Képviselőházi napló, 1878. XVII. kötet • 1881. január 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1878-354

354. országos ülés február 22. 1881. 18íf séges alapokon nyugszik, uzsoráról nem lehet szó; ellenben ahol az uzsora jelenkezik, ez kétségbevonhatatlan jelensége a gazdasági élet hanyatlásának. (Ugy van! Ugy van! ä szélső baloldalon.) A kínálat és kereslet szabálya szerint igenis alakulhat a kamatláb méltáuyosan ott, a hol a gazdasági élet egészséges; de a hol a gazdasági élet nem egészséges, ott már annálfogva is rendkívül magas mérveket ölthet a kamatláb alakulása, mivel aránylag sokkal nagyobb a pénzkeresők, mint a pénzkinálók száma. — Ily viszonyok köztt, mondom, a kamatláb már az egyszerű' nemzetgazdasági szabályok szerint is rendkívüli magas mérveket ölthet. De hozzájárulhatnak még egészen más tényezők is, nevezetesen a pénzpiacznak az állam által való túlságos igénybevétele. (Ugy van! a szélső balon.) Ez magától értetődŐieg még inkább csökkentvén a kínált pénzösszeget, még magasabb fokra csigázza a kamatot. De végül, — hogy többet ne említsek, hozzájárulhat még egy harmadik igen fontos tényező, melyet a theoretikusok legtöbbször ignorálnak. Ugyanis a kamatláb rendes alakulásánál feltételezteíik az, hogy az adósok megállhatása iránt a bizalom ne legven teljesen megrendítve. Mihelyt valamely néposztálynak megállhatására nézve a bizalom megcsökkent, sőt sok tekintetben megsemmisült, azon osztálynak hitele — legalább személyes hitele -— mindenkorra tönkre van téve s ez oly fejleményeket hozhat létre, melyek az uzsorát tetőpontjára emelik. Nálunk, fájdalom, constatálni kell, hogy a helyzet ilyen: nemcsak a kisebb gazdák kibontakozására nézve kevés a remény, de még inkább áll ez az iparososztályról. Bátran elmondhatjuk, hogy az iparososztálynak zöme oly helyzetben van, miszerint annak napról-napra való hanyatlása majdnem kézzelfogható. Most kérdem, t. ház, mely tőkepénzes lehetne haj landó tőkéjét egy oly osztály tagjainak kölcsönözni, melynek folytonos hanyatlását látja, melynek folytonos hanyatlásáról van meggyőződve. Ez főindoka annak, hogy a gazdasági hanyatlás korszakában az uzsora oly mérveket ölt s oly általánossá válik, miszerint absolute lehetetlen, hogy az állam annak növekedését tétlenül nézze. Ebből folyólag, mint már említettem, positiv intézkedésekre van szükség és nem puszta parancsokra ;' nem parancsokra, oly értelemben, hogy a törvényhozás vagy a kormány által megtiltassék bizonyos kamatlábnál magasabb kamatlábat szedni, hanem oly intézkedésekre, melyek nem parancs utján, hanem az által, hogy tényleg segítenek, dolgoznak ellene a kóros betegségnek. Nem akarok itt jelenleg eszméket felvetni, nem akarok bizonyos intézkedéseket javasolni; hanem röviden csak arra utalok, hogy gazdasági életünkben igen kívánatos volna, hogy azon intézményeket, melyek másutt jóformán ki vannak próbálva, szintén alkalmazásba vegyük. Ilyenek első sorban az önsegélyezési szövetkezetek, másod sorban a hatósági hitelintézetek, nevezetesen a zálogkölcsönintézetek. Igaz, hogy e két intézmény tekintetében a törvényhozás directe nem sokat tehet s a kormány sem. De indirecte nagyon sokat tehet. Csak a szövetkezetekre vonatkozólag : ha a törvényhozás az ipar számára oly szervezetet statuál, mely mellett az iparosok tömörittetnek, akkor meg vau adva az alap, az önsegélyezési szövetkezetek fejlődésének lehetővé tételére. A mi a másik intézményt, melyet bátor voltam említeni, illeti, a hatósági hitelintézeteket, erre nézve nagyon sajnosnak tartom, hogy Magyarországon a takarékpénztári intézmény tisztán magánosok kezében van és magánosok által tisztán nyerészkedési szempontból kezeltetik. Szükségesnek tartanám, hogy maguk a hatóságok állítsanak fel takarékpénztárakat, melyeknél nem a nyerészkedési vágy, hanem a közczél előmozdítása volna irányadó. Ezekkel kapcsolatban létesíttethetnék oly zálogüzlet, melynél szintén nem a nyerészkedés, nem a szegény megszorult emberek kizsákmányolása, hanem méltányos garantiák melletti felsegélyezése volna a czél. Ezen intézetek kifizetnék magokat, mert látjuk, hogy oly helyen, hol ily intézetek vannak, egészen jól kifizetik magokat. Ezen most említett kétféle intézmény sokkal többet segítne a bajon, mint egyes parancsok és oly törvényhozási intézkedések, melyek csupán tiltó vagy negativ rendszabályokat tartalmaznak. Én, miiit mondám, ezen törvényjavaslatot általánosságban elfogadom és csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy nagyon örvendenék, ha a t. kormány azon utón, melyre e törvényjavaslattal lépett, tovább haladna és nevezetesen positiv intézkedések és intézmények létesítésére is átmenne. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Csatár Zsigmond: T. ház! Miután azon párt, melyhez igénytelenségem is tartozni szerencsés, e törvényjavaslatot nyílt kérdéssé tette, tehát kiki a saját gustusa szerint szavazhat a törvényjavaslatra, vagy mondhat ellenevetót: ne vegye rósz néven a t. ház, hogy én, mint olyan, ki e törvényjavaslatnak bizonyos osztályra való keclvezését ismerem fel és egészen más alakban szerettem volna e törvényt létrehozni, kijelentem. hogy ugy, a mi üt van, habár sok előny van benne lefektetve, azt a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. T. ház! Azt gondolom •— s ugy is kell lennie, — hogy midőn Mária Terézia Felséges királynénk a zálogházi intézményt létesítette, egy magasztos és szent czél lebeghetett lelki szemei