Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-357

248 357- országos ülés február 25. 1-881. hiányzanak minden basis, melyre a megsemmisítési eljárás következményeit alapítani lehetne. A bizottság tehát tekintettel arra, hogy ugyanakkor a kereskedelmi törvénynek már kész tervezetét az e végre kiküldött szakbizottság tárgyalás alá vette, üléseit egyelőre felfüggesztette. Midőn a kereskedelmi törvény tervezete a szakbizottság tanácskozásain átment, a megsemmisítési eljárás kidolgozására kiküldött bizottság működését 1874. november 5-én ismét megkezdette. Miután a bizottságnak az általam érintett s a földtehernientesítési kötvényekre vonatkozó hiányos szabályokon kivül, semmiféle elfogadható substratuma sem volt, a javaslat elkészítése aránytalanul sok időt és fáradságot vett igénybe, úgyhogy a bizottság munkálatát csak 1875. évi deczember 18-án kelt jelentésével volt képes a ministerel nőknek bemutatni. A ministertanács a bemutatott javaslatot már 1875. decz. 23-iki ülésében tárgyalta s abban állapodott meg, hogy a bemutatott javaslatot a pénzügyi-, a kereskedelmi- és az igazságügyi ministerek egyetértőleg bírálják meg és részletes jelentésüket a ministertanácsnak mielőbb mutassák be. Ezen határozat folytán a pénzügyministeriu n kebelében tárgyalások indíttattak meg, melyeknek az lön eredménye, hogy a pénzügyi, a kereskedelmi és az igazságügyi ministeriumok, továbbá a nevezetesebb intézetek és a kereskedelmi kamara kiküldötteiből alakítandó bizottság összehívása határoztatott el. Hogy ezen bizottság az igazságügyministerium ismételt sürgetései daczára miért nem hivatott össze, annak nyomára akadni nem bírtam. Annyi tény, hogy az egész ügy nyugodott mindaddig, mig azt a jelenlegi pénzügyminister ur kezeibe nem vette, a ki a ministertanácsnak általam érintett határozatát végrehajtandó, a már 1875-ben tervezett bizottságot 1879. évi február hó 24-re összehivta. A bizottság a javaslatot letárgyalta és azt csekély módosításokkal elfogadásra ajánlotta. A pénzügyminister ur azonban még több garantiát keresett és a revidiált javaslatot véleményes jelentés végett, a budapesti kereskedelmi kamarának és a tőzsde-biróságnak adta ki. Mindkét testület igen elismerőleg nyilatkozott a javaslatról és észrevételt csakis az utóbb említett testület tett, a mennyiben a javaslatnak azon intézkedését, mely szerint a megsemmisítési eljárás folyamában megkérdezett hatóság nyilatkozatának peremtorius hatály adatik, aggályosnak jelentette ki. Ezek azon előzmények, melyek után a javaslat azon alakban, melyben azt a ministertanács által kiküldött bizottság 1875-ben elkészítette, a kormány által bemutattatott és az igazságügyi bizottság tárgyalásainak substratumát képezte. Hogy az igazságügyi bizottságnak a javaslaton többféle módosítást kellett tennie, annak oka azon körülményben keresendő, hogy az első tervezet készítése óta sok olyan kérdés hozatott tisztába, melyeknek megoldására nézve még 1875-ben az elmélet és agyakorlat embereinek nézetei egyaránt szétágaztak. Legyen szabad ezek után azon okok jelzésére áttérnem, melyek szerintem a szőnyegen levő javaslatnak u<ry beterjesztését, mint annak az igazságügyi bizottság által megállapított szerkezetben leendő elfogadását igazolhatják. Ha a forgalom tárgyát képező értékpapíroknak ma már minden kétségen felül helyezett jogi természetét kellő figyelemre méltatjuk, nem szenvedhet semmi kétséget az, hogy a szóban levő papírok természetének és rendeltetésének csak az felelne meg, ha az elveszett, vagy megsemmisült értékpapír volt birtokosának átalában semmi mód sem adatnék arra, hogy a papíron alapuló jogait érvényesíthesse; vagy ha a törvényhozás csak akkor részesítené a papír volt birtokosát jogi védelemben, ha a papir physicai megsemmisülése minden kétségen felül helyeztetett. A forgalom tárgyát képező értékpapírok ugyanis, ellentétben a közönséges okiratokkal, nem pusztán bizonyítási eszközök, hanem közvetlen és egyedüli alapját képezik magának a követelésnek, mely a mint egyrészről a papir puszta átadása által megy át egyik gazdaságból a másikba, ugy másrészről a papir nélkül nem érvényesíthető. Ha tehít a követelés közvetlen és egyedüli alapját képező papir megsemmisül, vagy elvész, maga a követelés is megsemmisül ugy, hogy a papir volt birtokosának a követelést, melyet mással semmivel sem igazolhat, érvényesítenie nem is lehet. így van az pl. a papírpénznél, melynek megsemmisülése vagy elveszése esetében, a casus nocet dominó elvnek megfelelően, semmiféle mód sem adatik a papir volt birtokosának arra, hogy ez a papírral együtt megsemmisült, vagy elveszett követelését érvényesíthesse. E felfogás azonban, a mellett, hogy a méltányossággal ellenkeznék, nyilván túl menne azon következményeken, melyeket a véletlen balesetnek a magánjogokra tulajdonítani lehet; tulmenne azért, mert a kétségtelen jogot csak azért szüntetné meg, mert a lehetőség annak érvényesítéséhez hiányzik. Ez főleg állana akkor, ha a papir physicai megsemmisülése igazolható. Ehhez járul még, hogy az érintett felfogás mellett a véletlen baleset, vagyis a szerencsétlenség a jogtalan gazdagodásnak alig igazolható forrásává tétetnék ugy az állam, mint a testületek és az egyesek érdekében; holott a jogtalan gazdagodás minden tételes törvény szerint érvényes jogezím annak visszaköveteléséhez, a mi vagyonúnkból, az érintett utón, másnak gazdaságába ment át.