Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-325

M 325. országos ülés január 10. 1881. tendő, — ez utóbbiak szempontjából csak kivána- ] tos lehet, ha az érintett állapot mielőbb megszűnik ; | mert ez által nemcsak hamarább jutnak követeléseik töredékeihez, hanem lehetővé teszik a közadósnak, hogy ez szabad kezelési és rendelkezési jogát visszanyerve, megtéríthesse azon veszteségeket, melyeket hitelezői az egyesség folytán szenvednek. A másik, a mit ki kell emelnem, az, hogy a a törvényhozás a kényszeregyességet, mint a kereskedelmi csőd befejezésének egyik módját, már azért sem mellőzhetné, mert annak meghonosítását a magyar kereskedelmi osztály egyhangúlag követeli; mert annak behozatala ellen a kereskedelmi osztály köréből egyetlen felszólalás sem történt; és mert a törvényhozás a törvények alkotásánál a közvetlenül érdekelteknek jogos és kétségtelenül kifejezett óhajtását helyesen nem ignorálhatja. Távol van tőlem kétségbevonni azt, hogy a kényszeregyezség azon alakban, melyben azt a ministeri javaslat contemplálta, több tekintetben aggodalomra szolgáltathatott alkalmat, annál is inkább, mert még mindig élénk emlékezetünkben vannak azon állapotok, melyeket az 1859-ben életbeléptetett kényszeregyezség teremtett. Eltekintve azonban attól, hogy már a ministeri javaslatot sem lehetett semmi tekintetben az 1859-iki szerencsétlen experimentummal azonosítani, — az igazságügyi bizottság a ministeri javaslatnak a kényszeregyezségre vonatkozó intézkedéseit akkép módosította, hogy a csőd befejezésének szóban levő módja azon alakban, melyben az a t. képviselőház elé terjesztetett, jogos aggodalmakra alapot annál kevésbbé szolgáltathat, mert az igazságügyi bizottság az általa tett módosításoknál a kereskedelmi osztálynak e részben kifejezett óhajtásait, a lehetőség határain belől, a kellő figyelemre méltatta. Tisztelt képviselőház! Jogi életünk fejlődésében sajátszerű jelenségnek tekinthető az, hogy a culturällamok jogi intézményei, nálunk, kevés kivétellel, vagy ellenszenvre találnak, vagy csak nehezen honosíthatok meg. Én e jelenség okát nem egyedül a viszonyok kétségtelen eltérésében, hanem főleg azon körülményben vélem feltalálhatni, hogy a külföldi intézmények meghonosítását czélzó kísérletek, melyek hazánkban történtek, szerencséseknek épen nem mondhatók. E kísérletek egy része minden okszerű közvetítés nélkül, erőszakolta ránk a nemzet felfogásával, hajlamával és természetével ellenkező intézményeket; egy másik része pedig vagy félúton állapodott meg, vagy figyelmen kívül hagyva a szükséges előfeltételeket, ezek nélkül akart bennünket az újítás áldásával elárasztani. Ez azonban nem a külföldi intézmények helytelenségét bizonyítja s engemet sohasem győzhetett meg arról, hogy az, a mi másutt szükségesnek és czélszerünek bizonyult, nálunk sikerrel meghonosítható ne lenne, ha kellő kritikával választjuk meg s okszerűen ültetjük át azt, a mit viszonyaink követelnek, a mit körülményeink megengednek. Én nem óhajtanám, t. képviselőház, hogy a kényszeregyességet elvetve, beteljesüljön rajtunk, a mit Seneca mondott: Veniet tempus, quo posteri nostri tam aperta nos neseisse mirentur. Tisztelt képviselőház! Míg a törvényeket emberek fogják alkotni, hiu ábránd volna tökéletes és minden tévedéstől ment alkotásokat várni vagy követelni; de ha a törvények előkészítésénél és alkotásánál, az emberi számítás szerint lehetséges sikert, a kellő komolyság és a viszonyoknak minden irányban lelkiismeretes méltatása némileg biztosíthatja, — akkor nyugodt lélekkel állíthatom, hogy a szőnyegen levő javaslatról nem fogja soha senki azt mondhatni, a mit a múlt század első felében egy híres romanista a csődeljárásokról mondott: „Inter publica mala proximus post bellum et pestiíentiam locus processui, qui in concursibus creditorum observatur, tribuendus est. Intrepidus affirmo, hoc processu maximam privatorum parrimoniorum partém absorberi, atque ingentem civiura numerum ad incitas seu, ut loquuntur, ad saccnm et peram redigi." Kérem a t. képviselőházat: miszerint a szőnyegen levő javaslatot ugy általában, mint egyes részeiben elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Unger Alajos: T. képviselőház! Midőn az igen tisztelt előadó urnak a tárgyalás alatt levő esődtörvényjavaslat felett tartott kimerítő előadása után, bátorságot veszek magamnak a javaslat részletes tárgyalása előtt felszólalni s rövid megjegyzéseimet a í. ház kegyes figyelmébe ajánlani, teszem ezt főleg azou indokból, mert habár a javaslatot, mint a tudomány mai színvonalán álló művet, nagyban és egészben magam is elfogadom a részletes tárgyalás alapjául, mégis némely részére nézve szándékom oly módosításokat ajánlani, melyek bizonyos tekintetben lényeges elvi jelentőséggel bírván, elfogadásuk esetén, magára a javaslat beosztására nézve is befolyással vannak s annak megváltoztatását fognák magok után vonni. Ugyanis a javaslat szerint a csődnyitás joghatálya kiterjed a közadósnak végrehajtás alá vonható összes vagyonára. Ha ezen elv mereven, minden kivétel nélkül elfogadtatnék, akkor azzal csak újra meghonosítanék azon égbekiáltó visszaéléseket, melyeknek jelenlegi csődtörvényünk uralma alatt mindazok, kik gyakorlati téren mozognak, naponkint tanúi lehetnek, midőn t. i. a bíróságok tárgyalási termeiben tapasztalhatják, hogy lelketlen