Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-340

Í4Ö. or»*ág08 liléi januAr 28. 1881. 377 megfeleljen. Én tehát a megtakarításoknak azon nagyobb mértékét, melyet jeleztem, lehetőnek nem tartom s mert az a meggyőződésem, hogy ez az anyagi és culturális fejlődés helyett összezsugorodásra rezet és az összezsugorodás soha sem vezetett sem pénzügyi fejlődésre, sem államháztartási rendezésre, megvallom, beszéde ezen részének hatása alatt élénk emlékezetemben volt egy szip angol regénynek igen megható jelenete. {Halljuk! Halljuk!) A eonservativ lordnak fia liberális képviselőnek lép föl. A lord ezért haragszik s mindennel fenyegeti fiát. Végre a legerősebb eszközökhöz nyúl. A fiu azt mondja; atyám, parancsold azt, hogy egy hüvelykkel nagyobbra nőjjek! Ez ép oly lehetetlenség. Sennyey b. a nemzetnek nem ezt mondja. 0 azt mondja: legyen egy hüvelykkel kisebb! {Tetszés jobbfeWl.) Azonban a t. képviselő ur azt mondja, hogy a nemzet némely része a tőkét fogyasztja. Elismerem, vannak esetek, hol ez előfordul. Hogy rósz anyagi helyzetben vagyunk, kétségtelen. És ha az egyenes adók nagymérvű emeléséről volna szó, akkor a respirium szót és jelszót Sennyei Pál báró méltán hangsúlyozhatná. Azonban, t. ház, oly adóval szemben, a mely minimális tételekben és nem a vagyon, hanem a jövedelem arányában osztja meg a terhet, mert a fogyasztás legnagyobb részt ennek arányában történik és ezen arányban hárul némi méltányossággal a nemzet minden osztályára: még azt sem lehet hangsúlyozni. Tekintsünk például a külföldre. {Halljuk ! Halljuk!) Nem fogom a t. ház előtt a mostani gazdag nyugatnak országait feltárni, mert Összes argumentátióm összeomlanék azon megjegyzéssel, hogy azok gazdagok, mi pedig szegények vagyunk De sajátságos, t. ház, hogy a külföld példái bizonyítják, miszerint az államháztartás rendezése érdekében nagy adókat mindig rósz anyagi körülmények köztt voltak kénytelenek magukra venni a nemzetek. Mikor Hollandia oda jutott, hogy az asztalra kerülő hal 17 adóval volt garnírozva, mikor Anglia oda jutott, hogy minden legkisebb tárgyat megadóztatott; mikor a polgárháborúban levert Amerika 42-féle új adót hozott, mikor a tökéletesen letiport Francziaországban Thiers egy sereg új adóval lépett elő: senki sem mondotta respirium! Belátta itt mindenki, hogy a terheknek elhalasztása nem megszabadulás, hanem a terheknek növesztése. {Ügy van! jobbfelöl.) Az, hogy rósz anyagi viszonyok köztt vagyunk a megadóztatás tekintetében, indicálja azt, hogy ne oly adókat hozzunk be, a melyek azon gazdasági ágakra súlyosodnak, a melyek már is túl vannak terhelve, hanem, hogy oly jövedelmi forrásokat keressünk, a melyek még nincsenek nagyon megterhelve és hogy ezekre is facultative vettessék KÉPVH. MAPLÓ 1878—81. XVI. KÖTET. ki a teher. A külföldi államok példája igazolja, hogy azon országok hitele és termelése, a melyek rósz anyagi viszonyok köztt dúló polgárháborúk után nem riadtak vissza a legnagyobb erőfeszítésektől, mert tudták, hogy az állam egy a nemzettel: arányosan fejlődött. És méltóztassanak elhinni, most is tudnék arra példát, hogy vannak még rosszabb anyagi viszonyok köztt lévő országok is. Helfy képviselőtársam például gyakran hivatkozik Olaszországra. Neki megsúghatom, mert ő jól tudja, hogy ottan a nemzeti hadsereg és az önálló vámterület már 20 év óta létezik és hogy ennek daczára 1873—1879-ig 35,000 birtoktest maradt az állam nyakán, adóexeeutió folytán, mert már nem akadt vevő. És ezt hivatalos adatok alapján állíthatom és kérdezze meg t. képviselőtársam, hogy Olaszországban kiáltották-e : respirium! ? Sennyei Pál b. t. képviselő ur azt mondja, hogy az eredmény úgyis problematicus és államháztartásunk rendezése szempontjából aligha jutunk eredményre, ha a kormány pénzügyi politikája abban zsugorodik csak össze, hogy a deficitekre felvett kölesönök kamatait fedezzük, akkor egy sysiphusi munka áll a nemzet előtt, a mely sorvasztó, hervasztó hatással van a termelésre, a hitelviszonyokra, az összes forgalomra. Hát először is a t. kormány pénzügyi politikája nem egészen és nem csak abban áll. Mert ha a deficiteknek évi kamatja, másfél, vagy mint Chorin mondta, 2 milliót vesz igénybe, ez a kamat fedezve, lesz már ezen adó által és mint volt szerencsém régebben kimutatni — a nélkül, hogy megezáfoltattam volna —államjövedelmeink többi ágazatai évenkint 4—6 milliónyi természetes fokozatot mutatnak. Tehát egyfelől meg van akadályozva a deficit czímén a kamatteher növekedése és másfelől telik — bár kis mértékben — de mégis telik az államadósság törlesztésére is, vagy legalább nagyobb államadósság keletkezésének megakadályozására. Decrescendo megy az államadóssági teher növekedése és fokozódik a beruházás, a cultura és forgalom. Ez azt hiszem, nem sysiphusi munka, ez, azt hiszem, méltó az áldozatkészségre, méltó a desperatio helyett a munkásságra, az erőfeszítésre, {ügy van! jobb/elől.) T. ház! Az adójavaslat ellen érdemlegesen felhozottakra röviden fogok refleetálm, merte vita nagyon ki van merítve. Lukács t. képviselőtársam egy jelszót kiáltott a visszhangba és ez a házban is visszhangzott. Azt mondta, hogy ezen adóunicum. Hosszú beszédet tartott a városi octroik ellen, elmondta, hogy Belgium hogy szüntette meg azokat, de figyelemre méltó és mellesleg legyen megmondva, csak a kávé-vám- és szeszadó felemelése által; azelébbibŐ) 75, az utábbiból 35 százalékot adván 48