Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-360

36©. országos ülés márcrins 3. 1881. 273 mind antisemita párt is legyen. Kezdjenek csak j önök is rá a zsidókérdés fejtegetésére: én önöknek e padokról majd secundálni fogok. Szederkényi Nándor: Nem kérünk belőle! Istóczy Győző: Harmadszor, azt mondják önök : „Hja, a politika, a politika!" Igen, uraim, a magas politika! Önök néhány vezérférfia ugyanis igy gondolkodik : „A nép úgyis a mienk, még csak a zsidókat kell megnyernünk s akkor a többség a mienk." Hát ez az önök politikája egy nagy hibában szenved s ez az, hogy önök nem hiába, nem foglalkoznak a zsidókérdéssel, de nem is ismerik a zsidót. Hát majd én megismertetem önökkel a zsidókat e tekintetben is. (Halljuk!) A zsidók ugyanis nem volnának zsidók, ha igy nem okoskodnának : „Nekünk már hagyományos politikánknál fogva is, — minden körülmények között a hatalommal kell tarfanunk, főleg pedig olyan hatalommal, a mely nem akar abdicálni. A szélső baloldali választókat ismerjük: ezek, ha lehetne, legelőbb bánnának el kurtán velünk ; ez elemek győzelme, a mi vesztünkkel egyértelmű lenne. S minek is szövetkeznénk mi a kormány ellen a szélső baloldallal, a mikor azt látjuk, hogy a körülöttünk levő államokban a kormányok minő ellenséges politikát követnek feletiyájaink irányában: Oroszországban még ma is súlyos repressiv rendszabályok állanak fenn s a legújabb antisemitikus áramlat behatása alatt nincs is kilátás arra, hotrv ott a zsidók polgárjogot nyerjenek; sőt a birodalom több tartományából s épen e pillanatban Finnlandból is, valamennyi zsidó számkivettetik. Románia, daczára minden berlini congressusnak, minden alliance israelitenek, még azt se teszi meg, hogy a honosításért törvényesen folyamodó néhány zsidó lakosnak, jó pénzért megadná a honpolgári jogot. Németországban pedig a kormányok nyíltan ápolják az antisemitikus mozgalmat s a zsidók kiűzése ott mindinkább általánosabb jelszóvá válik. „Magyarországon ellenben, nekünk zsidóknak gyöngyéletünk van. Leszámítva egy-egy ritka antisemitikus parlamenti beszédet s egy, csak pár hóval ezelőtt keletkezett antisemitikus havi folyóirat epéskedéseit, mi itten teljesen szabadon gazdálkodunk. A kormány védelmez bennünket, az ellenzék nem mer ellenünk semmit se tenni, — ő tudja, miért, — vagy speculál néhány, a nagyhangú hazafit játszó emberünk szavazatára; — a sajtó meg unisono mellettünk harsogtatja trombitáit és aggódva gondoskodik arról, hogy a hajunk szála se görbüljön meg. Minek hagynánk tehát mi a faképnél a kormányt, a melynek, ha Őt felboszantjuk, a gyeplőt csak egy kicsit kellene megeresztenie s Magyarországon is rögtön olyan, sőt tán még kuruezabb állapotok közé jutnánk, mint Németországon, vagy akár Romániában. Holott ellenKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVII. KÖTET. kezőleg, ha mi a kormányt szavazatnnkkal támogatjuk, ezzel őt hálára fogjuk magunk irányában kötelezni." Ez, t. uraim, a zsidók felfogása és ez, saját szempontjukból helyes felfogás is. Ezen felfogás ellenében önök hiába taktikáznak és ha az eddig követett taktikázást folytatják, maholnap oda fognak jutni, hogy önök színlelt zsidócultusokkal a népet is elidegenítik önmaguktól, a melynek vonzalma pedig az önök egyedüli létalapja; s a zsidókat se fogják megnyerni s így önök két szék köztt a pad alá esnek. (Élénk derültség). A most vázolt s azokhoz hasonló nézetek uralkodván önök között, vájjon józanul várható volt-e a kormány részéről egy oly határozat, mely a fővárosi rendőrségnek az egyetemi antisemita polgárok gyűlését betiltó intézkedését megváltoztatta volna? Vájjon ki biztosított volna ez esetben bennünket arról, hogy az önök padjairól, az önök élénk helyeslése mellett, nem hallunk-e ismét egy olyan dörgedelmes interpellátiót, mint a minőt múlt évi szeptember 25-én hallottunk, a melyben „a szabadság, a testvériség, az egyenlőség s a szabadelvűség nevében" „a törvény szigorának alkalmazása" követeltetik a kormánytól — az egyetemi ifjúság ellen; nehogy „különösen az ország kevesebb műveltségű lakóinál azon nézet fejlődjék ki", mintha a kormány az egyetemi ifjúsággal rokonszenvezne. — Uraim, verjék el önök mellükön a inea culpát! De legyünk ismét igazságosak. Annak, hogy az ellenzék a zsidókérdést illetőleg kötelességmulasztást követett el, legfőbb oka a sajtó, (Élénk derültség), a mely ezen egész ügyben a főbűnös; mert utóvégre is napjainkban a legtöbb ember s igy a képviselők nagy része is az újságokból meríti informátióit; az újságok pedig tudvalevőleg a közvéleménygyártás mesterségét űzik. Én a zsidókérdést tárgyazó egyetlenegy felszólalásomban se feledkeztem meg a zsidóhaíalom e czinkosáról, azt híve, hogy idővel tán majd sikerül e megrögzött bűnösön valamit faragni. Mind hiába! Ma is csak oly megátalkodottan fenekedik az antisemitismus ellen, mint évekkel ezelőtt s teszi ezt ma, szemben a felébredt közvéleménynyel s daczolva a háborgó nemzeti közérzülettel. Itt az ideje, hogy végre e rejtélyt is megfejtsük és sajtónk zsidópajtás magatartásának titkos rugóját a nyilvánosság előtt feltárjuk. Általános Ítéletté vált mai nap azt mondani, hogy a sajtó ;:álunk zsidó kezekben van. Ezt minden distinktió nélkül mondani, nem felel meg a tényeknek. A német sajtó nálunk igenis majdnem kivétel nélkül zsidókezekben van s e német sajtóra nézve helyes a most említett Ítélet, 35