Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-356

232 356. országos ülés fefcrnár 24. 1881. t. házat: ne méltóztassék á beadott indítványt elfogadni. Az intézkedés, mely a javaslatban foglaltatik, ugy is lényeges könnyebbitést foglal magában az eddigi állapothoz képest. Méltóztatnak tudni, hogy eddig ezen díj 5 frt volt, (Felkiáltások a szélső baloldalon: a Bach korszak!) s ez most leszállittatik 50 krajczárra. Ez mégis lényeges könnyebbités s hogy, az ily kérvényekre oly bélyeg tétessék, mint minden egyéb kérvényre, azt hisz m, méltányosan lehet kivánni. (Helyeslés a jobboldalon.) Zay Adolf: Egy kis elégtételt szolgáltat nekem az, hogy azon szavak köztt, melyeket Lichtenstein képviselő ur itt elmondott és azon szöveg köztt, melyet beadott, lényeges különbség van. Felteszem, hogy azokat, a miket irt, jobban megfontolta, mint azokat, a melyeket itt elmondott, tehát felteszem róla, hogy ő nagyon jól tudja, hogy itt nem névmagyarosításról van szó, mire a t. minister ur is ezélzott, hanem csak névváltoztatásról. Az ő írásbeli indítványában csupán a névváltoztatás fordul elő s én igen sajnálom, hogy a t. minister ur offieiose azon helyről, az által, hogy csakis névmagyarosításról szólt, azt látszik hivatalosan bevallani, hogy Magyarországon a névváltoztatás alatt csupán a névmagyarosítást értik. (Zajos ellenmondások.) A dolog máskép áll, legalább formailag. Jelenleg mindenkinek szabadságában áll eddigi becsületes nevét, ha azzal nem akarja beérni, másra átváltoztatni. S ha például egy magyar ember beszennyezte volna eddigi nevét és szükségesnek találná azt más névvel felcserélni (Zaj), akkor semmi sem állna útjában, hogy a belügyminister ur, ki ezen dolgokat kezeli, a magyar névnek p. o. német, vagy tót névre való átváltoztatását engedélyezze. Az eddigi törvények értelmében is áll ez. Csak azt kívánom constatálni, hogy a dolog, melyről itt szó lehet, nem a névmagyarosítás, hanem a névváltoztatás; mert ha az előbbi állana, akkor kénytelen volnék e kérdéssel szemben elvi álláspontomat bővebben kifejteni. Gr. Szapáry Gyula pénzügy minister: Tökéletesen igaza van a t. képviselő uruak, hogy a törvényjavaslat ezen szakaszában csak a névváltoztatásról van szó. Minthogy azonban az előttem szólott t. képviselő ur hivatkozott azon kérvényekre, melyek e tárgyban a házhoz beadattak és azokban világosan a névmagyarosításról van szó, ennek következtében én is arra hivatkoztam. Nagy György: Azt hiszem mindenre inkább el lehettünk készülve, mint arra, hogy ezen 23. §-nál valaki nemzetiségi vitát fogna provoeálni akarni. Bocsánatot kérek, az előttem szólott képviselő urat, azt hiszem, megnyugtatta a pénzügyminister ur az iránt, hogy daczára annak, hogy a törvényjavaslatban névváltoztatásról van szó, miért beszélt ó' még is névmagyarosításról. Épeu azon okból vagyok bátor felszólalni, mert értem Lichtenstein képviselő ur felszólalásának azon indokát, hogy 8 is nem a törvényjavaslatban előforduló névváltoztatás, hanem a névmagyarosítás érdekében szólalt fel, sőt annak határozott kifejezést is adott Legjobb dolog az és ezt Zay képviselő uruak felelem, (Felkiáltások : Czáy!) ha bizonyos nevet magyarul és németül lehet kiejteni. Épen itt figyelmeztetnek, hogy Zay képviselő ur nevét Czáynak kell kiejteni. Én Zaynak mondom. Azonban ily szerencsés helyzetben nem mindenki lehet és azt hiszem, hogy t. képviselő ur át fogja látni, hogy Magyarországon a névváltoztatás nem korlátoztatok oly irányban, hogy csak német nevű embernek engedtetnék meg magyarra változtatni nevét, mert ha becsületes nevével nem elégszik meg egy Schwarz nevű egyén, megváltoztathatja nevét Feketére, vagy ha valakit Fehérnek hívnak, semmi sem áll útjában, hogy Weiszra változtassa nevét. S mert ily névváltoztatások is fordulhatnak elő, én részemről az államkincstár érdekében nem tartom elfogadhatónak Lichtenstein képviselő ur módosítványát és kérem a szöveg megtartását. Ha a névmagyarosításról szólna, határozottan pártolnám Lichtenstein József képvisetőtársam indítványát, igy azonban kérem a szakaszt az eredeti szerkezetben elfogadni. (Helyeslés jobbJelül) Thaly Kálmán: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy csak rövideden egy pár szóval ezen kérdéshez én is igénytelen szavammal járuljak és pedig némely tekintetben históriai joggal, a mennyiben már 1878-ban a belügyminísteri költségvetés alkalmával én voltam a t. ház tagjai közül az első, ki tudtommal — akkor legalább — ezt a kérdést megpendítettem és már akkor ajánlottam a belügyminister ur figyelmébe a névváltoztatási, illetőleg névmagyarosítási díjak eltörlését, vagy ha az lehetetlen volna, lényeges leszállítását. T. képviselőtársam Zay Adolfnak mai felszólalása épen eszembe juttatja egy akkor is felemlített példának emlékezetét, melyet annál inkább kénytelen vagyok most előhozni, hogy t. képviselőtársamnak feleljek. (Halljuk!) 0 a magyar nemzet azou régi befogadott kedves hospeseiből származott, kik Erdélyben a cultura terén tagadhatlanul sok érdemet vívtak ki maguknak, t. i. a szászok fajához. Ezen tisztelt szász urak — mondom, én az ő civilisatori missiójukat kivált a múlt századokban teljesen elismerem — ám ragaszkodjanak eddigi becsületes német nevökhöz, nem is számítunk arra, hogy az erdélyi szászok magyarosításával szaporítsuk magyar fajunkat, de méltóztassék meg-