Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-319

g^ 319. orseágos ülés deezember 14. 1880. akkor kérdem, miért tagadják meg önök ezen módot? Miért érvelnek, miért iudulnak ki a gyanítások alapján? {Helyeslés balfelöl.) Pedig t. ház, ám nézzenek végig azokon az érveken, melyeket a ministerelnök ur hozott elő és a melyekkel a kérvényi bizottság bárki részéről pártoltatott, mindenütt csak gyanításokat és feltételezéseket találnak és sehol biztos tudomást? És vizsgálják meg azokat az érveket, a melyekkel ezen bizottság véleménye érdemében megtámadtatott, megint a gyanúsítások és subposítiók seregével állunk szemben. HeJyes-e ez? Helyes módja-e az ezen ügy befejezésének és az ország lecsillapításának megengedni, hogy ezen ügyet elintézésénél is félhomály borítsa és a subposítiók serege küzdjön egymással innen is, onnan is. {Elénk helyeslés balfelöl.) A kormánynak kötelessége ez ügyben világosságot deríteni és hogy miért, röviden meg fogom mondani, t. ház. {Halljuk 1 Halljuk!) Kötelessége azért, mert elmulasztotta a kormány a vizsgálat eredményét annak idejében az ország és törvényhatóság tudora fisára juttatni. {TJgy van!) Tegnap felemlittetett, hogy a főhadparancsnokságnak kellett felszólalni, hogy Magyarorzág értesüljön arról, hogy abban a bizonyos ügyben eljárás történt, hogy abban a bizonyos ügyben a vizsgálati hatóság conclusióra jutott és hogy hónapok óta a belügyminister kezében fekszik ezen vizsgálatnak általa teljesen megnyugtatónak mondott eredménye. {Halljuk! Halljuk!) Időközben gyűléseztek a törvényhatóságok. A belügyminister ur kezében tartotta a kielégítő vizsgálati eredményt, de ő hallgatott. Huszonöt törvényhatóság /•eliratot intézett a házhoz, terjedt az izgalom, a felháborodás az országban és tagadhatatlan, hogy jtt-ott, a szenvedélyesebb helyeken, a ministerelnök ur által ünnepélyesen hamisnak mondott színbe keveredett a közös hadsereg, de a tiszt. minist erelnök ur hallgatott és ha a főhadparancsnok nem nyilatkozott]volna és ha ezen kérvények nem érkeztek volna ide: méltóztassanak meggyőződve lenni, szokása szerint, még ma is hallgatna. {Ugy van! bal felöl.) Én ezt a kormányzat politikai kötelessége súlyos megsértésének tartom; {Helyeslés balfelöl) mert ha van valamely jogczím, mely a kormányt a nemzet vezérévé felavatja, a mely érdemessé teszi arra a hatalomra és vezérszerepre, melyet helyzeténél fogva elfoglal: ez az, hogy a kellő időben tudjon és habár veszélyes is létére nézve, bírjon kötelességérzettel és bátorsággal cselekedni. {Elénk "helyeslés bal/elöl.) A ki e cselekvést elhanyagolja és a ki hagyja lefolyni árját azon szenvedélyeknek, a melyekről utólag ünnepélyesen azt állítja, hogy hamisan és ok nélkül nőttek oly magasra: lemondott arról a jogczímről, a mely egyedül is nemzet vezetésére neki jogot ad, lemondott a nemzeti érdek gondviselésének jogczíméről. (Elénk helyeslés balfelöl.) És mit tesz jelenleg? {Halljuk! Halljuk!) Hiába mondja t. képviselőtársam Jókai, hiába mondja a ministerelnök ur azt, hogy mert Eger városa későn panaszkodott, a mint Jókai képviselő ur magát kifejezte, azoknak a búslakodó magyaroknak nem hisz. T. ház! Én azt tartom, hogy még azok is, kik az eddigi nyomozások alapján meg vannak győződve, csak azért vannak megnyugodva, mert a vizsgálat eredményét oly teljesen kielégítőnek hiszi a ministerelnök, de azt mégis senki sem merte állítani, hogy azok, kik ezen ügyért, a mely nem világosittatott fel, mely még ma sincs fölvilágosítva, nyugtalankodtak és felháborodtak, bús magyarokkal való gúnyolódást érdemeltek. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalról. Helyeslés balfelöl.) Jókai Mór: Azokról mondtam, hogy bús magyarok, a kik föl nem jelentették. Szilágyi Dezső: És ha a t. képviselő ur nem ezen ügy miatti nyugtalankodó törvényhatóságok és közvélemény, hanem azon egyént akarja vádolni, ki azon nyilatkozatot hallotta, azon tettet látta és fel nem jelentette, akkor azt kérdem — honnan tudja a t. képviselő ur, hogy azon egyénnek a nyilatkozata hamis, honnan tudja, hogy a vizsgálatban azon egyénnek nyilatkozatai kiderülve nem valának ? Azt kérdem, ebben az ügyben, ha t. képviselőtársam komolysága szerint méltányolja, szabad e suppositió és feltételezés alapján eljárni? Ha uraim, a túlsó oldalról, feltételezéseket elegendőnek tartanak, egy alapos Ítélet mondására, meg kell önöknek engedni, hogy az ellenkező feltételezés ép oly alapos lehessen. Ez nem lehet a dolognak megnyugtató elintézése. Én tehát azon nézetben vagyok t. ház, hogy ezen javaslatot, a melyet a t. kérvényi bizottság előterjeszt, elfogadni nem lehet. Nem mintha előre is sértési szándékot feltételeznék ott, a hol nem volt, hanem egyszerűen azért, mert ha van egy biztos, könnyű, tisztába hozó módja az egész ügynek, ha a ministerelnök azt ismeri, ha ő jó és meggyőző okokat a mellett nem tud felhozni, hogy azok nem közölhetők, akkor legkisebb kötelessége a háznak, legkisebb kötelessége az ellenőrzésre hivatott testületnek, ezen felderítő iratoknak és okoknak előterjesztését követelni és itt előttem szólott t. Jókai Mór képviselőtársammal nem érthetek egyet, a ki azt mondja, hogy a mennyiben azon bizonyos esemény személyes kérdéssé tétetett Seemann alezredes és más egyének köztt és mert ő becsületszavára tett bizonyos nyilatkozatot tett •— többek köztt azt, hogy o nem akarta a magyar nemzetet, a magyar zászlót sérteni. T. ház! Ha a lovagias