Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-340

376 340. ormigot flét jannir 2$. ISSi. Azonban, t. ház, minthogy br. Sennyey Pál t. képviselő ur beszédéhez érkeztem, méltóztassék megengedni, hogy azzal foglalkozzam. (Halljuk!) A t. képviselő ur igen terjedelmes és szép beszédében két részre osztotta érveléseit a törvényjavaslat ellen. Beszédének egyik része az, hogy megtakarítással is el lehet érni annak eredményét és a másik része az, hogy új adót vagy adóemelést behozni nem lehet, mert a nemzet részben már tőkéjét fogyasztja, részben rósz anyagi viszonyok köztt van, tehát respiriumra van szüksége. A mi a megtakarítást illeti, szükséges tudnunk, mennyit és hogy akar megtakarítani b. Sennyey képviselő ur, mert a közvélemény felkapta és portálja azon szót, hogy a képviselő ur a jelen költségvetésben 3 milliót tudna megtakarítani. Br. Sennyey képviselő ur ezt nem mondotta, ezt rectificálnom kell, mert ha örömmel és méltán hivatkozott Lukács Béla tekintélyére, akkor, mikor a javaslat ellen beszél, azt hiszem, akkor is elfogadja tekintélyét, mikor a költségvetésről szól. És november 15-én Lukács Béla képvisel ur az 1881-ki költségvetésről azt mondotta, hogy végre elérkeztünk a helyzetnek megfelelő reális költségvetéshez. Vannak ugyan egyes részletek, melyek ellen kifogást tehetne, nem ugyan azért, mintha concrete azok is indokolva nem lennének, hanem azért, mert az irányt, a mennyiben egy pár titkár és pár alantas közeg fizetése javíttatott, rosszalja, de az egészet átalában nem kifogásolja. A megtakarítás, —- utánam fog beszélni a képviselő ur, helyreigazíthatja szavamat, ha nem jól fogtam fel beszédét, — a megtakarítás — mondom — százezer forintra sem megy. Br. Sennyey képviselő ur azonban ennél többet akar, nem három milliót, de nem is százezerét, hanem valamivel többet és én iparkodni fogok az igazság érdekében lehetőleg megközelíteni azon számot, mert azt mondja, hogy nem azt, a mit a fogyasztási adókból vél bevehetni a kormány, hanem az, a mit látni fog, hogy bejött, azt fogja megtakarítani és ez is figyelemre méltó, annál inkább, mert nála a szó és tett ugyanaz. Azt mondja, hogy megtartja szavát, a melyet itt kimondott, vagy legalább a legjobb hiszemmel és meggyőződéssel törekedni fog arra. Ezen cautellával ellátva, nézzük a számot. (Halljuk!) Sennyey b. képviselő ur azt mondja, hogy a budapest-zimonyi vasút eshető leges évi terhe el fogja nyelni ezen adó eredményét. Ez az egyetlen positiv adat, mely beszédében tájékozást nyújt a megtakarításra. Már most minden számítás mellett, ha semmi üzleti haszon nincs a vasutból, másfél milliónál többre nem lehet tenni ezen vasút terhét; lehet, hogy annál kevesebbet is, többet azonban aligha igért megtakarítani. De honnan? T. ház! Nem foglalkozhatom most a kérdés politikai részével; én nem érzem magam feljogosítva arra, hogy sarokba szorítsam Sennyey b. képviselő urat. (Derültség. Felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Igen t. képviselő urak, először az állás, melyet itt elfoglalok, másodszor a szerénység, melylyel vele szemben viseltetnem kell, e,z tiltja nekem azt, hogy vindicáljam a jogot arra, hogy Sennyey bárótól programm-pontozatainak kifejtését követeljem. (Halljuk!) Én nem kérdhetem azt, hogy a honvédségen mit fog megtakarítani, mert terveit ki nem fejtette; nem kérdhetem azt, hogy képzeli az extensiv culturát intensivvé változtatni az által, hogy esetleg a költségvetésből valamit kitöröl; nem kérdezhetem azt, mikép fog jó tariffa-politikát csinálni, ha a vasutakra való kiadásokat megszorítja? Sőt e téren caak két kérdést vethetek fel, azt sem azon praetensióval, hogy választ nyerjek vagy kérjek, de egyszerűen azért, mert a tárgygyal szorosabb összefüggésben van. Egyik az, hogy Sennyey b. a központi és administrativ kiadások combinativ megtakarítását kilátásba helyezve, a 2l-es bizottságra hivatkozott. A 21 -es bizottság munkálatait többször forgattam, most újra átnéztem. A központi kiadások tekintetében az alapul felvett 1874-ki költségvetés és 1881-ki költségvetés közrt körülbelől V* millió különbség van s e negyedmillió az 1881-ki költségvetés javára esik. Egy negyedmillióval kerül most kevesebbe a központi igazgatás. A másik, mi szintén összefügg, a budapestzimonyi vasút. Sennyey b. — minek vitatása szintén nem ide tartozik, — elitélte e vasutat. Meglehet, helyesen. Azonban én azt hiszem, ha valaki azt mondja: jó tariffa-politikát kövessünk, mely a forgalmat könnyítse s ez utón a termelést előmozdítsa, én azt hiszem, annak legalább követelni kell azt, hogy vagy directe, vagy indirecte, a vasutakon uralkodjék a kormány. Ha Thaly képviselő ur még azért is szemrehányást csinál a kormánynak, hogy Hamburg és Bécs között miért van olcsóbb tariffa, mint Budapest és Hamburg között, láthatja Sennyey b. t. képviselő ur, hogy e tekintetben minő követelésekkel áll a kormány szemben. E követeléseknek legalább annyiban meg kell felelni, hogy a tariffán vagy directe, a mire vezet a budapestzimonyi vasút, vagy indirecte uralkodjék, A budapest-zimonyi vasút már törvény — ámbár ezt Q

SY új kormány megváltoztathatja, de én ezt sem subputálom a t. képviselő urnak, de azért sem, mert mint mondám, jó tariffa-politikát követel és egy hatalmas vasúttársasággal szemben csak egy verseny adja a kezébe a kormánynak azon módot, hogy a tariffa Magyarország érdekeinek jobban