Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-360
360. országos ülés niórcziis 3. 1881. 267 menyét elfogadni, mely szerint ezek változatlanul megtartassanak, ugy a mint az eredeti javaslatban voltak? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy ezek változatlan ni elfogadtatnak. Ekként a törvényjavaslat részleteiben is teljesen letárgyalva lévén, annak végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. T. ház! A napirend e szerint ki lévén merítve, következik a ház határozata következtében a horvát-szlavón minister válasza, Madarász képviselő ur interpellátiójára. Bedekovics Kálmán, horvát-szlavon-dalmát minister: T. ház! Madarász József képviselő ur f. évi január hó 31-én tartott ülésen következő interpellátiót intézte hozzám : „A folyó évi január hó 8-ánHorvát-SzIavonDalmátországok országgyűléséhez, a határőrvidék közigazgatási egyesítése folytán intézett királyi leiratban, miként az a sajtó útján közöltetett, több oly kifejezések foglaltatnak, a melyek a törvény rendeleteivel össze nem egyeztethetők, jelesen : a törvényesen megállapított „ Horvát-Szlavonországok" kifejezés helyett, ez „Horvát-Szlavon királyságunk" ; továbbá az 1 868 : XXX. t. ez. 31. §-ában rendelt „a magyar korona országainak közös országgyűlése" kifejezés helyett ez: „a szent István korona országainak közös országgjülése" : tisztelettel kérdem a minister urat: 1. Való-e az, hogy az itt előadott kifejezések használtattak az érintett királvi leiratban ? 4/ 2. Ha való, mivel igazolja minister ur, ezen Magyarország közjogával, sőt még az 1867: XII. és 1868: XXX. törvények rendeleteivel is ellenkező kifejezések használatát?" Mielőtt ezen interpellátióra válaszolnék, meg kell jegyeznem, hogy az 1881. évi január hó 8-án kelt s a horvát-szlavon-dalmát országgyűléshez intézett legfelsőbb királyi leirat, horvát nyelven állíttatott ki s a hivatalos lapban csak magyar fordításban tétetett közhírré. Ezt előre bocsátva, ki kell jelentenem, hogy a t. képviselő ur által neheztelt szavaknak megfelelő kifejezések az említett királyi leiratban horvát nyelven csakugyan előfordulnak, de nézetem szerint ez által sem a magyar közjog, sem pedig az alaptörvények nem lettek megsértve. A horvát nyelvnek t. i. nincsen más kifejezése, mely az „ország" szó által körülirt fogalmat terjesen visszaadná, mint e szó „kraljevina", mely valamint a latin „regnum" szó, az „ország" szónak teljesen megfelel, azzal egyértelmű. De különben a latin „regnum" szóval egyértelmű : „kraljevina" „királyság" kifejezésnek használata már azért sem ellenkezik a magyar közjoggal, mert ugy Horvát-Szlavon- valamint Dalmátországnak tagadhatatlanul van joga „királyság" czímét viselni, azok a csász. és apostoli királyi Felsége nagy czímébeu, mint királyságok említtetnek s a mint a t. képviselő ur, mind Verböczy hármas könyvéből, mind számos régibb és újabb törvényekből, melyek közül az 1625: LXI-re hivatkozni elégséges, meggyőződhetik, mindig „regna Slavoniae-, Croafiaeet Dalmatiae" lettek megnevezve. A mi pedig az 1881. évi január hó 8-án kelt legfelsőbb leiratban előforduló „Szt.-István korona országai" kifejezést, mely felváltva „a magyar korona országai" kifejezéssel használtatik, illeti, azon nézetben vagyok, hogy ezen kifejezés sem áll ellentétben a t. képviselő ur által idézett törvényekkel, mert „a szent István korona országai" kifejezés épen az 1868. évi XXX. t. ez. 2,, 4., 6., 9. stb. szakaszaiban tordul elő s felváltva a „magyar korona országai" kifejezéssel használtatik. Kérem ezen válaszomat tudomásul venni. (Éléni: helyeslés.) Madarász József: T. ház! Először is a t. minister ur válaszának utolsó pontjára teszem meg észrevételemet. Az, hogy használtatik az 1868 ; XXX. t. ez. egyes szakaszaiban a „szent István koronája" kifejezés is, igen jól tudom. Hanem épen azon 1868. évi XXX. t.-czikk 31. §-ában, a mely azt rendeli, hogy HorvátSzlavonországok képviselői választatnak és mily számban Magyarország közös országgyűlésére, ezen 31. §-ban világosan és elmagyarázhatlanul csak is ez áll: „a magyar korona országainak törvényes, közös országgyűlésére". Ly tehát megismerem és azt is elfogadom, hogy nem kívántatik azon királyi leiratban, a mely a horvát országgyűléshez küldetett, sem a horvát országgyűlés által nem kívántatik ezen határozott kifejezés ellen bármely visszaélés, vagyis a törvényes joggyakorlat ellenében egy helytelen magyarázás következtetni. És én csakis a tekintetben tettem ezen felszólalásomat, hogy az e házban is kinyilatkoztassák. És igy e részben, mert a törvénynek világos szavait semmiért el nem engedhetjük, sem drága horvát testvéreink, kik ide választatnak, megváltoztatni nem akarhatják, a válasz ezen részét tudomásul veszem. (Helyeslés.) Tudomásul veszem a minister ur válaszának első részét, mert én elismerem, hogy a királyi czímek köztt ott van ezen czím is: „Horvát-SzlavonDalmátországok királya". De itt ismét hivatkozva nemcsak a minister ur által hivatolt törvényre, de hivatkozva számos törvényre, melyek Horvátországnak Magyarországba való bekeblezését tartalmazzák és hivatkozva magára az 1867. évi XII. t.-czikkben foglalt királyi esküre is, itt eltekintve attól, hogy mi véleményem volt nekem a koronázásra 84*
