Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-325
g6 325. országos ülés január 10. 1881. birodalmi s még inkább az osztrák csődtörvénynek egyenes receptiója. Áttérve a törvényjavaslat érdemére és ezzel kapcsolatban az igazságügyi bizottság jelentésére, itt mindenek előtte szemembe ötlik a jelentésben foglalt azon enuntiatio, mely szerint az igazságügyi bizottság „készséggel elismeri", hogy a javaslat már azon alakban is, a melyben beterjesztetett, úgy rendszerében, mint alapelveiben is, a tudomány és a gyakorlati élet követelményeit sikerrel emelte érvényre. Az igazságügyi bizottság ezen dicsérete annál is sajátszerűbb, mivel az összes csődjognak épen két leglényegesebb és elvi tekintetben legfontosabb momentumában, t. i, a esődvagyon definitiójában és a kényszeregyesség, in specie pedig a minimál quota tárgyában az eredeti törvényjavaslattól merően eltérő álláspontot foglalt el. Az igazságügyi bizottság tehát meg fogja nekem bocsájtani, ha az eredeti törvényjavaslatról adott ezen kedvező véleményében nem egészen osztozhatom, sőt, én a t. bizottság szives elnézését kérem, ha tovább menve, pláne azt találom, hogy a törvényjavaslat még az igazsgáügyi bizottság számos és igen fontos javításai után sem olyan, hogy annál még jobbat, még helyesebbet alkotni már absolute nem lehetett volna. így például, hogy részletekbe ne bocsátkozzam és csak néhány elvi jelentőségű kérdéssel foglalkozzam, azt hiszem, hogy csődeljárásunk a szerint, a mint a törvényjavaslatban contempláltatott, nem lesz elég gyors s hogy a javaslatnak különösen azon rendelkezése, mely szerint a követelés, mely felszámoláskor valódinak el nem ismertetik, külön rendes per útján érvényesítendő, a csődöknek lefolyását erősen meg fogja lassítani, Attól tartok, hogy ezen rendes perek, melyek pedig mindig igen nagy számban fognak előfordulni, hosszabb időt fognak igénybe venni, mint eddigi eljárásunk, mint különösen az eddigi valósági perek. Eddig a perek a bejelentéssel kezdődtek s a bejelentés egyszersmint keresetlevél gyanánt is szolgált, Most a per nem igy kezdődik, hanem olyan követelés tekintetében, mely a felszámolási tárgyalás alkalmával valódinak el nem ismertetett, csak a felszámolási eljárás befejezése után indítható kereset, mely nem a gyorsabb esődeljárás szabályai, hanem a polgári, illetve kereskedelmi perbeli eljárás szerint lévén elintézendő, ki lesz téve mindazon hosszadalmasságoknak és huzavonásoknak, az alkerestteknek, a halasztásoknak, a pertári pertractatióknak, a jogorvoslatoknak, a melyekkel a rendes eljárás egyáltalában kapcsolatos. A törvényjavaslat a külön rendes pert azzal indokolja, ho^y ez külföldön is úgy van. Ez igaz. De a külföldön a polgári peres eljárás többnyire gyors és jó leginkább, mert szóbeli, nálunk pedig, a mint azt mindenki tudja, lassú és rósz főleg, mert Írásbeli. A törvényjavaslatnak említett rendelkezése jó lehetett talán addig, míg csődbiztos, a mint azt az eredeti szerkezet javasolta, nem biró is lehetett, azóta azonban, hogy az igazságügyi bizottság az eredeti javaslatot oda változtatta, hogy csődbiztos csak biró lehet, a külön pernek nincsen sem szüksége, sem értelme és én azt hiszem, hogy sokkal jobb és a csődök gyors lefolyását tekintve, czélszerííbb lett volna, ha a javaslat akképen rendelkeznék, hogy a felszámolási eljárás alkalmával kifogásolt követelések — kivéve egyeseket, melyek külön ügybiróság elé tartoznak — mindjárt a felszámolási tárgyalás alkalmával, vagy nyomban utána, még pedig mindjárt a csődbiztos, mint egyszersmind tárgyaló bíró előtt jegyzőkönyvileg letárgyalandók. De vegyünk más kérdést. Vegyük például a törvényjavaslatnak azon rendelkezéseit, melyek a jelzálogos követelések érvényesítésére s azután azokat, a melyek az ingatlan csődtömeg kezelésére vonatkoznak. A törvényjavaslat elvben elismeri ugyan, hogy a jelzálogos hitelezőnek a csődben nincs mit keresnie s ennél fogva ki is mondja, hogy a jelzálogos hitelezők igényeiket „úgy, mint csődön kívül" érvényesíthetik, de a 152. §-ban mégis kímortdja, hogy a jelzálogos hitelezők „kötelesek törvényes lépéseiket a tömeggondnok ellen intézni", vagyis, más szavakkal, ha csődnyitáskor még nincsen végrehajtási joguk, kötelesek a tömeggoudnok ellen egy, évekig tartó rendes pert indítani, hogy végre valahára végrehajtási jogot nyerhessen. Más államokban ez másképen van, mert ott maga a csődnyitás directe, azaz per nélkül végrehajtási jogot ád a jelzálogos hitelezőnek. Ennek minálunk is így kellene lennie. A csődnek mindenütt az a hatálya, hogy az adósnak minden tartozása, tehát jelzálogos tartozása is magával a csődnyitással lejár és miután én arra, hogy csak a valódi és igazi jelzálogos hitelező kapja meg pénzét, a telekkönyvi sorrend és vételár felosztás iránti tárgyalásban elegendő garantiát látok, azt hiszem, hogy a törvényjavaslat követett irányzatánál helyesebben intézkedett volna, ha elfogadta volna a külföldi törvényhozásoknak azon álláspontját, mely szerint maga a csődnyitás ténye, a jelzálogos hitelezőnek directe végrehajtási jogot ád. A törvényjavaslat azonban szerintem nem csak a jelzálogos követelések érvényesítésének | rendezésében nem volt túlszerencsés, szerény
