Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-360

360. országos fiiéi márczins 3, 1881. 269 zsidóknak egymás közötti jogi és társadalmi | viszonyaira alkalmaztatnak általában s különösen | ott, a hol a felek alávetik magukat a rabbinusok és más zsidók sűrűen igénybe vett, mintegy békehíréi bíráskodásának, hanem ä talmud tételei a nem-zsidók irányában is gyakorlati érvényben állanak, a mennyiben a zsidók irányunkban, nemzsidók irányában követett jogi és társadalmi eljárásukat a talmud elvei szerint állapítják meg. Már pedig azon jogi elvekhez és szabványokhoz, a melyek az ország fennálló törvényei mellett, sőt egyenesen azok ellen hirdettetnek és reánk — ott a hol a zsidók szerét tehetik —tényleg alkalmaztatnak is; oly társadalmi elvekhez és tanokhoz, a melyek az általunk nera-zsidók által vallott társadalmi elvekkel nemcsak diametraliter ellenkeznek, de sőt az életben tényleg alkalmaztatván, a fennálló társadalmi rend alapjait is képesek megrendíteni s igy társadalmunkat feloszlással fenyegetik: nekünk is nem-zsidóknak s azon államnak, a melynek polgárai vagyunk, igenis van hozzászólási jogunk. {Helyeslés szélső bal/elöl.) A nagy közönségnek a talmudról däak annyi tudomása, illetőleg homályos sejtelme van, hogy az valamely kétes természetű mysteriosus könyv, a mely a zsidóság mindenki által saját szemeivel látott és tapasztalt tizeiméinek ismeretié,!, sötét hátteréül szolgál. De, hogy volíaképen miként hangzanak ama tételek, a melyeknek vészes hatását az életben naponkint ezer meg ezer esetben sajnosán tapasztaljuk és érezzük: arról aránylag csak nagyon keveseknek van közöttünk tudomása; és pedig legfőkép azért, mert sajtónk a zsidóságnak nem tetsző minden dolgot nagy bölcsen agyonhallgat. A következőkben tehát bátor leszek a t. ház kegyes engedelmével , (Halljuk! Halljuk !) a talmud társadalmi és jogi elvei és casuisticája helyett egy rövid böngészetet tartani, (Halljuk! Halljuk!) dr. Rohling Ágost egyetemi tanár elismert tekintélyű műve után, a ki ezer tallér díjat tűzött ki annak részére, a ki az 8 fordításában és idézeteiben csak egyetlenegy hibát is képes felfedezni; az ezer tallér díjért azonban, noha tudvalevőleg a zsidók nem szokták megvetni a pénzt, még eddig egyetlenegy zsidó se pályázott. íme tehát a talmud szavai: „A ki valamely izraelitát arczul üt, az annyit tesz, mintha az isteni felséget ütötte volna arczul, mert a zsidó isten lényegéből való. Azért azon goj (vagyis: nem-zsidó, különösen pedig keresztény), a ki egy zsidót megüt, a halálra érdemes." „Ha a zsidók nem lennének, nem lenne áldás a földön, se napvilág, se eső; a miért is a föld népei nem állhatnának meg, ha a zsidók nem lennének." „Mert hát különbség van minden dolgokban ; s valamint az emberek az állatok felett állanak: ugy állanak a zsidók a világ többi népei felett." „Marhamag az idegen magva, a ki nem zsidó." A talmud ä nem-zsidókat több helven „sza•í Ti maraknak, disznóknak, kutyáknak" nevezi. „A gojim (nem-zsidók, keresztények) házai állatok házai." „Ti izraeliták emberek vagytok, a többi népek pedig nem emberek; mert az 8 lelkeik a tisztátalan szellemtől származnak, Izrael lelkei pedig isten szent szellemétől." Ezen elvnél fogva a zsidó a nem-zsidót nem ismeri el felebarátjának, mert az állat irányában nem ismerünk felebaráti szeretetet. Azért mondja a talmud: „Nem fogsz irántuk (más népekhez tartozók iránt) jóakaratot tanúsítani. Meg van tiltva rajtuk megkönyörülni; — mert nem helyes ellenségeink iránt könyörületességet tanúsítani." „Meg van tiltva az istenteleneknek (nemzsidóknak) köszönni; mindazonáltal gyöngymondás az, hogy az ember legyen mindig ravasz az isteni félelemben. Azért köszöntsünk az idegennek is, a ki nem z-ddó, de csak a béke kedvéért, hogy magunkat vele megkedveltessük és részéről kellemetlenségünk ne legyen. A képmutatás ily módon meg van engedve, hogy az ember (t. i. a zsidó) az istentelenek (t. i. a nemzsidók) irányában udvarias legyen, őket tisztelje s azt mondja nekik, hogy őket szereti; ez meg van engedve, ha az embernek (t. i. a zsidónak) erre szüksége van és a nem-zsidótól fél. (Ellenkezőleg az bűn.) Mert meg van engedve, ezen a világon az istentelenek iránt a képmutatót játszani. Azért a zsidó az istentelenekkel (nemzsidókkal) jót is teher, betegeiket meglátogathatja, temetésükre elmehet, de csak — a békesség kedvéért, hogy őt ne bántsák." Mivel Izrael és az isteni lelség a talmud szerint egyet s ugyanazt jelentenek, ugyanazért a zsidóké az egész világ. Azért mondja a talmud : „Ha egy zsidó ökre egy idegen (t. i. nemzsidó) ökrét agyonszúrja, ugy a zsidó szabad; ha azonban egy idegei! ökre egy zsidó ökrét szúrja agyon, ugy tartozik az idegen a zsidónak egész kárát megtéríteni. Mert az irás mondja: isten álla, megméré a földet és átadá a gojimot Izraelnek." „ Isten a zsidóknak hatalmat adott minden népek vagyona és vére felett." (Mozgás. Felkiáltások: Elég lesz!) „Az izraelitának meg van engedve a goj-on igazságtalanságot elkövetnie, mert meg vagyon irva: felebarátodon ne kövecs el igazságtalan-