Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-360
268 S6 °- országos ölés máreziss 3. 1881. nézve, mert ez már törvény, tehát hivatkozva erre, mely azt mondja, hogy esküszik a király, mint Magyarország és társországai királya, én kijelentem, hogy csak tisztázni akartam a helyzetet és itt e házban is nyilvánítani, a mit, reménylem, drága horvát testvéreink sem fognak ellenezni, hogy itt a czímben, ha vau is szó királyságról, ez alatt nem értetik külön királyság. Sajnálom, nem tehetek róla, hogy horvát testvéreinknek oly szegény nyelvezetük van, hogy ezt: ország és királyság nem birják megkülönböztetni; de miután ők a királyság alatt nem óhajthatnak mást érteni, mint országot és nem óhajthatnak mást érteni, mint Magyarországhoz tartozó országot: azért én a minister urnak válaszát ezen részében is tudomásul veszem. [Helyeslés) Elnök: Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a minister ur válaszát, igen vagy nem? {Felkiáltások: Tudomásul veszszük!) Azt hiszem, hogy a válasz tudomásul vétetik. (Helyeslés.) Következik Istóezy Győző képviselő ur interpellátiója. (Halljuk!) Istóezy Győző: Az igen t. roinisterelnök úrhoz, mint belügyministerhez a következő interpellátiót intézem: „Interpellátió az igen t. ministerelnök úrhoz, mint belügyministerhez. F. év február hó 17-re több budapesti egyetemi polgár értekezletet szándékozott egybehívni, a ezélból, hogy ott a zsidókérdés, tekintettel az egyetemi viszonyokra s általában a mint az hazánkat érdekli, megvitattassék. Ezen értakezlet megtartását a fővárosi rendőrség 6985/eln. sz. végzésével betiltotta azon érdemleges indokból, hogy a gyűlésen oly kérdések tárgyalása szándékoltatott, melyek „fajgyűlölet szitására vezethetnek, melyek tárgyalása tehát a közrend és közbiztonság érdekében meg nem engedhető". „Ezen rendőrségi végzést az igen t. belügyminister ur, indokainál fogva helybenhagyta. Eltekintve attól, hogy ezen antisemita gyűlést egyetemi polgárok hivták-e egybe vagy sem, a mely körülményről a két egybehangzó betiltó határozat indokolása sem tesz említést. S tekintettel arra, hogy a kérdéses hatósági és kormányi intézkedés a jövőre is kihatható veszélyes praecedensül szolgálhatna: Kérdem az igen t. ministerelnök urat, mint belügymndstert: Minő tekintetek vezérelték őt, a hivatkozott rendőrségi végzésben foglalt és fentebb idézett érdemleges indokolásnak magáévá tételében s ennek alapján r.z antisemita gyűlést betiltó rendőrségi végzés helybenhagyásában?" T. ház! Interpellátiómat indokolandó, mindenekelőtt megelégedéssel constatálom azt, hogy daczára azon derült hangulatoknak, a melyekbe több t. képviselőtársam méltóztatott esni mindannyiszor, valahányszor én e házban a zsidókérdést felvetettem; s daczára azon megtámadásoknak, melyek e házban ellenem és álláspontom ellen időről-időre intéztettek: a zsidókérdés se agyonnevetve, se agyonütve nem lett; hanem ellenkezőleg az ma, a parlamentáris discussió terén is, forma szerint napirenden van; a honnét az többé letűnni nem fog mindaddig, mig ezen internationális cultur-kérdés gyökeresen megoldva nem lesz. (Halljuk! Halljuk! Derültség.) Már az 1878-ik évi június hó 24-én tartott beszédemben is utaltam azon szoros causális nexusra, a mely a keleti kérdés és a zsidókérdés között fennáll. (Derültség.) Korunk jelszava lett, a keresztény népek felszabadítása parasitáik uralma alól: keleten a mohamedánok, nyugaton a zsidók uralma alól és a világtörténelmi processus kérlelhetlen logicája a koránt és a talmudot Európából rövid idő alatt száműzni fogja. A mi a koránt illeti: ezzel vesződjenek a keleti keresztények; mi annak uralma alatt már 200 év óta nem állunk; hanem viszont állunk a talmud törvényei alatt, a mely törvények, noha a corpus jurisban fel nem találhatók s noha azokat a magyar országgyűlés soha meg nem szavazta s a magyar király soha nem szentesítette: nálunk, reánk mint alattvalókra tényleg alkalmaztatnak a nélkül, hogy a legtöbb esetben akár bíróságaink, akár a sajtó, akár a törvényhozás előtt e talmudtörvények ellenében, az ország szentesített törvényeire sikerrel hivatkozhatnánk. Magyarország polgárainak vagyona, becsülete s élete fölött disponáló e törvénykönyvet bizonyára érdekében áll mindnyájunknak ismerni s azért a t. ház engedelmével, én e különös törvényeknek referensi tisztét is fogom ezúttal végezni. (Mozgás.) Elnök: Méltóztatik a t. ház beleegyezni? (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Istóezy Győző: A zsidókérdés ugy, a mint azt én az antisemitákkal együtt felfogom, egyátalán nem valláskérdés, hanem társadalmi, nemzetgazdászati, politikai s legfölebb még faji kérdés. Ugy hiszem, annyira már jutottunk, hogy álláspontunknak megjelölésére, ennek constatálásán kivül, ma már bővebb magyarázatok feleslegesek. Ugyanazért nem lehet szándékomban a talmud tisztán vallási tantételeinek fejtegetésébe ereszkedni. Én tisztelem mindenkinek vallási meggyőződését és én e tekintetben a türelmességnek legszélsőbb határáig megyek. De a talmud nem pusztán vallási könyv, hanem egyszersmind a zsidóságnak polgári, büntető, rendőri törvénykönyve és sociálpolitikai tankönyve is, a melynek tételei nemcsak a
