Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-340
3S0 34 °- •«***•« tléa famäx 28. 1IS1. folyamodnánk. Méltán hangsúlyozták a földbirtokos osztály érdekeit a kérdésben, mert alternatíva előtt állunk: vagy ezt az adót, vagy más fogyasztási adót, vagy a direet adókat kell emelni. És kérem alásan, ha a 30%-os földadó, a mely jó vagy rósz termés mellett egyaránt rásúlyosodik arra a földre; ha az az adó, a mely súlyával annak értékét csökkenti, a házra a maga 20%-ával reátapad és a forgalomból a megfelelő értéket kivonja; ha a kereseti adó, a mint méltóztatott hangsúlyozni, oly terhes: ezekkel szemben azt mondani, hogy nem akarjuk ezeket most fokozni, nem akarjuk ezek terheit a rósz anyagi viszonyok köztt nagyobb mértékben szaporítani; mert ezek a terhek, ha ilyen alapon vettetnek ki, azokat az értékeket és a nemzetgazdasági tényezők erejét csökkentik: akkor azt hiszem, helyesen mondották, hogy mi a földbirtokos osztály érdekeit is védelmezzük, (Ugy van! a jobboldalon.) S másfelől, ha még azt a földbirtokos osztályt a fogyasztás arányában ép ugy terheljük, mint a kereskedőt és az iparost, akkor, azt hiszem, méltányosan járunk el és nem osztályharczot folytatunk. (Élénk helyeslés jobboldalon.) Mert br. Sennyey Pál, igaz, azt mondta, hogy tőkéjéből él a nemzet egy része s ennek következtében respiriumra van szükség. A kettő közül egy áll, t. képviselő ur. Ha addig már a t. képviselő ur, mig a nemzetben nem lesz ember, a ki tőkéjéből él és addig mindig respiriumot ad, akkor Magyarország államháztartását nem rendezi soha. Ha pedig ezt a respiriumot vagy addig tartja fenn, mig az a megtakarított csekély összeg elfogy, vagy mig valami változás áll be, akkor ígéretével, — mely komoly és őszinte, ez iránt semmi kétségem nincs — mégis illusiókat kelt; nem szándékosan, mert sohasem volt szokása, ő mindig a desilusió embere volt, de igenis szándéktalanul. Mert, mikor azt hangsúlyozza a t. báró, hogy respiriumot kell adni, mert tőkéjéből él a nemzet egy része, ezt az illetők ugy magyarázzák, hogy a mig nem rangirozzuk magukat, addig nem lehet a nemzetet újabb adóval terhelni. Azt hiszem, ily értelemben szavát még ő sem képes beváltani. Épen azért azt tartom, nagy illusió van beszédének első részében, mely a takarékosságot hangsúlyozza, azon arányban, melyben feltüntetve van; de még nagyobb illusió van beszédének azon részében, melyben a respiriumot igéri, melyben a respiriumot némelyek magyarázata szerint hosszú időre, az én nézetem szerint igen rövid időre megadná. S mi a különbség ebben a tekintetben és a mi általunk képviselt pénzügyi politika tekintetében magukra az adózókra nézve? (Halljuk! a jobboldalon.) Az a teher, melyet állami költségvetésünk deficitjéből ezen adó által emésztünk el, az a teher a nemzet fejlődésére, a nemzet hitelére nehezedő teherből elvonul, azt könnyíti, azt előmozdítja. Az a teher, melyet t. képviselőtársam most fedezni nem akar, kamatozik, szaporodik, súlyosodik és ránehezedik a nemzetre. (Helyeslés a jobboldalon.) S ha t. képviselőtársam folytonosan hangsúlyozza azt, hogy adjunk respiriumot a nemzetnek, mert bizonytalan a számítás az iparban, az üzletben, a kereskedelemben, bocsánatot kérek, sokkal nagyobb mértékben hat bénítóleg a vállalkozói szellemre a rósz államháztartási viszony, mint a bizonyos adó. Mert a mi abból az elhatározott teherből még keletkezik, azt az illető a kamatok kamatjaival kiszámítja és az elriasztja őt; de a mi a bizonyos teherből származik, azt tudja, azt bizonysággal bevonhatja számításba, Hisz példánk is bizonyítja. Bizonyítja Magyarország pénzügyi története a mikor ezt a pénzügyi politikát folytatták, melyet Sennyey báró hangsúlyoz. Volt-e akkor vállalkozási szellem az országban, fejlődött-e oly mértékben a forgalom és a népesség, volt-e akkor csak akkora lendület is, mint most, — igaz, most sincs nagy — a hitel, a forgalom és kereskedelem terén? Hisz csak fél decenniummal ez előtt volt, mindenki jól emlékezhetik reá. Egyátalán nem volt. Ólomsúlylyal nehezedett a bizonytalanság a nemzetre és ha most idegen tőkék jönnek be az országba, — habár nem nagy mértékben — a forgalom emelkedik, a hitel javul és ha b. Sennyey is a javulás némi csiráit kénytelen észrevenni az általa kiemelt tizenegy évi adóemelés után: ez azt hiszem, némi összefüggésben van ezen pénzügyi politikával és nem azzal, melyre b. Sennyei hivatkozott. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Igen sokat vetették szememre, hogy a kereskedők áldozatkészségére hivatkozom. Bocsánatot kérek, én a kereskedők áldozatkészségét igénybe nem vettem. Egyszerűen azt mondtam, hogy ha ez a törvény, mely részben az ő utasításaik és kívánalmaik alapján lett átalakítva, életbelép, akkor kötelességök és érdekűkben is áll, hogy az simán menjen át az életbe, hogy lehetőleg kíméletesen foganatosittassék és erre ők is jóakarattal, hazafisággal közreműködjenek, — miről nincs is kétségem. Azt azonban kénytelen vagyok constatálni, hogy ha nem is gyanúsítok senkit, — minthogy erre nincs okom — mert teljesen osztozom abban, a mit Wahrmann t. képviselő ur mondott, hogy a kereskedők hazafiasán és szakértelemmel viselték magukat és védelmezték conservativ és radicalis érdekeiket — de azt constatálni vagyok kénytelen, hogy a kérvények, melyek ezen javaslat ellen beadattak, két categoriára oszla-
