Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-340

382 340. orszAgos ülét janvár 28. 1181. agitur". (Élénk helyeslés és éljenzés jobb/elől. Derültség balfelöl.) Lukács Béla: T. ház! (Halljuk! balfelöl.) Midőn a házszabályokkal adott zárszó jogával élek, nem téveszthetem szem elől azon kereteket, a melyek köztt mozognom kell és fazon figyelmet, a melylyel a t. háznak a vita jelenlegi stádiumában tartozom. De másrészről nem téveszthetem szem elől azon feladatot sem, a melyre nekem egyszerűen, mint a különvélemény egyik aláírójának, szorítkoznom kell és a mely feladat engem nem jogosít fel arra, hogy a nagy politikának és a pénzügyi rendezkedés terén való azon kalandozásnak minden részleteiben kövessem a t. előadó urat, a melynek előadására ő magát feljogosítottnak tartja. (Helyesés a baloldalon.) Mert én, t. ház, azt hiszem, hogy a t. előadó ur azon szerepet, a mely reá a házszabályok értelmében várt, jelen felszólalásával jóval túlhaladta. (Igaz! balfelöl.) Mert utóvégre is a pénzügyi bizottság előadója és azon előadói szék nem arra való, hogy onnan a kormánynak politikája kortes szempontból védelmeztessék, (ügy van! balfelöl) hanem nézetem szerint az előadónak és az előadói széken ülőnek hivatása csakis az lehet, hogy a javaslat ellen felmerült tárgyilagos ellenvetéseknek czáfolatára, illetőleg magának a törvényjavaslatnak védelmére szorítkozzék, {ügy van! balfelöl.) De hát a világigen széles keretek köztt mozgott és nem a mi hibánk, ha tulajdonképen ezen lezajlott vita folyamán igen sok mindenről volt szó, de magáról a javaslatról lehetőleg kevés. Ugy látszik, maga a t. előadó ur, ugy látszik, a pénzügy minister ur és mindazok, kik a törvényjavaslat védelmére felszólaltak, érezték magának ezen javaslatnak belső tarthatatlanságát, érezték annak gyöngeségét és a védelem érveléseit nem magából a javaslatból merítették, hanem kiterjeszkedtek az átalános és pénzügyi politikának mindennemű kérdéseire. A t. kormány, a t. előadó és mindazok, akik a javaslat védelmére felszólaltak és a kik ezen szempontból támadtak meg minket, a kik a javaslatot elleneztük, erre vonatkozólag is megkapták a választ azon momentuosus felszólalásban, melyet igen t. képviselőtársunktól, Sennyey Pál b. úrtól hallottunk. (Igaz! a baloldalon.) Az ellenzék tehát e téren sem kerülte el a vitát. Nekem, t. ház, nem tartozhatik feladatomhoz, hogy ezen kitűnő szónoklat után azon ellenvetéseknek czáfolgátasába bocsátkozzam, a melyeket erre vonatkozólag az igen t. előadó ur tett; egyszerűen csak némely reetificatiókra akarok szorítkozni. (Halljuk! a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy a t. előadó ur egészen tévesen fogta fel Sennyey Pál t. képviselőtársunk beszédének azon részét, melyben fejtegette és figyelmeztetett minket azon veszélyekre, melyekkel jár az, ha a fogyasztást és ez által a termelést, ipart és kereskedést az országban megdrágítjuk. Egészen tévesen fogta fel ezen figyelmeztetést az előadó ur, mikor ezt ugy mutatta be, mintha a képviselő ur azt mondotta volna, hogy a mig Ausztriában nem hozatnak be hasonló adók, addig nálunk se történjék semmi. Én azt hiszem, hogy felszólalásának e tekintetbeni érvelése csak is oda szorítkozott és annak azon értelem tulajdonítandó, hogy figyelmeztette, a házat, hogy nem helyes nálunk a kereskedést, ipart és termelést megdrágítani, mig Ausztriával egységes közös vámterületen vagyunk, mert ez okvetetlenül saját adóképességünket, keresetforrásainkat, vagyoni előhaladásunkat fogná hátráltatni. (Ugy van! a baloldalon.) A t. előadó ur igen kíváncsi arra is, hogy hát hol léteznek azon megtakarítások, a melyekre b. Sennyey igen t. képviselő ur utalt? Én, t. ház, az előadó urnak ezen kíváncsiságát jogosultnak nem tartom, mert azt hiszem, hogy oly kiváló férfiú, mint a minőnek pártkülönbség nélkül ismerjük e házban igen t. b. Sennyey Pál képviselő urat, mindenesetre elég garantiát ad arra, hogy azokat, a miket mond, egyszersmind meg is valósítsa (Helyeslés a baloldalon) és azt hiszem, az előadó ur egészen tévesen értette az igen t. képviselő ur beszédét, a mikor annak azon értelmet tulajdonította, hogy Sennyey báró azon szózatot intézte a nemzethez, hogy legyen egy hüvelykkel kisebb. Én ellenkezőleg felszólalásának azon értelmet tulajdonítottam, hogy azt mondotta: ne szegényítsük a nemzetet; (Ugy van! a baloldalon) ne támadjuk meg adóképességét, ne támadjuk meg tőkéjét, hanem igyekezzünk oly politikát követni, mely annak adóképességét, erejét, a culturalis missio és nagy állami czélok megvalósítása mellett megkímélje. (Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) De az előadó ur szíves volt kiterjeszkedni azon ellenvetésekre is, melyeket a javaslat ellen felhoztam és felemlítette azt, hogy nem állanak mindazon ellenvetések, melyeket a javaslat zaklató voltára nézve felhoztam. Hivatkozott arra, hogy hiszen a zárt városokban a szekereket most is átkutatják, de teljesen figyelmen kivül hagyta azt, hogy ha ez itt-ott meg is történik, de legfeljebb az országnak két zárt városában történik meg, hogy azonban a törvényjavaslat felhatalmazza a ministert, hogy az országnak legnépesebb városaira is kitérjeszsze ezen zaklató és forgalmat gátló eljárást. Azt hiszem, igen nagy különbség van a köztt, midőn ily intézkedés kisebb keretben meghozatik, vagy a midőn az a törvényjavaslat értelmében azután az az ország legtekintélyesebb és legnépesebb