Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-357

3S7. országos ülés február 25. 1881. 545 magában is elég nehéz kérdés volt, nem lett egy másik kérdéssel összekapcsolva, a mi semmi esetre sem könnyítette volna meg a megoldást. Ezeket röviden előadván, csak azt jelentem ki, hogy különben a ministerelnök urnak a szőnyegen levő javaslat illető pontjára vonatkozó nyilatkozatát elvárván, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. {Helyeslés jobbfelöl.) Madarász József; Nem szólaltam volna fel e tárgyban, ha Irányi Dániel t. képviselőtársam beszédében egy mondat nem volua, melyre megjegyzést kell tennem. Gondolom különben, hogy én értettem őt félre. T. képviselőtársam előadta Fiumére nézve azt, hogy rósz néven vette a kormánytól, hogy Fiume provisorius állapotát végleg rendezni nem iparkodott és e tekintetben magam is hozzájárulok nézetéhez. De nem tudom, jól értettem-e, de ő ugy fejezte ki magát, legalább én ugy véltem hallani, hogy egyúttal Fiume hovatartozandósága iránt is végleges határozatot nem iparkodott kieszközölni. Irányi Dániel (közbeszól): Nem mondtam igy! Madarász József: Akkor bocsánatot kérek; meglehet, hogy tévedek, én igy véltem hallani nyilatkozatát, hogy megtámadta a kormányt azért, a miért a provisorius állapotot végleg nem rendezte. Igen Örülök, hogy Fiume hovatartozandóságáról szóló kifejezés a beszédben nem foglaltatik. Akkor az ő szavára nem teszek észrevételt, hanem kötelességemnek tartom mindenesetre kinyilatkoztatni azt, hogy én inkább óhajtottam volna, hogyha már valamit Fiumére nézve előhoznak, tették volna azt azok, a kik ezt szükségesnek látják, miként ez régibb törvény einkben is megvan, egy külön bevezetésben, mondták volna meg azt, hogy Fiumére nézve pedig ismételtetik az, a mi az 1868: XXX. t. ez. 66. §-ában benne foglaltatik. Mivel azonban már felszólaltam, kötelességemnek tartom megjegyezni azt, hogy én is igen nagy súlyt fektetek arra, hogy Magyarország Horvát-Szlavonországgal a magyar állam érdekében egyetértésben működjék, de nem fogadhatom el azon érvet, hogy ha már egyszer az 1868: XXX. t. ez. megállapította azt, hogy Horvát-Szlavonországok országgyűlése küldi képviselőit ide, ugyanazon horrát-szJavon országgyűlés és a magyar országgyűlés által is kiküldött országos küldöttségek miért ne változtathatnák meg e törvényt, a mi, ugy hiszem, érdekében volna nemcsak Magyarországnak, hanem HorvátSzlavonországoknak is. Csak ezt a megjegyzést kívántam tenni arra nézve, hogy a mi az 1868: XXX. t. czikkben e szerint intéztetett el, az megváltoztatható isméi, ha egyrészről Magyarországon, másrészről pedig Horvát-Szlavonorszagban is azon meggyőződésre jönnek, a melyben részemről én legalább vagyok, hogy sokkal helyesebb volna Horvát-Szlavonországok képviselőinek itt ugy megjelenniök, hogy azok kerületenként a választópolgárok által választassanak s én előre nyilvánítom, hogy azon arányban, a melyben Magyarország lakosai és területe szerint a magyarországi képviselők száma van, igazságosnak tartom, hogy HorvátSzlavonországok képviselői is terület és lakossági számarányban képviseltettessenek — a magyar országgyűlései). Ezeket kötelességemnek tartva kinyilatkoztatni- egyúttal a t. előadó ur által indokolt s ha a t. ház elé elfogadás végett terjesztett javaslatot, melyet én meggyőződésemmel megegyeztethetőnek nem találok, a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs: Én igen sajnos körülménynek tartom azt, hogy a 800 év óta velünk testvérileg együtt élt, a szabadság és polgárosodás védelmében velünk együtt küzdött és vérzett horvát testvéreinkkel szemben nincs meg az az öszhang, az az összemüködés és testvéries együttérzés, melynek a történelmi múlt alapján fenn kellene állani s melyet a jelen törekvéseinek még szilárdítania kellene. Ha én ennek okát kutatom, kénytelen vagyok bevallani, hogy az épen azon természetes alkotmányellenes helyzetből származik, hogy itfen a magyar parlamentben nem a horvát nép képviselői ülnek és érintkeznek velünk, hanem ülnek rendi képviselők, kik megválasztatásukat nem a népnek, hanem az ottani országgyűlés többségének köszönik s igy ők nem a horvát nemzetet, hanem egy cliquet képviselnek, melynek ők kifolyásai. Ezen abnormis és népjog ellenes helyzetnek következménye az, hogy horvát képviselőtársaink itten nem a horvát nemzet mellett buzgólkodnak, hanem egy más cliquet, az itteni kormánycliquet támogatják szavazataikkal s a helyett, hogy velünk, a nép érdekeit és szabadságát védő párttal egyetértőleg igyekeznének az elviselhetlen adókat és halomra csinált adóságokat leszavazni, a helyet, hogy ezredéves közös alkotmányunkat fednék; segédkezet nyújtanak a nemzetre magát feltolt itteni cliquenek egymásután elvesztegetni azon becses örökséget, melyet őseink szent hagyományként hagytak reánk, nem gondolva iueg azt. hogy a jogok, a melyeket feladni segédkeznek s az alkotmány, — melyet minden szavazattal mei>csonkitatni engednek —- közös kincseink s hogy azt a magyar és horvát képviseletnek egyaránt kellene a legnagyobb elszántsággal védelmeznie bár honnan jövő megtámadás és elkobzás ellen. Én t. ház, meg vagyok győződve, hogy mindez másképen lenne, ha itt mi a horvát nép