Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-339

368 339. országos ülés j&imár 27. 1881. tekintett a rét fenekére és mint arany tepsi szétmeredt a képe." (Élénk derültség.) A ministerelnök ur nagy praedilectióval viseltetik az argumentatiónak azon neme iránt, a melyet syllogismus eornutusnak neveznek: ha valaki az egyik szarvából kimenekül, akkor kénytelen a másik szarvába beleütközni s azt mondja, miképen érthet egyet b. Sennyei Pál képviselő ur, Wahrmann képviselő úrral, mikor Wahrmann képviselő ur kifogása a törvényjavaslatnak azon sérelmén alapul, mert azzal a kereskedelmi osztály sujtatik , b. Sennyei képviselő ur pedig azt mondja, hogy hiszen a törvényjavaslat kifelé az összes népre reagál, hogy lehet tehát annak; a ki ilyet mond, egyszersmind azt mondania, hogy tökéletesen igazsága van Wahrmann képviselő urnak ? Hát kérem, hadd legyek én a harmadik, a ki azt mondom, hogy Wahrmann képviselőtársamnak is igazsága van és b. Sennyei képviselő ur logikája is teljesen eorrect. (Halljuk !) Mert hát itt benn először zaklatja, zavarja, károsítja és ha nem épen dammum emergenst, de azért kárt okoE luerum cessans a kereskedő nek, a mennyiben Budapestről eltéríti a kereskedelmet oda, a hol mindenesetre kisebb accist vetnek a kávéra és a czukorra, mint itt a nagy városban, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Tehát azt állítom, hogy b. Sennyei képviselő urnak és Wahrmann képviselő urnak is igazsága van, mert én is kiterjesztem mindkét osztályra. Wahrmann képviselő ur a maga fajtája sérelmét említette, (Élénk derültség.) Kérem ne méltóztassanak kiejtett szavaimat félreérteni. Wahrmann képviselő ur itt a kereskedelmet képviseli, a mennyiben ő nagy pénzügyi auctoritás, legalább ugy ismerem és ismerik a képviselő urak is. — Wahrmann képviselő ur tehát az ő köreinek érdekeit védi, a kikkel destinálva van együtt élni, velők naponként érintkezni, azok sérelmét hangoztatja praeeminenter; én védem pedig a magam fajtáját, a föld népe, a szántó-vető, a paraszt érdekeit, a kikkel összeköttetésben élünk, azok érdekeit védjük. A ministerelnök ur nincs itt, de majd be talál jönni (Derültség) és akkor majd ki adja nekem a részemet, hogy én itt parasztnak adom ki magamat és ez szól azon nagy városnak is, melynek képviselője, vagyok; én erre azt mondanám, hogy nem parasztnak vallom magamat, hanem szántó vetőnek, földmívelőnek, ki a földből él s kinek birtokviszonyai és életmódja j azon néposztályéhoz hasonló. Hanem a ministerelnök ur igen helyes, jó citátióval azt mondotta volt nekem egyszer, rustica natura prodit sua jura, azaz, hogy a paraszt természet mindjárt kiüti magát. No hát ebben sincs igazsága a ministerelnök urnak, mert azon vagyonkám, a melyet én Hevesmegyében birok, egy osztálylevélen alapszik azzal, a mit a Csákyak és Péchyek bir- j nak, tehát épen ugy, mint a ministerelnök ur, anyai ágon én is firtli mágnás vagyok. (Élénk hosszas derültség.) Tehát tiltakozom az ellen, hogy engem csak ugy simpliciter parasztnak lehessen eanonisálni, mikor én valóságos félvér gróf és báró vagyok. Én ezt a ministerelnök árnak meg nem engedem. (Derültség baljelöl.) Lehetetlen oly embernek, mint én, ki annyira tisztelem egész erőmből az egészséges észnek sziporkázó természetét, mint a minő a ministerelnök urnak sajátja, hogy néha-néha közbe ne szóljon. Hogy miért szólok közbe, megmondom. (Halljuk ! Halljuk /) Azért, mert tudom, hogy ez neki jól esik, hogy 8 sohasem marad adós, mert mindig jő rá 24 fontos. (Derültség balfelöl.) Most is ugy történt. Midőn befejezte szavait, azt mondta : áttérek Eötvös Károly képviselő ur által mondottak némelyikére. Ekkor közbeszóltam, hogy várjuk azt, hogy „ki ül ott, ki ül amott". Erre a ministerelnök ur azt válaszolá : elhiszem, hogy a képviselő ur ezt várja, de ha Sennyei báró egyebet nem mondott volna, csak ezt, fel sem vettem volna. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem azt mondta!) Ez egy azon válaszokból, a melyeket oly nagy bőségben bir, de a mi nem válasz egy oly insinuatióra, a melynek nagy része tisztán Sennyei Pál bárót illeti. Megmondom, hogy miért. (Halljuk! Halljuk!) Előttem nagy politikai cbarakter és mint magán ember a privát életben egyaránt nagy tisztelet tárgya az, a ki soha sem beszél másként, mint a hogy cselekszik. (Helyeslés.) Fokozza ennek érdemét néha a körülmény, a mely a véletlen kezében van. Ez lehet minden veszély nélküli, lehet súlyos, de lehet nagyon is veszélyes. Ily körülmények között ismerkedtem én meg harmincz évvel ezelőtt b. Sennyei Pállal. (Halljuk! Halljuk!) A honvédelmi bizottmány elnöke, — hivatkozom azon két három képviselőtársamra, a kik akkor a magyar diétának tagjai voltak — a szószékre lépvén és felolvasván azon császári leiratot, a melyet 8 Felsége, mostani koronás királyunk a 48-iki országgyűléshez intézett, felhívja a nemzetet a fegyveres ellentállásra és felhívja az országgyűlést egy — a nemzethez szóló nyilatkozat elhatározására. (Halljuk! Halljuk!) Midőn ezen nagy történelmi nevezetességű határozati javaslatot felolvasta a honvédelmi bizottság elnöke, akkor felkelt közülünk a szélső baloldalról egy képviselőtársunk és azt monda, hogy ő nem azt óhajtja, hogy valaki a képviselőház tagjai közül ennek pártolására szót emeljen, hanem ép abban van a dolog ereje, hogy ha van itt e teremben oly ember, a ki ez ellen fel akar szólalni, az nyilatkozzék. (Halljuk!) És, t. ház, halványan, mint