Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1878-357
357. országos ülés február 25. 1881. 247 a magyar kormány befolyása, kormányzata, igazgatása alatt áll. (Helyeslés.) Hogy tehát mit nyertünk volna vele, ha egyfelől egy 1868-ban feltétlenül megígért bekebelezést ma feltételhez kötünk és ezzel talán nem igen jó hangulatot támasztunk, másfelől egy úgyis nehéz kérdést complicalunk azzal, hogy nem egy kettős, hanem egy hármas bízottság kisértse meg azt a sysiphusi munkát, hogy egyezzék meg valamiben, ezt az adott viszonyok köztt belátni képes nem vagyok. Ezért történt az, hogy Fiume kérdése ez alkalommal megoldandóul nem jelöltetett ki. {Helyeslés.) Ajánlom a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés jobbfelb'l.) Elnök: Méltóztatik-e a t. ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjaid elfogadni? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Antal Gyula jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, bevezetését, 1—5. %-ait, a mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: E szerint a törvényjavaslat, mind tartalmára, mind szerkezetére nézve elfogadtatván, annak harmadszori felolvasása a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend utolsó tárgya: az igazságügyi bizottság jelentése és törvényjavaslat a közforgalom tárgyát képező értékpapírok birói megsemmfettéséröl-™é»~ elévüléséről. Méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni? (Felolvasottnak veszszük!) E szerint az általános vitát megnyitom. Az első szó az előadó urat illeti. Apáthy István, az igazságügyi bizottság előadója : Tisztelt képviselőház! Midőn a szőnyegen lévő javaslatot a t. képviselőháznak elfogadásra ajánlanám, legyen szabad egyrészről azon előkészítő tényekről szólanom, melyek a javaslat beterjesztését megelőzték; másrészről kifejtenem azon okokat, melyek kapcsolatban az igazságügyi bizottság jelentésével, nemcsak a javaslat beterjesztését, hanem annak elfogadását is igazolhatják. Az elsőt különösen azért tartom szükségesnek, mert azt hiszem, hogy a t. képviselőház, megismerkedve az érintett előkészítő tényekkel, azon meggyőződésre fog jutni, hogy a szőnyegen levő javaslat azok közé tartozik, melyeknek előkészítésénél sem az alaposság, sem a kellő komolyság nem hiányzott. Habár a forgalom tárgyát képező értékpapírok tekintetében az első törvényes intézkedést a törvénykezési rendtartásban találjuk, melynek 529. §-ában kimondatott, hogy a forgalom tárgyát képező értékpapírok megsemmisítésének módjáról külön törvény fog intézkedni; a szóban levő papírok megsemmisítését tárgyazó szabályok szüksége már a törvénykezési rendtartás alkotása előtt felismertetett; sőt azt hiszem, hogy a kormánynak az volt a szándéka, hogy az értékpapirok megsemmisítését tárgyazó intézkedések a törvénykezési rendtartásba vétessenek fel. Legalább erre mutat azon körülmény, hogy 1867-ben az akkori igazságügyminister bizottságot küldött ki az értékpapirok megsemmisítésére vonatkozó törvényjavaslat kidolgozása végett. E bizottság azonban, melyben a földtehermentesítési alap igazgatósága is képviselve volt, mindössze 3 vagy 4 ülést, tartott, a nélkül, hogy tanácskozásainak eredménye lett volna. Ezen körülménynek tulajdonítható, ugy hiszem az, hogy a törvénykezési rendtartásba, a megsemmisítési eljárás helyett, mindössze az általam említett intézkedés vétetett fel. Miután azonban egyrészről a kereskedelmi forgalomnak, közvetlenül a törvénykezesi rendtartás után bekövetkezett rohamos fejlődése, másrészről a hiteinek az állam részéről történt igénybevétele nemcsak az addig ismert értékpapírokat sokszorozta meg, hanem egészen új formákat is teremtett: a megsemmisítési eljárást megállapító szabályok szüksége annyira érezhetővé vált, hogy a földtehermentesítési kötvények tekintetében már korábban behozott megsemmisítési eljárást a többi értékpapírokra is kiterjeszteni kellett. Ezen eljárás szabályai azonban, habár sok tekintetben helyes intézkedéseket tartalmaztak, mert az újonnan keletkezett formákra nem illettek., a gyakorlatban annyi zavarra adtak alkalmat, hogy a kormány, illetőleg az akkori igazságügyminister kénytelennek látta magát 1870. és 1871-ben kiadott rendeleteivel a megsemmisítési eljárást — a földtehermentesítési kötvények kivételével — minden értékpapírra nézve egyelőre és a törvényhozás további intézkedéséig megszüüteíni. Ezzel azonban a baj csak fokozódott; sőt az 1872-ben már annyira érezketővő vált, mikép a képviselőház szükségesnek tartotta 81-ik ülésében a következő határozatot hozni: „A ház utasítja a ministeriumot, hogy terjesszen elő, lehetőleg még ezen ülésszak alatt javaslatot, mely az államkölcsönök kötvényeinek és szelvényeinek, és általában a magyar értékpapirok és azok szelvényeinek amortisatiójára vonatkozó eljárást, valamint azoknak elévüléséről szóló szabályokat részletesen állapítsa meg." Megfelelően ezen határozatnak, a ministertanács 1873. február 16-án kelt határozatával a törvényjavaslat kidolgozására szakbizottságot küldöttki, melyüléseit 1873. márczius 3-án kezdette meg. Ezen bizottság csakhamar azon meggyőződésre jutott, hogy addig, míg az értékpapirok tekintetében a vindicatio kérdése törvény által nem szabályoztatik, megsemmisítési eljárást készíteni nem lehet; mert
