Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-340
340. orsaágos ülés január 28. 1881. 385 Fölösleges volna mindazon formaságokat fölsorolni — úgymond — melyekkel valamely kapu-adó behozatala jár. íme tehát, t. ház, hogy Franeziaországban a kormány nem jár el könnyen az oetroi megadóztatási jogában. De azt mondja a pénzügyminister ur, hogy a beszerzendő összeg 30— 45°/°-éka az állam javára esik. Erre vonatkozólag az idézett munkában azt találom, hogy igen is ugy volt ez körülbelül a 17-ik században. A 17-ik században átalában szokássá vált, hogy az állam a városi kapuadó jövedelmének felét magának tartotta és az állam ezen eljárásának nyomai fennmaradtak később is; igy még e század elején a kapuadó jövedelmének tizedrészét a kincstár vette be. Ezen jövedelemről az 1852-ik évi budget-előirányzatnál mondott le az állam. Tény tehát az, a mennyire a rendelkezésemre álló forrás igazolja, hogy a községi octróiból az állam jövedelmet nem húz. De azt mondja a pénzügyminister ur, hogy az octróiból fennmaradó 70—55°A> egy része a depanementek pénztárába folyik. E tekintetben is azt találom, hogy a departementek csak az egyenes adókra vettetnek ki pótadókat és hogy a departementeknek jövedelmét az octroik egyátalában nem képezik. A departementek budgetjében az állami egyenes adók után, pótadó ezímen összesen a jövedelem 3 A része engedélyeztetik és a fennmaradt utolsó negyed a departementeknek adatik a kormány által bizonyos alapon. Az octroihoz tehát a departementnek nincs semmi joga. De azt mondja a pénzügyminister ur, hogy csak csekély része hagyatik meg az octroikból községi ezélokra. E tekintetben az idézett munkában megtalálom azon csekély részt. Az octróiból a községeknek, illetőleg a városoknak Franeziaországban 117 millió frank jövedelme van, Parisnak magának 118 millió, összesen tehát az octróiból 235 millió frk. jövedelme van a városoknak, íme tehát a csekély összeg, melyre a t. pénzügyminister hivatkozott; tehát ezen rectificatio után a pénzügyminister rectificatiói nem állanak. De a pénzügyminister ur, mint ezen törvényjavaslat egyik különös előnyét emelte ki, azt, hogy oly kedvezmények adatnak ezen törvényjavaslatban a forgalomnak, melyek sehol másutt nem léteznek, a hol hasonló adók vannak 5 és hogy nevezetesen másutt nem léteznek azon nagy kedvezmények, melyeket e törvényjavaslat megad az adómentes átszállítás, adómentes behozatal és kivitel tekintetében, hogy átviteli raktárak nem léteznek másutt és a kivitt czikkek után való visszatérítés sem létezik másutt. Én e tekintetben bátor vagyok arra hivatkozni, KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVI. KÖTET. hogy igenis az adómentes behozatal és kivitel rendszeresítve van más államokban már, a hol hasonló adók fennállanak és nevezetesen Bécsben is fennáll a restitutió a fára, kőszénre, lisztre nézve, mint e tekintetben hivatkozhatom számos császári rendeletre, az osztrák császári pénzügyministerium számos utasítására, szabályzatára, melyek egyébiránt egy erre vonatkozó, igen használható szakmunkában egybe vannak foglalva; de magában itt a fővárosban is, egy adónemnél fennáll ezen restitutió, nevezetesen a húsfogyasztási adónál, a mint e tekintetben hivatkozhatom a fővárosban tartott húsenquete-re, a hol a főváros polgármestere maga utalt arra, hogy a húsnál igenis fennáll és rendszeresítve van már a fogyasztási adónak visszatérítése, a mint ez — úgymond — átalában ismeretes. Hát igenis, azok a kedvezmények és átalában azok a forgalmi könnyebbítések, a melyeket ily adónemnél okvetlenül szükséges megadni, azok fennállanak más adónemeknél is, fennállanak nevezetesen Ausztriában is; és azt hiszem, hogy azon esetben, ha ezen törvényjavaslat elfogadtatik, mindenesetre igen helyes lesz ezen fontos kérdéseket, nevezetesen az adórestitutió kérdését, az átmeneti raktárak körüli eljárást és az adómentes kivitel kérdéseit, az e körüli eljárást, a mint az be van rendezve Bécsben és Ausztria más városaiban, kissé alaposabban, részletesebben tanulmányozni. De hát, t. képviselőház, nem terjeszkedem tovább a javaslat védelmére felhozott állításoknak czáfolgatásába, mert hiszen látom, hogy a t. ház türelme már ki van merülve. (Halljuk! Halljuk!) Bezárom felszólalásomat azzal, hogy bármiként döntsön is ezen törvényjavaslat sorsa felett a t. ház bölcsessége : mi, kik ezen padokon ülünk, ugy vagyunk meggyőződve, hogy megtettük e törvényjavaslattal szemben hazafias kötelességünket. Mindazok, a kik a javaslat védelmére felszólaltak, appelláltak a hazafiságra és a t. előadó ur egész lelkesedéssel kiáltott fel előbbeni beszédében, hogy katonáinknak köménymaglevesre van szükségük; most ismét hivatkozik egész lelkesedéssel arra a halra, a mely Hollandiában, nem tudom, 14- vagy 15-féle adóval lett megróva. Hát, t. képviselőház, igen nagy dolog a hazafiság és elismerem, hogy ezek a czikkek is néha a lelkesedésnek méltó tárgyait képezhetik; másrészről ugy vagyok meggyőződve, hogy ha egy kormány miuduutalan csak a hazafiságra hivatkozik és ha a hazafiságra való hivatkozással hat esztendőn át mindig csak adóemelési javaslatokat terjeszt a ház elé: (Derültség balról) akkor nem lehet csodálkoznia a felett, ha ez a hivatkozás is elveszti a maga hatását. (Ugy van! a haloldalon.) Én ismételve kérem a t. házat, hogy a be49
