Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-319

i 19. országos ülés deczember 14. 1880, 33 hézag, hiba nincs, az teljesen kielégítő? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Lehet, hogy a kormány előterjesztése alapján. Ezt az előterjesztést mi is hallottuk. Nem gondolom, hogy a kérvényi bizottságban többet 'és mást mondott volna a ministerelnök ur, mint itt mondott; és én, t. ház, a ki átalában nem akarom a sértéseket kutatni, a ki átalában nem akarom bizonyííani, hogy volt sértés, a hol kiderül, hogy nem volt; általában nem akarok intentiókat fogni valakire, a ki azokat tagadja: én, t. ház, sem a kérvényi bizottság bizonyítása, sem a kormány előterjesztése alapján nem szerezhettem magamnak meggyőződést. Pedig én megengedem, hogy a ministerelnök ur helyes utón jutott azon meggyőződéséhez, hogy azon cselekmény, a mely történt, félremagyaráztatott, hogy azon cselekmény hamis jelleggel ruháztatott fel, hogy azon cselekménynél jelenlévő tanuk bizonyítják, hogy hibás színben tüntettetett és hozatott elé és megengedem, hogy a vizsgáló iratokból is ezen meggyőződésre jutott. Dé akkor azt kérdem, hogy, miután hónapokon át nyugtalankodott az ország és ezen nyugtalanságát a kormánypárti lapok is méltán szították, nyugtalankodott az országnak 21 törvényhatósága, mert itt vannak kérvényeik: kérdem, miért tagadja meg a ministerelnök ur a háztól és az országtól, hogy ugyanazon előzmények ismerete mellett, ugyanezen meggyőződésre jöhessen? (Élénk helyeslés a bal- és a szélső balon!) Nem tudom okát, miért nem értesülhet ezekről a ház, mert hisz nem új Ítéletet akar mondani ez ügyben, nem akarja a katonai hatóságok határozatát felbontani; hanem a ház ellenőrzése alatt tartva a ministerelnök urat, ki a minap oly fennen vállalkozott a magyar szin és zászló megvédésére, mondom, nem tudom, mi oka annak, hogy a minister ur a háznak ezen ellenőrzési kötelességét is, a vizsgálati iratok előterjesztésének megtagadása által, lehetetlenné akarja tenni. (ügy van! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Hiszen a vizsgálati iratok természetében semmi sincs, a mi azok előterjesztését gátolhatná; éppen tegnap történt hivatkozás az igazságügyminister úrra egy hasonló katonai bűnügyi esetben ; a minister ur, a ki oly kényes a formák kérdésében, bizonyos győri ügyben itt felolvasta a katonai bírósági vizsgálati iratok tartalmát, mindnyájan méltóztatnak emlékezni az igazságügyminister azon kifejezésére, bogy: csak „négy, usque öt ütés méretett az illető fejére". (Egy hang a szélső baloldalon: Csak! Derültség.) A kormány itt egy kikerülhetlen alternatíva előtt áll: vagy előterjeszteni a vizsgálati iratokat és alkalmat szerezni a hazának azon meggyőződésre és megnyugvásra, hogy itt, a mint én akarom feltenni, egy helyes, egy komoly KBPVH. NAPLÓ 1878—81. XVI. KÖTET. eljárás történt és annak eredménye valóban az, mit a ministerelnök ur a kérvényi bizottságnak és nekünk is előadott, vagy ha ezt nem teheti, akkor fel kell neki állani és jó, meggyőző, alapos okokat hozni fel arra, hogy ebben az egy esetben ezen különben természetes eljárás egyáltalában lehetetlen. Ha a ház ezen jó, alapos — nem ürügyek, — hanem okokból meggyőződik, ez esetben véleményét módosítani fogja. De a kettő közül egyiket sem tenni, én azt sem politikailag, sem az ország érdekében, sem pedig a közös hadsereg érdekében helyes, jó eljárásnak nem tartom. A monarchia hadereje, mint minden közös hadsereg, igen kényes helyzetben van, de én azon meggyőződésben vagyok és Komjáthy t. képviselőtársam is hasonló meggyőződésnek adott kifejezést, hogy miután abban fiaink épúgy benne vannak, mint a monarchia másik államának fiai ha 8 azon intézményt nem helyesli is, nem lehet, hogy mi közömbösök legyünk az iránt, hogy az országban a hadsereg iránt és a hadseregben az ország iránt az elhidegülés, vagy a keserűség érzete terjedjen. A ministerelnök ur ezt nagy szerencsétlenségnek nevezte; én is annak tartom. De bocsásson meg, az az eljárás, mit ez ügyben követett és az az eljárás, a mit most követ, tartok tőle, Önkénytelenül is azon keserűség érzetének táplálására vezet s azon szerencsétlenség előidézésére, melyet mindnyájan, legalább mi, kik itt ülünk és ezen intézményt elvileg nem utasítjuk vissza, teljes erőnkből elodázni szeretnénk. Mert csak nem az a czél ez ügyben, hogy mondassék ki: mindegy, hadd nyugtalankodjanak sokan az országban, nyugtalankodjanak a törvényhatóságok, nyugtalankodjék a háznak egy része, nem ez a feladat, megnyugtatni őket könnyű és természetes módon, hanem feladat: néhány szavazattöbbséggel végett vetni a panaszkodásnak, elfojtani az elégedetlenség szavát s a helyett, hogy fényes napvilágnál meggyőződés alkottassák, fennhagyni a gyanú sötét árnyékát, mely politikailag rombolólag hat. (Ugy van! bal/elől.) Én azt hiszem, kétszeresen kötelessége a kormánynak súlyt helyezni arra, hogy e nyugtalanság eloszoljék. Én nem akarom tagadni uraim, hogy önök köztt lehetnek igen számosan, talán mindnyájan, kik tiszteletre méltó őszinte meggyőződéssel e határozati javaslatot elfogadják és nyugtalanságot annál nem éreznek. Én ezt megengedem, de ilyen politikai cselekvénynél és ilyen tigy elintézésénél, mint ez, mely hónapokig felháborodásban tartotta az országot, súlyt kell önöknek helyezniök az ország minden részének és a kisebbségnek megnyugtatására. (Helyeslés bal/elől.) Ha egy könnyű, egy biztos mód van arra napvilágnál tisztábban állítani oda az ügyet: 5