Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-325

325. országos Ülés január 10. 1881. gj végre itn előttünk fekszik az osztrák és német csődtörvények egyesített magyar kiadása. Ezt ugyan igy már régen bírhattuk volna, mert a mi az égető szükséget illeti, bizony régen érezzük. Hiteltörvényeink sorozatát ezen törvénynyel egyelőre befejezzük. Van váltó, van kereskedelmi és im lesz csődtörvényünk is. A magánés büntetőjog terén azonban még óriási munka vár reánk. Okuljunk az eddigiekből a jövőre. Óhajtanám, hogy igazságügyi kormányunk végre belátná, hogy egyes törvények létesítése végett, ma már nem kell utazásokat, óriási évtizedes előkészületekot tenni. — Igazságszolgáltatásunk, törvények hiányában szenved. Ne áldozzuk az időt és erőnket hiú törekvéseknek. Vas kézzel fogjunk közvetlen a munkához. Őszintén és okosan, használjuk fel más culturnemzetek eredményeit, hogy annál gyorsabban haladhassunk igazságszolgáltatásunk tökéletesítéséhen. Elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés.) Elnök: A szólásra már senki sincs feljegyezve, szó illeti még az igazságügymiuister és az előadó urat, (Halljuk!) Pauler Tivadar igazságügyminister: T. képviselőház! Ezekből, a mik itt a törvényjavaslatra nézve elmondattak, egyáltalában világosan kitűnik, hogy pártkülöabség nélkül mindnyájan mind annak a szükségét, mind nagyjában is annak czélszerfíségét elismerik. A midőn ezt örömmel constatálom, csak néhány hallott észrevételre akarok refíectálni, mert azok nagyobbrészt ugy is nem az általános, hanem a részletes tárgyalás keretébe tartoznak. (Halljuk! Halljuk!) Különösen reflectálni akarok arra, hogy a javaslat, annak daczára, hogy oly hosszú ideig készült, még sem érte el a tökély azon pontját, hogy —- mint mondva volt — annál jobb és tökéletesebb ne lehetne. Ezt én részemről concedálom. Concedáíom pedig azért, mert nincsen emberi törvényhozási mü, mely oly módon elkészülhetne, hogy azt tökéletesebbé, jobbá tenni ne lehetne. Épen az a t. háznak egyik feladata, hogy ezen munkálatot, a mint az az igazságügyi ministeriumból kikerült és az igazságügyi bizottság által revideáltatott, tárgyalás alá véve, hiányaiban, menynyire lehet, kiigazítani és azt mennél tökéletesebbé tenni törekedjék. A második ellenvetés az volt, hogy hoszszabb ideig tartottak az előkészületek. Feleletem erre rövid lehet. A munka 1874-ben készült el, kinyomatott és a közönség kezén forgott, a kormány részéről azon szándékkal, hogy az mennél előbb tárgyalás alá vétessék. A törvényhozási működés azonban, az időközben kifejlett | iránynál fogva, inkább a büntetőjogi tárgyakkal [ foglalkozván, a csődtörvényjavaslat tárgyalása egy ideig elmaradt. A midőn én a tárcza kezelését újra átvettem, tüstént újra megindítottam e tárgyban a tanácskozásokat és azok befejezése után a törvényjavaslatot a ház elé terjesztettem. Hogy csak most kerül az tárgyalás alá, az az igazságügyi bizottság beható tanácskozásainak következtében történt s ugy hiszem — a mint az iílető szónokok is elismerték — ezen beható tárgyalásnak igen üdvös eredménye volt, a mennyiben a törvényjavaslat sokkal tökéletesebb alakban kerül a ház elé és hogy ennélfogva nem veszítettünk semmit azzal, hogy bár néhány hónappal később, de sokkal jobb és tökéletesebb alakban kerül a törvényjavaslat a ház elé. A mi a t. szónoknak azon észrevételét illeti, hogy épen az én elnökségem alatt tartott tanácskozások megváltoztatták az előbbi tanácskozások eredményét a kényszer egyezségre nézve, figyelmeztetni óhajtom őt arra, hogy a kényszeregyezség benn volt az eredeti javaslatban is. Hogy az időközben tartott tanácskozások elejtették, az én elnökletem alatt folytatottak pedig ismét felvették a kényszeregyességet, ez csak azt bizonyítja, hogy én továbbra is fenntartandónak véltem azon álláspontot, a melyből a munka szerkesztésénéi a kiindulás történt. De elegendő oka is volt ennek. Időközben nyilatkozhattak az illető — legközelebbről érdekelt — testületek, nyilatkozhattak a kereskedelmi testületek és nyilatkoztak nemcsak a belföldiek, hanem a külföldiek közöl is azok, a kik velünk a legszorosabb összeköttetésben vannak. Véleménykülönbség csak arra nézve volt, hogy állapittassék-e meg minimum, vagy pedig minimum nélkül fogadtassék-e el a kényszeregyezség. Voltak, főkép a szomszéd tartományokban, de itt az országban is testületek, a melyek a minimum ellen nyilatkoztak; de az ellen, hogy a kényszer egyezség meghonosittassék, az illető körökben szó, tudtommal egyáltalán nem emeltetett; sőt számos folyamodásban, melyek részint az igazságügyministeriumhoz, részint az országgyűléshez intéztettek, annak meghonosítását követelték azok, a kik legközelebbről vannak érdekelve. Hogy már most a kényszer egyezség ne csak a kereskedőkre, hanem más osztálybeliekre is kiterjesztessék, az mindenesetre oJy nagy fontosságú kérdés, mely a legmélyebb megfontolást igényli. Mert, ha már sokaknál ^ aggályt szült a kényszer egyezség a kereskedő világra nézve — elismerem alaptalan aggályt — akkor az aggály mindenesetre fokozódni fog, ha arról vän szó, hogy a kényszer egyezség kiterjesztessék oly körökre, melyekre nézve oly döntő, oly kény12*