Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-356

S56. országos ülés február 24. 1881233 engedői, még más szászok is vannak a Kárpátoknál a Szepességben, a kik máskép szoktak érezni és gondolkozni. (Zajos helyeslés bálfelöl. Felkiáltások: Éljenek !) Nem akarok nemzetiségi vitát, csak példakép említem, hogy az ezelőtt Wagendrüssel mezőváros Merényre magyarosította nevét. 1849-ben Wagendrüssel folyamodott a Debreezenben székelő kormányhoz, hogy engedtessék meg neki, hogy nevét Kis-Debreczenre változtassa. Az akkori kormány ezt meg is engedte és igy lett Wagendrüssélből Kis-Debreczen, de később ezért Haynau kegyetlenül megsarczolta és elvétette a Kis-Debreczen nevet és maradt Wagendrüssel. De a wagendrüsseliek nagy kuruczok voltak. Itt született Czelder Orbán, ki régi harczosa volt a szabadságnak, kit hazaszeretete a vérpadra, a hóhérbárd alá vitt. Ily érzelmeket tápláltak ama szászok. A mint az alkotmányos korszak megkezdődött, azonnal folyamodtak, hogy az erőszakosan reájuk rótt Wagendrüssel név átváltoztassák. Igaz, ekkor már nem merték azt kérelmezni, hogy Kis-Debreczennek neveztessenek, mert száj ok izében volt a sarcz, azonban minthogy mertek, Merényre kérték helységök nevét változtatni, a mi nekik meg is engedtetett. Ugyan e mezővárosból a lakosok közül egy szepesin egyei most már sírban nyugvó hírlapíróhoz, Pákh Alberthez, a „Vasárnapi Újság" egykori szerkesztőjéhez tömegesen folyamodtak és tőle, mint szepesi fiútól várták az indítványt, hogy a névmagyarosításhoz ajánljon magyar neveket. Pákh meg is tette és küldött nekik neveket, midőn azonban e jó derék hazafias érzelmű polgárok megtudták a borzasztó bélyeget, azt t. i. hogy minden névváltoztatásért 5 frtot kell fizetni és csakugyan felszámították a valóban ezrekre menő költséget, a mely őket fenyegette, családneveik megváltoztatásától elállottak, maradtak a réginél, csak városuk nevét változtatták magyarra. Miután ily hazafias érzületű községek és lakosok nagy számmal vannak Magyarországon, én a névmagyarosítást illető szándékoknak tökéletesen tárt kaput akarnék nyitni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem zárom ki azt, hogy ha valaki német nevét szerbre vagy szerbről oláhra, vagy megfordítva akarja változtatni, ezt is megtehesse, ám tessék ezt neki tenni, szabad országban élünk, uralkodjék teljes szabadság, ám éljenek ezen kedvezménynyel, azonban azt reméljük, hogy a nagy többség oly módon fog ezzel élni, hogy megmagyarosítja nevét. De nem zárom ki mindenkinek a szabad akaratát más irányban sem, ugyanazért azt mondom, hogy az 50 krnyi bélyeg töröltessék el. Azt mondja a t. pénzügyminister ur, hogy KÉPVH. ÄAPLÓ 1878—81. XVII. KÖTET. csak akivételek szaporítása miatt nem óhajtja ezen intézkedést. Hát ugy is számosak a kivételek. Nagy terjedelmű ügyekre áll fenn a bélyegmentesség, pl. az összes katonai ügyiratok, az adóügyi beadványok és a bűnügyi iratok mind bélyegmentesek. Ha már a közügyeknek ily óriási terjedelme bélyegmentességben részesül, akkor nem látok abban semmi veszélyt a kivételeknek azon csekély számára sem, a mely ezen kérdéssel össze függ. Én ezt nagyon is megengedhetőnek és indokoltnak tartom azon nagyon általános nemzeti szempontból tekintve, a melyet hangsúlyozni volt szerencsém; ugyanazért pártolom Lichtenstein képviselőtársamnak módosítását. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, következik a szavazás. A 23. §-ra nézve az előadó ur azt az észrevételt tette, hogy e szakasz második bekezdésében egy nyomdahiba van t. i. „névruházást" szó helyett „névváltoztatást" kell tenni. A kérdés már most az lesz : elfogadja-e a ház a 23. §-t a bizottság szövegezése, szerint, igen vagy nem ? Ha az elfogadtatik, akkor Lichtenstein képviselő ur indítványa elesik, ha pedig nem fogadtatik el, fel fogom a szavazásra tenni Lichtenstein képviselő ur módosítását. Antal Gyula jegyző (olvassa a módosítást.) Elnök: Élfogadja-e a t. ház a 23. §-t a nyomdahiba kiigazításával a bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem"? A kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Most méltóztassanak felállani azok, a kik nem fogadják el. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Baross Gábor jegyző (olvassa a 24. és 25. §-í, melyek észrevétel nélkül elfogadtatván, olvassa a 26 §-£.) Dárday Sándor előadó: Itt az /) pontban sajtóhibából helytelen volt az idézés, azonban a 15. §. kihagyása következtében a 24. §. 23-dikká válván, most helyesen áll a 23-mas szám. Baross Gábor jegyző (olvassa a 27-ik 28., 29. %-okat, melyek elfogadtatnak. Olvassa a 30 %-t.) Mende Bódog: T. ház! A tárgyalás alatt lévő §-t nem fogadhatom el. Nem osztozhatom azon felfogásban, mely — e §. rendelkezése után ítélve — a pénzügyminister urat és a pénzügyi bizottságot is vezérelte, mert ugy hiszem, ha valahol, itt első sorban nem a pénzügyi szempontokat kell tekinteni, miután a kincstár érdeke ugy is csekély azon nagy nemzetgazdasági kárhoz és jogtalansághoz képest, melyet e szakasz rendelkezése involvál. A §. a hírlapok hirdetési bélyegét továbbra is fenntartja, sőt behajtását szigorítja, mely bélyegnemet — mely nem a mi találmányunk volt — a nyugat minden országában eltörölték, mert belátták, hogy a kincstár érdekeinél sokkal 30