Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-340

340. orsságos ülés január 28. 1881. 375 szavak előállnak, egymással verekednek, még pedig ugy, hogy például az első harczos, az erény — la vertu — előáll és nem azt mondja: az én értelmem ez és ez, én követelem ezt meg ezt, ennek folytán hadat izének neked ezért és ezért, hanem azt mondja: mert az én nevem erény, azért harczolok veled, minden magyarázat, minden következmény nélkül. (Tetszés jobb felől.) Ha Szilágyi Dezső képviselő urnak ilyen az izlése, én az ellen nem harczolok, de bátor vagyok arra figyelmeztetni, hogy ily minden magyarázat nélkül kiejtett nagy szavak, argumentumokul el nem fogadhatók. (Tetszés jobbfelöl.) A mi pedig a másikat illeti, arra vagyok bátor figyelmeztetni, hogy az 1878-iki kiegyezés 10 évre köttetett. Ha van ebben a fogyasztási adók terén nekünk megkárosításunk, a ki ezt a megkárosítást eonditio sine qua non-kép állítja fel, bármily adóreform és bármily új adó ellenében, az azt a kiegyezést fel kell hogy mondja; és ha gömöri Szontagh Pá! képviselő ur oda módosítja ezt a gyöngébb idegzetüek kedvéért, hogy ő csak felveti az eszmét, csak kisérletet szeretne erre nézve tenni: bátor vagyok őt figyelmeztetni, hogy ez még rosszabb. A kísérlet a bizalmat és a szerződés szentségében való hitet ép ugy megingatja, mint a tulajdonképi komoly elhatározás, mely eredmény nélkül meg nem áll. És iia b. Sennyey Pál jónak és szükségesnek tartotta akkor rögtön tiltakozói gömöri Szontagh Pál képviselő ur felfogása ellen, akkor méltóztassék ezt a tiltakozást kiterjeszteni Szilágyi Dezső és Ghorin Ferencz képviselő urak édenében is; mert ezek is mind kilátásba helyezték, vagy legalább megkövetelték ezt. (Élénk tetszés jobbfelöl.) Van azonban t. ház, a feltételek köztt báró Sennyey Pálnak két feltétele. Minthogy a t. képviselő ur beszédének többi részével tüzetesen kívánok foglalkozni, ha méltóztatnak kegyesen meghallgatni. (Halljuk!) bátor leszek e feltételeket igeu röviden előzetesen fejtegetni. Az egyik feltétel az, hogy adóreformot hozzunk be és hogy abba a fogyasztási adó rendszerét illeszszük be. A másik feltétel olyan, melyet kénytelen vagyok beszédéből szószerint idézni, nehogy félremagyaráztassam és alaptalanul érveljek. Azt mondja szóról szóra: „Az pedig, hogy e vámszövétség fenállása mellett itt legyen fogyasztási adó, Ausztriában nem, vélekedésem szerint mindig kell, hogy előnyül szolgáljon ^az osztrák produetiónak, rovására a magyar produetiónak, a magyar consummensnek." Ebből az következik, hogy ezen feltétel teljesítése nélkül, eltekintve a közgazdasági és pénzügyi követelésektől, a melyekkel szintén bátor leszek foglalkozni, ezen két feltétel teljesítése nélkül t. képviselőtársam Magyarországon a fogyasztási adót be nem hozza. Hát bocsánatot kérek, a mi az adóreformot illeti, ezzel nálunk, mint minden jelszóval, viszszaélnek, mert adóreformot, olyant, mely kiugorjék készen felfegyverzetten, mint Minerva, olyan adóreformot sehol sem hoztak be és nem is fognak behozni soha, az fokozatos fejlődéssel kapcsolatos, az élet utasításához alkalmazkodó, részletes, lassú munka és ha most nálunk megindult a kataszteri szabályozás, ha a pénzügymi nister ur törvényjavaslatot nyújtott be a közadók kezelésére vonatkozó reformról, ha a harmadik osztályú kereseti adó reformja törvényjavaslat alakjában előírunk áll, ha az illetékszabásra és a pénzügyi bíráskodásra vonatkozó javaslatok részint beterjesztettek, részint kilátásba helyeztettek; ezek azt hiszem — oly reformok, a melyek a latban mégis csak nyomnak valamit és a feltételt legalább bizonyos mértékig kielégítik. Azonban sokkal fontosabb a másik. T. képviselőtársam azt mondja — és egész beszédének érvelése az, hogy mig Ausztriában nem történik e téren valami, addig nem tehetünk semmit. Bocsánatot kérek, ez veszedelmes közjogi és pénzügyi álláspont. Közjogi álláspontból veszélyes azért, mert ha mi még ezen e téren is, a melyen a szabad rendelkezésünk van, az adóügyekben ha nem is formailag, de logikailag és anyagilag oly szoros összeköttetésbe tesszük magunkat Ausztriával, hogy a vele való megegyezés nélkül nem tehetünk semmit, akkor teremtettünk egy új közösügyet, nem formailag, de lényegileg; akkor nem rendelkezünk szabad kézzel, hanem kérnünk kell az ő beleegyezését és támogatását, nem, hogy nálunk hozhassuk be, hanem ahhoz, hogy ő is hozza be. És akkor biztosíthatom a t. házat, hogy igen nehezen s igen ritkán fogunk valamit tehetni és hogy ha ugy méltóztatott magát kifejezni a t. képviselő ur, hogy a vámszerződés időtartama alatt: akkor 1887-ig fogyasztási adó behozataláról Magyarországon beszélni nem lehet és akkor azután azon respirium, melyet t. képviselőtársam kilátásba helyez, igazán hosszú időt vesz igénybe. Mert ha fogyasztási adókat e miatt behozni nem lehet, akkor az egyenes adókra volnánk ez ido alatt kényszerítve reá térni, pedig azt hiszem, a „respiriumot" különösen erre értette t. képviselőtársam. Ha tehát az egyikre rátérni nem lehet, a másikra pedig t. képviselőtársam azt mondja: nem szabad: abban az esetben az adók terén e kiegyezés tartama alatt nem tehetünk semmit; és hogy mily kilátásunk lehet a pénzügyi rendezésre, hitelünk fenntartására, ha sem az egyiket sem a másikat nem tehetjük, annak rajzolásába én nem bocsátkozom. (Helyeslés jobbfelöl).