Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-340

540. ortaágoi filét január SS. 1SS1. 389 rossá declaráltas8ék valamely város, a következés igen hamar kitüntetné az intézkedés helytelen voltát és ily helytelen eljárásért könnyen felelősségre vonathatnék a kormány és a pénzügyminister itt a házban. Azt pedig csak nem hiszem, hogy a képviselő ur azt mondaná, hogy a kormány ugy is a többség kifolyása és a többség őt felmentené. Ezt nem lehet feltenni, mert ez a parlamentarismus ad absurdum vitele lenne. {Ugy van! a jobboldalon.) A képviselő nr hivatkozik azon határozatra, melyet a pénzügyi bizottság kezdeményezése folytán a ház a múlt évben hozott, melyben az mondatik, hogy „a fogyasztási adók kérdésével foglalkozzék a kormány, hogy azok jövedelmezőbbekké tétessenek" és azt mondja, hogy a határozat nem igy, hanem ugy volt értve, hogy meg kellett volna változtatni a fogyasztási adórendszert. En, t. ház, sohasem értelmeztem ugy e határozatot, . ogy a 10 évre megkötött vámszövetség ideje alatt újabb tárgyalások kezdessenek és ily értelemben a határozat végrehajtására nem is vállalkoztam volna. A határozat azt mondja, hogy a fogyasztási czikkekböl igyekezzék a kormány az államnak lehetőleg újabb jövedelmet szerezni. íme ezt szándékszik a törvényjavaslat végrehajtani. A fogyasztási adók és azok rendszere igen fontos kérdés t. ház és nem hiszem, hogy e kérdést azon intézkedésekkel, melyeket életbe léptetett, bármely állam is egyszerre megoldotta volna. Fokozatosan kell ezt fejleszteni; a hol hiba van az intézkedésekben, módosítani kell, de egyszerre éjetbe léptetni az egész rendszert nem lehet. És ha erre nézve sok nehézség mutatkozott más államokban is, mennyivel inkább lehet az nálunk, miután mi a fogyasztási adókról a vámszövetség következtében egészen önállóan nem intézkedhetünk. E téren tehát nagy óvatosságot kell szem előtt tartanunk eljárásunkban. De, t. ház, nem fogadom el, hogy ugy van, a mint sokan állítják, hogy t. i. ez csak kísérlet lesz, melynek következményeit ma még belátni nem lehet. De megengedem a legrosszabb esetet, tegyük fel, hogy kísérlet. Azt hiszem, t. ház, hogy fogyasztási adóink megérdemlik, hogy értök kísérlet tétessék, hogy majd a vámszövetség határidejének lejártával tiz év múlva adatokkal rendelkezhessünk. Ez megérdemli a kísérletet. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A képviselő ur és sokan mások hivatkoznak a pénzügyi bízottság jelentésének egy passusára, melyben az mondatik, „hogy bevételeink fokozásában a rósz viszonyok daczára is legalább odáig menjünk el, a meddig az államháztartási hiány fedezésére felvett kölcsönök kamatai és a nevekedő, de meg nem tagadható állami kiadások új fedezetet követelnek." A képviselő ur örömmel kap a pénzügyi bizottság jelentésének ezen mondatán és azt mondja: végre hát eljutottunk oda, hogy a kormánynak és a pénzügyi bizottságnak programmja van és tudjuk, mit akar. Engedelmet kérek, t. ház, a parlamentaris viszonyok természetes következése az, hogy a parlament többségének kifolyása lévén a bizottságok, ezek nézetei megegyeznek a kormány nézeteivel és én visszásnak tartanám az ellenkezőt, hogy pl. a pénzügyi bizottság a kormánynyal ellentétbe helyezze magát. De ha a főbb elvekre nézve van is egyetértés a kormány és a pénzügyi bizottság felfogása köztt, ebből nem következik az, hogy a kormány feljogosítsa a bizottságot arra, hogy programmját a bizottság készítse. De nem is ugy voltak mondva e szavak, mintha az értetnék, hogy ez ne továbbját képezi annak, a mit a kormány és a pénzügyi bizottság kivan, hanem ugy általában, a mint példaképen azt is mondja, hogy adósságot adósságra ne halmozzunk; és maga ez a tény is bizonyítja, hogy nem maximumképen van kitűzve. A t. ház által elfogadott költségvetés 25 millió hiányt tüntet fel. Ha az volna a kormány pénzügyi politikájának netovábbja, hogy csak e 25 milliónak kamatja fedeztessék új adóból, nem kellett volna többet, mint másfél millió új adót hozni be; akkor nem lett volna szükség a szállítási adó emelésére a petróleum vámemelésére és a petroleum-adóra, melyek együtt 5 milliót tesznek. Már ebből magából méltóztatik látni, hogy amaz idézet csak példaképen van felhozva. Azt mondja a t. képviselő ur, a mi már többször mondatott: a kormány pénzügyi politikáját nem ismerjük, nem tudjuk, mit akar. Megengedem, hogy a t. képviselő ur nem ismeri a kormány száudekát. De bátor vagyok arra hivatkozni — és egyebet nem tehetek, mert nem akarok most egy új általános költségvetési vitába bocsátkozni, — a mit október 6-án, midőn a költségvetést benyújtottam s arra, a mit később a költségvetés általános tárgyalása alkalmával mondottam. Azt hiszem, e nyilatkozataim kimerítőleg szólottak az ország pénzügyi helyzetéről s kimerítően szólottak mindarról, mit a kormány szándékozik, — nem egy év tizeden keresztül, hanem most keresztül vinni. Erről, a ki tudomást akart szerezni, azon nyilatkozatokból szerezhetett s ezeknél többet én most sem mondhatok. Azt mondja a képviselő ur, hogy e törvénynek következménye osztálygyülölet lesz a kereskedők s az ország egyéb lakosai köztt. Nem lesz; mert mihelyt e törvényjavaslat megszűnt felhasználtatni arra, mire most kívánják felbasznál ni, megszűnik azou[J agitátió is, mely most folyik és meg fognak győződni a kereskedők,