Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-340
384 3 *'- •r»íágo» ülés fiscalis eredmény, a melyet ezen törvényjavaslatból vár , egészen problematicus. [Helyeslés a baloldalon.') De tudomásul kell vennem a t. pénzügyminister urnak még egy másik állítását is s ez az, hogy ő a fogyasztási adó ezen rendszerét tovább fejleszteni, kiterjeszteni, nem szándékozik. Kivéve a petróleumra, azon esetre, ha Ausztriában a megfelelő törvényjavaslat nem fogadtatnék el. Tudomásul veszem a t. pénzügyminister nr azon állítását is, hogy a direct adót tovább nem fokozza. És tudomásul kell vennem a t. pénzügyminister ur azon állítását is, hogy a kiadások nem reducálhatók. Ezt ugyan nem positive mondta a t. pénzügyminister ur, de negatíve, a midőn nekünk szemrehányást tett, hogy hát mi a kiadásoknál megtakarításokat akarunk létesíteni. S midőn én mindezeket tudomásul veszem, t. ház, akkor nagyon kíváncsi vagyok, miként fogja a t. pénzügyminister ur végrehajtani azon pénzügyi programmot, a melyet ő helyette a t. ministerel nök állított fel felszólalásában, a ki a kormány pénzügyi programmja gyanánt állította fel azt, hogy igyekeznünk kell legalább az évenkint fedezendő kölcsönök kamatait újabb adóforrások által fedezni. Hát kérem, ha a közvetett adókat nem szaporíthatjuk, hogy ha a pénzügyminister ez adórendszert tovább kiterjeszteni nem szándékozik, ha másrészről a direct adót nem fokozhatja, ha a kiadásoknál sem létesíthetők további megtakarítások, akkor én igen kíváncsi vagyok, hogy miként fogja a t. pénzügyminister ur ezen programmját végrehajtani? Egyébiránt, t. ház, a kíváncsiságra némi alapot szolgáltattak magának a t. ministerelnök urnak felszólalásai is, a ki beszédjében jelezte ezen általam említett programmot, de ismét beszélt azon időről is, a melyet ő is, de a kormány is, a pihenésre, a nemzet önerejének összegyűjtésére szánt. Hát ha az volt a kormány czélja és törekvése, hogy az évenként létező deficitek és kölcsönök kamatait fedezze újabb adóforrások által, akkor én igen kíváncsi vagyok: melyik azon idő, a melyet a t. kormány a nemzetnek pihenésre, önerejének összegyűjtésére szánt? Azonban a t. pénzügyminister és a t. előadó ur is szíves volt több állítást helyreigazítani, a melyekben hivatkoztam külföldi államok adórendszerére. Nem én, az igen t. előadó ur utalt, mindenekelőtt ezen törvényjavaslat védelme szempontjából a francziaországi octroi-kra és külföldi adórendszerek példájára. A pénzügyminister ur azokat, miket e tárgyban mondottam, helyreigazítani igyekezett és ma különösen az igen t. előadó urnak helyreigazításai lényegileg találkoznak azokkal, melyeket a t. pénzügyminister ur mondott. Azt Január 28, 1881. mondja a pénzügyminister ur, hogy nem áll az én állításom, miszerint Francziaországban az octroi községi és nem állami jövedelmi forrást képezne. Azt mondja a pénzügyminister ur, hogy ezen állításomat kénytelen rectificálni, mert Francziaországban a kormány igen könnyen jár el az octroi-szedés jogának megadásánál, hogy egyoldalulag kimondja, hogy a beszedendő összeg 30 — 45%-a az állam javára esik, tehát az állam participál a jövedelemben, a fennmaradó 55 — 70% egyrésze pedig a departement pénztárába foly és csak csekély része az, a mely a községek czéijaira használtatik fel. Ennyiben áll a képviselő ur e részbeni állítása, mondja a pénzügyminister ur. Hát t. ház, én nem jártam Francziaországban és igy személyes tapasztalatok után nem beszélek, de igenis igyekeztem magamnak & rendelkezésemre álló források alapján e tekintetben alapos meggyőződést szerezni és ezek alapján határozottan állíthatom azt, hogy azok a rectificatiók, a miket a pénzügyminiszter ur szives volt tenni, valamint az előadó ur rectificatiói sem állanak a francsda octroi-k rendszerére vonatkozólag. Hivatkozhatnám t. ház, e tekintetben Hocknak, a kiváló osztrák pénzügyi tudornak munkájára , mely a francziaországi adórendszer és pénzügyi viszonyok tekintetében igen gazdag és ma is használható forrást képez. De hivatkozom e gy °ly munkára, melynek talán a t. pénzügyminister ur is nagyobb hitelt fog tulajdonítani, a mennyiben azon munkát egy hozzá és a t. kormányhoz közelebb álló képviselő ur fordította le, t. i. Le Roy Bealieu-nek Láng Lajos által lefordított munkájára, mely az akadémia megbízása folytán jelent meg. (Halljuk!) Ezen munkában saját állításomat igazolva találom. Azt mondotta a t. pénzügyminiszter és az előadó ur is, hogy Francziaországban a kormány igen könnyen jár el az octroi-k jogának megadásánál. E tekintetben, t. ház, én a Láng képviselőtársam által lefordított munka 451. lapján azt találom, hogy a községek csak akkor vethetnek ki kapu-adót, ha egyéb jövedelmi forrásaik nem elégségesek költségeik fedezésére. Az 1816-iki törvény az adó alá vetendő tárgyak kijelölését, a tarifa megállapítását, az adó beszedési módjának és korlátainak meghatározását a helytartósági tanács körébe utalja. A felsőbb hatóságok helyeselhetik, vagy megigazíthatják az adókat; de újakat nem hozhatnak be. A préfet saját jelentése kíséretében a belügyministernek szolgáltatja át a helyhatósági tanács határozatait; a minister aztán az államtanács elé terjeszti az iratokat, melynek belügyi és pénzügyi osztálya azután beható tanácskozás alá veszi a javaslatokat.
