Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-357

244 367- orszAgos ttlés február 25. 1881. inkább idegenkednek, hogy ne mondjam, az azokkal való kapcsolattól irtóznak. És végre, mert a horvátoknak tudniok kell, hogy Magyarország mily nagy fontosságot tulajdonít annak, hogy egyetlen tengeri összeköttetése, a fiumei kikötő az ő közvetlen birtokában maradjon. És minthogy ezt tudják a horvátok és mert az alkalom oly kedvező volt, annálfogva hibát követett el a kormány, hügy Fiume ideiglenes állapotát meg nem szüntette, hogy annak viszonyát Magyarországhoz tisztába nem hozta. Magyarország 1868-ban fehér lappal kínálta meg a horvátokat és azok azt szép jogokkal s vivmányokkai csakugyan teleírták. Egyet azonban 1868-ban sem engedett meg Magyarország, azt, hogy a horvátok Fiumét a magukénak tekintsék és azt sem ma, sem a jövőben soha nem fogja megengedni, mert sokkal életbevágóbbak azon érdekek, melyek ahhoz fűződnek, hogy Magyarországnak összeköttetése a világgal szabad legyen. Ezt elmondván és pedig leginkább adandó szavazatom indokolásául, ujolag kijelentem, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Csernatony Lajos : T. képviselőház! Tudva van a t. képviselőház előtt, hogy ezelőtt kevés idővel Fiume városa egy kérvényt intézett e házhoz, a melyet szerencsés voltam én benyújtani, ezen törvényjavaslatra, illetőleg a regnikoláris bizottság munkálatára vonatkozólag. Ezen petitióban — a mely a maga idejében elő fog kerülni, de a meiy szerintem legczélszerűbben most kerülhetett volna tárgyalás alá, mert ezzel van szoros kapcsolatban, — Fiume városa aggodalmát fejezi ki ezen törvényjavaslatnak egyik pontja felett, a melyből ő a saját állására nézve, ha nem is hátrányt, de bizonyos kétes helyzetet deducál. Ezen petitióban Fiume arra kéri a képviselőházat, hogy vagy ama kérdéses pontot hagyja ki, vagy ha az nem lehetséges, az itt történő nyilatkozatok, illetőleg talán határozatok által nyugtassa meg Fiúménak életérdeke iránti aggodalmát. Azóta Fiume, állíthatom, a hozzám érkezett későbbi értesítések folytán meg lett nyugtatva az iránt, hogy az ezen törvényjavaslatban általa kifogásolt pont legkevésbé sem alterálja hely zetét, legkevésbé sem veszélyezteti jövőjét. Ennélfogva merem állítani azt is, hogy az általa felállított alternatívának második része, t. i. az itt történő nyilatkozatok által, teljesen ki lesz elégítve, a mely nyilatkozatok iránt, meg vagyok győződve, a háznak minden tagja, pártkülönbség nélkül egyetért; a mily nyilatkozatot Irányi Dániel t. barátom és képviselőtársamtól hallottunk és a minőt, reménylem, a t. kormány és a t. előadó ur részéről is fogunk hallani. Az ily nyilatkozatok, ismétlem, Fiume aggó- j dalmait el fogják oszlatni. Ezen aggodalmakat illetőleg egyébiránt megvallom, hogy valamint más kérdéseknél is, a hol a nemes érzelmeknek mindenesetre nagy horderőt és viszonos hatást kell tulajdonítani: a mai világban mégis sokkal nagyobb horderőt tulajdonítok az olyan tényezőknek, a melyek a kölcsönös érdeken alapulnak. A sympathiák múlékonyak lehetnek, de az érdekek tartósak. Már pedig Fiume és Magyarország köztt az érdekek oly tangibilisek, oly kézzel foghatók, hogy szerintem sem Fiúménak, sem Magyarországnak aggodalma nem lehet az iránt, hogy ezen érdekek tekintetében elhidegülés állhasson be. Ezen érdekeket, a mint Irányi t. képviselőtársam is megjegyezte, nem fogjuk az útból félretétetni engedni soha. Magyarországnak Fiúméhoz való jogát és Fiume követelését, hogy Magyarországhoz tartozzék, minden időben, Magyarországnak minden pártja és minden pártnak minden hazafias tagja fel fogja karolni. (Helyeslés a, jobboldalon?) De épen ezért, t. ház, nem kell fennakadni azon soha — a mint némelykor megtörténik, hogy fennakadnak, — hogy a fiumeiak időnkint aggodalmaskodnak A mint mondják, mindegyre támad valami aggodalom, mintegy megijednek, hogy hátha mégis cserbenhagyják őket. Ezt csak saját helyzetének tudata, saját érdekei iránti fogékonysága és a Magyarországhoz mindig szorosabban és véglegesen való tartozása iránti forró óhajtása idézi elő. Ezt tehát íegkevésbbé sem lehet zokon venni, sőt a legmelegebben kell üdvözölni, mert minden alkalmat csak arra használ fel, hogy demonstrálja, mennyire vágyik Magyarországgal a legszorosabb összeköttetésben lenni minden más kötelék elmetszésével. Természetes, hogy azon provisorius állapot, a melyben Fiume van, ő reá a leginkább érdekeltre nézve, minden olyan kérdés alkalmával, mely bizonyos szállal hozzá van fűzve azon provisorius állapothoz, izgatólag, aggasztólag kell, hogy hasson ; s akár melyikünkben, ha hasonló helyzetben volna, hasonló érzelmek keletkeznének. Tehát természetesnek kell találnunk másoknál is. Ennélfogva én nem azon formában, melyben Irányi t. képviselőtársam tette, de más formában, igenis a t. kormányhoz és jelesen az igen t. kormányelnök úrhoz magam is bátor vagyok azon kérdést intézni, miért nem vétetett szemügyre ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával Fiume provisorius állásának megszüntetési lehetősége ? Micsoda okok gátolhatták ezt? Szóval az igen t. niinistereinök úrtól ez iránt valami felvilágosítást, magyarázatot vagyok bátor kérni én is. De nem azon értelemben, mint Irányi t. képviselő ur tette, — mert meglehet, hogy vannak igen fontos okok arra, hogy ezen kérdés, mely