Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-340
340. országos ülés január 28. IäSj. 379 hifizem, nem haragusznak meg, ha azért állítják meg, hogy vissza kapják pénzüket. T. ház! igen fontos észrevétel volt és több oldalról ventilláltatott a törvényjavaslat intézkedése, hogy nyilt városok zárt városokká változtatnak a minister által; ettől Lukács és Chorin képviselő urak rettenetesen félnek. Azt mondják: miféle istentelenség a belforgalmat tönkretenni! Chorin képviselő ur e szót használja: „a mely állam több adó vonalat állít fel saját területén, az lemond a forgalom és ipar fejlődéséről." Hát szegény Francziaország, a hol 1508 adóvonal van; hát szegény Hollandia, a hol 470 adóvonal van, ezek az ipari és kereskedeimi fej lődésről mind lemondtak ? Hát nálunk, ott a hol zárt város van, t. i Budapesten és Pozsonyban, ezeknek forgalma, kereskedelme, ipara szenvedett-e? ezeknek fejlődését nem mutatja-e a legszebb adatokkal most a népszámlálás? Ilyen túlzásokat ne méltóztassanak tenni. Hiszen a felhatalmazás nem is oly drákói dolog; az eredeti törvényjavaslatban az nem is volt bennt, azt mi terjesztettük ki a pénzügyi bizottságban és mi természetesebb, mert hiszen az adótételt igy vagy úgy alkalmazni kell, azt sem csökkenteni, sem nevelni nem szabad. És ezen a téren van Szilágyi t. képviselő ur pénzügyi beszédében egy nagy tévedés. O nagyon téved, mert ő azt mondja, hogy ő olyan felhatalmazást, a mely önkényes adókiszabást ad a kormánynak, soha meg nem szavaz. Bocsánatot kérek, hiszen az adótétel, az adókiszabás, adókivetés, az meg van állapítva a törvényben, a beszedési módozat képezi a fölhatalmazás tárgyát, az adókivetés kivétetett a minister kezéből, az adótétel akár zárt városban, akár nyilt városban alkalmaztatik, az a mi a törvényben meg van szabva, attól a minister el nem térhet; de hogy az adót hogyan hajtsák be: bérlet utján, zárvonal utján vagy átutalás utján, az már a kivitel módozatja. Tehát önkényes kiszabás bélyegét nem ^viseli magán, erre meghatalmazás nem adatott. És a kik a maguk érdekében nyilt városból zárt várossá változnak át, azok ismét átmehetnek a nyilt város állapotba, ha a ministerrel ez iránt megegyeznek. Erre azt mondja Helfy t. képviselő ur: itt van a kortes-fogás, ha rosszul viselik magokat, lesz zárt város, ha jól viselik magokat, lesz nyilt város. Nem azért, t. képviselő ur, hanem egyszerűen az adózók érdekében a törvény szigorúan megszabja, hogy ha ők bérleni akarnak és a bért átvállalják, akkor nincs zárt város; ha pedig nem vállalják el, akkora vonal felállíttatik: és nem átutalás vágy bérlet utján szedetik be. Ezt kortes-fogásnak mondani valóban igen nagy túlzás. T. ház! Felvetette Eötvös t. képviselő ur a fogyasztási adó-zárvoaal kérdését és valami misteriosus dolgot akar látni, hogy opportunitási okból a pénzügyi bizottság attól ez alkalommal eláll. A január 10. 12-ik bécsi lapokban jött a hir, hogy az osztrák kormány felszólalt a zárvonal ellen és ennek következtében a pénzügyi bizottság mindjárt máskép beszélt, Kovács László t. képviselőtársam mindjárt máskép beszél és a kormány sem akar arról semmit sem tudni: erre a gyanúsításra megfelel a chronologia. A pénzügyi bizottság jelentése kelt 1880. deczember 8-án, Kovács László t. képviselőtársam beszélt jan. 2-án. a bécsi hir lejön jan. 10-én. Méltóztassanak meggyőződni ebből: hogy miféle pressió lehetett az, a melynek hatása alatt a pénzügyi bizottság állott. (Élénk helyeslés jobb/elöl.) Mert kérem alásan, hogy opportunitásban élünk mindnyájan, azt ugy hiszem, Eötvös t. képviselőtársam se tagadja; hiisz vannak pártok, a melyek megkeresztelni sem merik magukat opportunitäsból, inkább pogányok maradnak. (Ugy van! Ugy van! Derültség jobbfelöl.) T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Beszédem befejezéséhez érkeztem. De egy pár igen érdekes kérdéssel kell foglalkoznom, a mely, azt lehet mondani, társadalmi kérdés. Fölmerült az áthárítás kérdése (Halljuk!) és ebből megvallom, egy igen érdekes, némely részleteiben nem igen kellemes vita keletkezeti. Vitatták azt, hogy a földbirtok érdekében küzdünk a kereskedők ellen ; vitatták azt, bogy a kereskedők jutnak tönkre ezen adó következtében; vitatták, hogy az ipar, a forgalom megy tönkre —• és mindez ennek az adónak a következménye. Ennek az adónak az összege csak 3 millió; hogy ebből a 3 millióból, hogy lehet Pandora szelenczéjének annyi gonoszságát, annyi rosszaságát kihozni : én azt fel nem foghatom. (Helyeslés a jobboldalon.) Azonban, t. ház, az csakugyan érdekes kérdés és kötelességem röviden érinteni, hogy vájjon a földbirtokos osztály és a kerekedő és fogyasztó közönség egyáltalán milyen viszonyban van és milyen hatása alatt lesz ezen adónak. Azt mondták, hogy mi a földbirtokosok érdekeit védelmezzük; és, t. ház, nem tagadom, hogy ez igaz. Igaz, mert midőn mi fogyasztási adót hozunk be és a fogyasztási adók alól neai vonjuk ki a földbirtokost sem : nem azt teszszük, hogy egyes osztályt kizárólagosan megrohanunk, azt meg akarjuk rontani, a földbirtokos nagy dicsőségére is gyönyörűségére; hanem azt teszszük, hogy oly alapon akarunk adót kivetni, a melyen méltányosan, a facultativ fogyasztás és a jövedelem után járó fogyasztás arányában róvatik ki az adó. És ez nagy különbség ahhoz képest, mint ha az egyenes adók bármelvikéhez 48*
