Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-340

388 340, trisáfM tlét január 28, 1881. nagyobb részt — egyes felszólalásokat kivéve — végre van hajtva, azt tanúsítja, hogy a számítás helyes volt s hogy azon összeg be fog folyni, mely ettől annak idején váratott. Hiszem, hogy e törvényjavaslatnál is igy fognak csalatkozni a t. képviselő urak. Ha azt mondják a t. képviselő urak, hogy nem lehet tudni, hogy e javaslat kit fog sújtani, mert annak eredménye egészen bizonytalan, miért állítják határozottan, hogy a kereskedőket fogja sújtani első sorban? Egyátalában azt állítják, hogy a törvényjavaslatnak következményeit megítélni nem is lehet, mert maga a restitutió, a mely a zárt városokban adatik, nem kielégítő arra, hogy a zaklatásokat ellensúlyozza, melyeket e törvényjavaslat okoz. De, t. ház, a restitutió maga nem azon egyetlen egy kedvezmény, mely e törvényjavaslatban adatik, hanem van számos más is és Lukács Béla t. képviselő ur hivatkozott arra, hogy ez másutt, nevezetesen Bécsben is fennáll. Van róla tudomásom; de hogy annyi kedvezmény adassék bármily fogyasztási adónál és bármily államban, a hol a zárt városok rendszere életbe van léptetve; adassék restitutió, szabad átvitel, adóhitel, adómentes raktár; ily kedvezmények együttvéve egy rendszernél sincsenek életbe léptetve. (Helyeslés a jobboldalon.) Mielőtt ezen törvényjavaslatot elítélik, méltóztassanak annak következményeit bevárni s azután szólni, vájjon teljesen végrehajthatlan-e. Apponyi Albert képviselő ur használt két más kifejezést, a melyekre ugyan már reflectált a t. előadó ur, de részint azért, mert ezen kifejezéseknek egyike specialiter reám vonatkozott, mert az én aláírásommal jelent meg a javaslat, részint azért, mert a t. képviselő ur nem volt jelen, midőn a t. előadó ur ezen kérdést felemlítette, a t. ház engedelmével a t képviselő urnak ezen két kifejezésére én is visszatérek. Az egyik az, a melyben a t. képviselő ur felemlíti, hogy milyen merész ember a pénzügyminister, hogy midőn üvegházbau áll, kövekkel hajigál és hogy van egy szó, a mely elnémít engem és ez az egy szó: Bosznia. {Igaz! balfeUl.) Hát ha a t. képviselő urak azt méltóztatnak találni, hogy igaz, én a magam részérő] kénytelen vagyok kijelenteni, hogy engem a t. képviselő urnak ezen szava nem némít el, és reám ugyanazon hatással van ezen szónak oknélküli és minden alkalommal való használása, mint az azon oldalról (a szélső balra mutat) minden alkalommal hangoztatott „átkos közösügy" szónak használása. (Helyeslés jobbfelŐl.) T. ház! Bármiként méltóztatnak is a t. képviselő urak megítélni a kormánynak Bosznia oceupátiója tekintetében követett politikája helyességét, vagy helytenségét, azt hiszem, ez oly tény, a melynek pénzügyi eredményével számolni kell mindenkinek, ki ezen a helyen ül, azon adósság terhes, az arany járadék kamatainak, szelvényeinek, melyet a magyar állam kibocsátott azért, hogy e költségeket fedezze, ezeket fizetni kell, akár behozzuk ezen fogyasztási adót, akár nem és fizetni kell, akár én ülök ezen a helyen, akár a t. képviselő ur. Nem változtat a meglévő tényen senki, habár minden alkalommal, minden költségvetési tárgyalásnál és a költségvetés minden tételénél csak Boszniára akarjuk hárítani az okot, mert a megfelelő összeget mindenesetre fizetni kell. De azt mondta a t. képviselő ur, igen kíméletes kifejezést használva, hogy ezen törvényjavaslat „agyvelőgörcsnek a szüleménye." Hát t. képviselő ur, én azt hiszem, hogy a kinek m;ir ilyen kifejezéseket kell használnia, annak igen kevés argumentum áll rendelkezésére. (Helyeslés jobbfelöl.) De t. ház, az én felfogásom szerint társadalmilag müveit egyének között ilyen kifejezést sem a magánéletben, sem a parlamentben használni nem szoktak. (ügy van ! jobbfeló'l) És ha egy idegen, a t. képviselő urnak műveltségi fokát ezen kifejezése után ítélné meg, bajosan volna kedvező az Ítélet, (ügy van! jobbfelöl.) Utána szólt Szilágyi Dezső képviselő ur s megengedem, hosszasan, kimerítően és alaposan szólt a tárgyhoz és örömmel constatálom, hogy igen nagy hasznára vált azon fáradozása, a melylyel a pénzügyi bizottság tárgyalásait figyelemmel kisérte és melylyel a törvényjavaslat mellett és ellen felhozott argumentumokat szorgalmasan tanulmányozta, mert ezeket itt nagy mértékben értékesítette. De épen azért, mert a t. képviselő ur azokat mondta el, a melyek ott és itt elmondattak, új anyagot nem szolgáltatott. Csak egyet mondott újat és ezzel saját nézetét fejezte ki. nevezetesen, hogy a kormány fel fogja használni azon teljhatalmat, melyet e törvényjavaslat neki nyújt, arra, hogy korteskedési szempontból zárt városokat csinálhat és ismét felmenthet a körülzárolás alól és hogy egyátalában ezen törvényjavaslat végrehajtásánál tisztán és egyedül korteskedési szempontból fog eljárni. Hát, t. ház, rendesen, a hogy szokott cselekedni, vagy cseeselekednék valaki ezen a helyen, ugy szokott az megítélni más embereket is. (Derültség jobbfelöl.) A ki igy akarna eljárni, azon ez eljárás meg fogna magát bőszülni először is azért, mert azon kormány, illetőleg pénzügyminister, a ki e törvényjavaslatot benyújtotta, ha végrehajtani is akarja, nem vezetheti azt ad absurdum és nem idézhet elő maga oly nehézséget, hogy a törvény végrehajthatatlaimá váljék. De nem tehetné ezt pénzügyi szempontból sem, mert ha csak azon tekintetet tartja szem előtt, hogy zárt vá-