Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-325

325. országos ütés január 10. 1881. 85 uzsorások a törvény védpazizsa alatt csőduyitási | kérvényekkel zaklatják különösen azon szeren- | esetlen közhivatalnokokat, kik amúgy is csekély fizetésük folytán, valamely szerencsétlenség —• s megengedem, néha könnyelműség következtében is eladósodván — kénytelenek fizetésüknek azou csekély részét is, melyet a törvény a végrehajtás alól kivett, az uzsorás ki elégíthetien kapzsiságának feláldozni, csakhogy azzal megmeneküljenek a csődnyitástól, mely megrabolná állásuktól és existentiájuktól s mely ártatlan családjukat koldusbotra jutatná. Ily nemtelen üzelmek folytatására a törvény segédkezet nem nyújthat, s ha az 1876: XXXI. t. ez. a közhivatalnokok fizetése egyrészének háborítlan élvezetét az által, hogy a végrehajtás alól kivette, biztosítni igyekezett, akkor meg nem engedhető az, hogy ezen számukra biztosított csekély rész, lelketlen hitelezőknek jogot adjon, folytonos csődnyitás kérelmezése által, az illetőt psichikai kényszer utján egész fizetésétől megrabolni. Szükség lesz tehát gondoskodni az új törvényben arról, hogy ezen visszaélések ellenében az illető szerencsétlen áldozatok, az általános elv alóli kivétel statuálása által, minden kétséget kizáró módon biztosíttassanak, mire nézve bátor leszek a részletes tárgyalás alkalmával megfelelő módosítványt beterjeszteni. További észrevételem a javaslatba felvett kényszeregyezségre vonatkozik, melyet ugy a csődhitelezőkre, valamint a közadósra nézve, de közgazdászat! tekintetben is az előhaladottabb culturállamok által is elfogadott intézményt magam részéről is elfogadok, különösen tekintve azon garantiákat, melyeket a javaslat a kijátszások ellen felállított s melyek minden aggályt eloszlatni képesek arra nézve, hogy azzal visszaélések történhessenek; sőt jóformán azt állíthatom, hogy oly egyesség, melyh hitelezők 2

/

3-adának és a bejei ntett összegek V

5-öd részének hozzájárulása szükséges és mely a minoritásnak 40% tiszta osztalékot biztosít, alig bir a kényszer jellegével. De elfogadom azért is, mert elfogadta azt a velünk sürü kereskedelmi érintkezésben levő osztrák és a német birodalmi csődtörvény is s nem kívánnám, hogy a mi kereskedőink csőd esetére amazoknál kevesebb oltalomban részesüljenek s mert a példabeszéd is azt tartja, hogy jobb egy sovány egyesség, mint egy kövér per s mert a tapasztalat igazolja, hogy a csődper eredménye több év leforgása után is a hitelezőkre nézve csak a legritkább esetekben biztosította azon tiszta osztalékot, melyet a javaslat minimuma 40 százalékkal elfogadott, holott ma átlag 15—25%-nál többet a hitelező nem igen szokott kapni. Én azonban tovább mennék és nem az osztrák, hanem a német birodalmi csődtörvény példájára, a kényszeregyesség institutióját kiterjeszteném nemcsak a kereskedelmi, hanem a közönséges csődre is, — kiterjeszteném pedig azért, mert nem osztom a javaslat azon érvelését, hogy egyedül a bejegyzett kereskedőre nézve volna kívánatos az, hogy a csődper mielőbb lebonyolittassék, hogy a hitelező mielőbb pénzéhez jusson s hogy a közadós gazdasági existentiája megmentessék; mert mindezen momentumok döntő szerepet játszanak a be nem jegyzett kereskedőnél, a be nem jegyzett kisebb iparosnál, a szatócsnál, a hazánkban mindinkább szaporodó haszonbérlő osztálynál, földbirtokosnál és magánosnál is, — bármelyik ezek közül kerüljön csőd alá,—miután a személyes hitel minden téren, még a falusi gazdaságoknál is évről évre nagyobb jelentőséget és kiterjedést nyer, már közgazdászat! tekintetben is kívánatos ezen, az uzsora által vagyonilag megtizedelt osztályokra nézve az, hogy esetleg ők is részesülhessenek ezen intézmény áldásaiban s hogy legalább ez esetben ne kövessük az osztrák chablont, hanem válaszszuk inkább mintaképül a német birodalmi csődtörvényt, mely a kényszeregyesség intézményéi mindennemű csődre kiterjeszti, sőt átalán véve nem tesz külömbséget közönséges és kereskedelmi csőd között sem. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) De miután én egyedül a kényszeregyesség általánosítását czélozom, a javaslat beosztását közönséges és kereskedelmi csődre nézve elfogadom s igyekezni fogok annak idején és helyén alkalmas módosítvány benyújtása által nézetemnek érvényt szerezni. Egyebekben a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Veszter Imre: T képviselőház! Igazságszolgáltatási institutióink között alig van egy is, mely Magyarország hitelviszonyainak, mely különösen a magyar kereskedelemnek többet ártott volna, mint eddigi csődünk, különösen pedig eddigi csődeljárásunk. Hogy ezen a téren mi nálunk minő tűrhetetlen és tarthatatlan állapotok fejlődtek, azt mindenki tudja. Ideje tehát, hogy végre valahára legyen új csődtörvényünk. En örömmel üdvözlöm az előttünk fekvő törvényjavaslatot és miután ezen örömöm őszinte, nem is akarom azt recriminátiókkal megzavarni s nem akarok a feletti megütközésemnek újabban is behatóbb kifejezést adni, hogy egy oly égetően szükséges, fontos törvényre annyi ideig, annyi esztendőkig várakoznunk kellett akkor is, a mikor egyszerűen recipiáíunk, mert, t. ház, a I jelen törvényjavaslat nem egyéb, mint a német