Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-355

200 355. országos ülés február 23. 1881. valószínűleg nem felel meg a jogügyi bizottság intentiójának sem, — de annyi bizonyos, hogy talán sehol sem ütközik az állami jogos igényeinek érvényesítése annyi akadályba, mint nálunk, noha viszont, sehol sem támasztanak több s nagyobb igényt az állam iránt, mint nálunk; mert eltekintve attól, hogy állami fejlődésünk legköltségesebb stádiumában vagyunk, megszoktuk azt, hogy a névleges önkormányzat mellett minden igény kielégítését az államtól várjuk. Ellenben, hol az állam jogos követelményeinek érvényesítéséről van szó, azt rendszerint ellentétbe állítjuk az állampolgár jogkörével. Az egyoldalúság vádja tehát nem illeti a a pénzügyi bizottságot; de tény az, hogy a törvényhozási politika egyéb ágaiban kellő gond nem fordittatik az állam jogos igényeinek érvényesítésére. Ezen állításom igazolására legyen szabad arra utalnom, hogy más államokban, például Angliában, Olaszországban a váltó lényeges kellékeihez tartozik annak bélyegkötelezettsége ugy, hogy a bélyegtelen váltó érvénytelennek nyilvánittatik. Az eléggé szabadelvű Svájcz genfi cantonjában a kezemnél levő bélyegtörvénye szerint, a ki bélyegtelen okiratot elfogad s azt keltétől számított 15 nap alatt leletezés végett be nem mutatja, az érték 5%-ával, birságoltatik. Ugyanezen birság éri, a ki bélyegtelen okiraton alapuló követelést akár a maga részére, akár más részére incassál. Továbbá ott bélyegpapiros lévén behozva, a nem bélyegpapiron irt okirat, bíróság előtt nem érvényesíthető stb. Németországban semminemű telekkönyvi bejegyzés nem foganatosítható a kincstári illeték előzetes lerovásának igazolása nélkül. —Francziaországban a per felvétele, a perdíj előzetes lerovásától van feltételezve, — sőt tovább megy a code civil, mely 1341 art. szerint minden 150 frcot meghaladó követelés érvényesítése csak okiratra alapítható s minden más bizonyítás ily bélyegköteles okiraton kivül, csak igen kivételesen foglalhat helyet. íme tehát egy bizonyítéka annak, hogy Francziaország állami bevételeinek nagysága nem csupán fejlettebb ipara s forgalmán alapul, hanem az állam jogos érdekeinek kellő érvényesítésén, mig ellenben nálunk szörnytíködéssel fogadnak minden arra irányuló intézkedést. Igaz azonban, hogy czélszerííbb lenne, ha mint Francziaországbau, ezen intézkedésekre a jogügyi törvényhozás fordítana kellő figyelmet, — akkor a pénzügyi bizottság nem jutna ellentétbe a jogügyi bizottsággal. De minthogy erre egyelőre kilátásunk nincs, kénytelen leszek a pénzügyi bizottság ebbeli igen hatályos rendelkezéseit a jogügyi bizottság eltérő véleményével szemben is fenntartani és a részletes tárgyalásnál annak elfogadását a t. háztól kérni. Ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban a t. háznak elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Fimták Sándor, a pénzügyi bizottság előadója: T. képviselőház! Minthogy a törvényjavaslatnak csak néhány szakasza utasíttatott a pénzügyi bizottságon kivül a jogügyi bizottsághoz is, azt hiszem, nem szükséges, hogy ezekre nézve most felszólaljak, hanem a részletes tárgyalás alkalmával leszek bátor az illető szakaszoknál a jogügyi bizottság véleményét előterjeszteni. (Helyeslés.) Füzesséry Géza: T. ház! Legyen szabad röviden indokolnom, miéit nem fogadhatom el a szőnyegen levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául. (Halljuk!) Maga az a kiindulási pont, melyet az előadó ur előterjesztett, már indokolja azt, hogy jogász-ember e törvényjavaslatot el ne fogadja. Beismeri hiányait, elmondja, hogy ezen állásponton nem is lehetett volna más törvényjavaslatot beterjeszteni, mert arra nézve, hogy egy ily törvényjavaslat alaposan kidolgoztassák, más előzmények szükségeltetnének. Ez tehát ismét olyan, hogy alaposságot nélkülöző törvényjavaslatokkal toldozunk és foldozunk, melyekre ráillik az a példabeszéd, hogy sohasem jobb a toldozott és foltozott, mint azon rósz, melyet javítani akarunk. De nem fogadhatom el a törvényjavaslatot egyáltalában azért, mert utoljára már a ház szentélyét sem fogjuk tudni megóvni Magyarországban és akármiféle alaptalan feladás következtében, minden tisztességes ember ki lesz téve annak, hogy házát, szobáját és szekrényeit a fmáncz felkutatja csupán azért, mert valaki előterjesztette azon gyanúját, hogy ott bélyegtelen okirat van. Ez a 7. §-ban foglaltatik. De nem fogadhatom el, mint jogász azért sem, mert én a kötelezettséget nem a papírból, a tintából vagy a stempliből származtatom, hanem a jogcselekményből. Adósom az illető, ha tettem valamit, miből kötelezettsége származik, vagy adósa vagyok én, ha ő tett valamit, a miből kötelezettségem származik. De ahhoz egyátalában nem szükséges sem a papir, sem a tinta, sem a stempli. Nagyon sajátságos helyzetbe jutnánk ezen intézkedéssel. Ez idő szerint a perrendtartásban azon szabály áll, ho<íy a kinek semmiféle bizonyítéka nincs, az a főesküvel kínálhatja meg ellenfelét. Ez idő szerint a főesküt arra kínálják, hogy követelhet-e pénzt. Ezentúl a főesküt meg kell fordítani, jelesül alperes meg fogja kínálni felperest a főesküvel arra nézve, hogy a kötelezvényt, mely bélyegtelen volt, nem semmisítette-e meg? Az ilyen felfogás veres fonalként vonul