Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-360

360 országos filés ntáreztus 3. 1881. 271 mint priyilegizált felsőbb lényeket, bennünket | nem-zsidókat pedig, mint jognélküli állatcsordát tekintenek. Ne mondja nekünk azt senki, hogy a talmudot legfölebb csak az orthodox zsidók ismerik. Ha nem is tanulta volna azt sok zsidó, annak tanai már vérükben vannak. Mert a talmud a zsidó lelkületének csak fényképe; s ha a fényképet megsemmisítjük is, a lefényképezett alak azért megmarad. Avagy a talmud tanainak hallatára, nem ismernek-e önök minden izében a zsidóra, legyen az orthodox vagy neológ, vagy akár kikeresztelkedett zsidó. (Elénk derültség.) Mert hát — mint a tapasztalás mutatja, — a faji és nemzeti jelleget a legtöbb esetben a keresztvíz se mossa le. (Mozgás.) A talmud, a zsidók által ellenünk nem-zsidók ellen használt fegyverek arzenálja, a mely fegyverek, hogy minő gyászo ssikerrel használtatnak ellenünk, naponkint számtalan esetben látjuk és tapasztaljuk azon szívtelen kizsákmányoláson, vandali pusztításon, a melyet a zsidóság az ország népén, saját törvényeink ügyes kizsákmányolásával és kijátszásával, az államhatalom és társadalmunk közönyös magaviselete mellett elkövet. Ugy hiszem, elérkezett az ideje annak is, hogy végre valahára mi is komolyan fontolóra vegyük, miként szabunk határt a hatalmát végleg megalapítottnak hitt praepoíens zsidó kaszt üzelmeinek és hogy az annyiszor s oly fennen hangoztatott tolerantiát nemcsak önmagunknak prédikáljuk, hanem kézzelfogható lag (Derültség) megmagyarázzuk a zsideóknak is, a kik, ugy látszik, a tolerantia kifej zés alatt azt értik, hogy mi, az ő általuk rajtunk nem-zsidókon elkövetett minden, még a legkiáltóbb igazságtalanságokat is birka türelemmel eltűrjünk. Az eddig elmondottakból is látható, hogy azon mozgalom, mely a zsidóság ellen majdnem világszerte megindult s a melynek tüzpontja jelenleg Németország, nem egyéb, mint jogosult Önvédelmi küzdelem egy destructiv társadalmi hatalom, egy nemzetközi rablóbanda ellen, a melynek nihilistikus üzelmei egész nemzetek és államok jólétét s társadalmi rendjét ássák alá. így állván a dolog, mi természetesebb, mint az, hogy az emberek nálunk is gondolkodóba estek s utakról módokról gondolkodnak, miként lehetne a zsidóság hatást nem ismerő üzelmeinek nálunk is gátat vetni. Mivel pedig a zsidók a társadalmi életnek majd minden viszonyaiba paraziták módjára beették magukat s majd minden embert sakkban tartanak ugyanannyira, hogy, bár csekély kivétellel, mindnyájunk egyetért a zsidóság kártékony természete fölötti ítéletre nézve, mindamellett senki sem mer ellenük nyíltan csak egy szót is koczkáztatni: ismét mi természetesebb, mint az, hogy a haza reménye, az ifjúság, a mely az élet nehéz viszonyaiba még belebonyolódva nincsen s így a zsidóság hatalmi körébe még nem esett s a mely, a zsidóság elharapódzása miatt, saját egész jövőjét is veszélyeztetve látja: Curtius szerepére vállalkozva, beleugrik abba a mélységbe, a mely a hazát, a nemzetet elnyeléssel fenyegeti s ezen hazafiúi ténynyel hazája, nemzete megmentésére megteszi az első lépést. A budapesti egyetemi polgárság már huzatuosb idő óta aggálylyal látta a zsidóelemnek a tudomány-egyetemen évről-évre növekvő elharapódzását. Noha a zsidóság az ország lakosságának csak 5—6 százalékát képezi, mindamellett a budapesti tudomány-egyetemen a zsidó hallgatókszáma, a theologusokon kívül, az összes hallgatóság létszámának 26 százalékát, ugyanennyit a jogi karnál, sőt az orvosi karnál már 36 százalékát teszi s ez arány, az eddigi növekvést alapul véve, évről-évre rosszabbodni fog reánk nézve. Már most, ugyan minő kilátásaik lehetnek ifjainknak a jövőre nézve, ha a gombamódra elszaporodott diplomás zsidók, (Derültség) támogatva, a mint ez már náluk szokás, saját felenyájaik által, az ügyvédi, hivatalnoki, tanári, orvosi stb. pályákat elözönlik, az állásokat előlük elhalászszák s ily módon a szüleik által kiképeztetésükre fordított ezerek és ezerek, holttőkévé, sárba dobott pénzzé válnak. Ilyen tekintetek s nem fajgyűlölet vezérelték azon egyetemi polgárokat, a kik febr. hó 17-én tanácskozásra szándékoztak összegyűlni, a mely tanácskozás azonban a fővárosi rendőrség által betiltatott s e betiltó határozat az igen t. ministerelnök ur, mint belügyminister által indokainál fogva helybenhagyatott. Sajnos dolog ugyan, de tény, mikép odáig jutottunk, hogy nálunk lehet minden kigondolható czélra gyűléseket szabadon összehívni, csak arra nem, hogy a „szent" zsidóság (Élénk derültség. Egy hang a szélső balon, ügy van! Nagy derültség) viselt dolgai is megbeszéltessenek : ez már valóságos erimen laesae majestatis! — Nem fog ártani, ha kutatás alá vesszük azon okokat, miért vau ez a dolog igy és nem máskép? Hát itt mindenekelőtt tartozom az igazságnak annak kijelentésével, hogy e miatt ugy első-, mint tán másodsorban is bajos lenne a kormányt okozni. Az antisemita mozgalom csak szintoly politikai mozgalom, mint akármely más politikai mozgalom s a kormánynak utóvégre se nálunk, se másutt soha nem volt, nem is lesz s nem is lehet feladata, bármely népmozgalmat is kezdeményeznie. Különösen bajos lenne egy magyar kormánynak egy antisemita mozgalmat indítania azon egyszerű okuál fogva, mert az évről-évre megújuló chronicua államháztartási deficzit fedezésére három dolog szükséges: elő-