy önök, a kik az osztrák, a muszka s mit tudom én, minő más félelmes hatalmak ellen annyiszor és oly hangosan felemelik a haza érdekében szavu­kat, a zsidóság ellen nem mernek nyilatkozni. (Derültség. Halljuk!) Másodszor azt mondják önök; „Legyen Istóczy is szélső baloldali, majd akkor vele tar­tanak". Szederkényi Nándor: Nem kérünk belőle. Istóczy Győző: De hát azon körülmény­ből, hogy engem a viszonyok e padokra ültet­tek, az következik-e, hogy mikor én egy, önök által is teljesen helyesnek elismert álláspontot védelmezek, — önök ellenem támadjanak s nem az lenne-e a logika, hogy önök is kitűzzék ugyanazt a zászlót, a melyre a magyar nem­zet pióczáitól való megszabadításának jelszava van irva? Én számtalanszor ismételtem már, hogy a zsidókérdést nem tartom pártkérdésnek ez mindnyájunknak pártkülönbség nélkül közös ügye. Kellenek antisemiták minden pártban, vagyis inkább kell, hogy minden párt egyszers-

Next

/
Oldalképek
Tartalom