Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-339

339. oraaágoi fiiéi Január 27. 1881. 369 a viasz, felkelt a ministeri padok mellől egy halvány magas ifjú, sebes léptekkel sietett a szószékhez nem is tartotta helyéről szólani alkalmasnak, mert ha eldobja a koczkát, vagy egészen eldobja, vagy bele sem fog; és még Kossuth az egyik oldalon lement, addig ő a másik oldalon, a garádicson a szószéket hatalmába kerítve, azt monda: T. ház! Én ezen határozati javaslatnak ellene vagyok. Hivatkozott a pragmatica sanctióra és indítványozott egy feliratot ő Felségéhez Ferencz Józsefhez. No, t. ház. eddig vagyunk. Ha megengedi nekem a t, báró ur, elmondom, hogy miért emlékszem én ily precisióval e jelenetre; midőn a szószéket odahagyta, én, a ki egész exaltátióval ragaszkodom a férfias erő nyilatkozatának ama nemes, kétségtelen határozottságához, melyet ez alkalommal is* kitüntetett : elébe siettem, kezet nyújtottam neki, azt mondtam: tisztellek, beesüllek és beesülni foglak, mig élek mindig ezen tettedért, az isten éltessen ! (Éljenzés.) És, t. ház! akkoron már gr. Lamberg a hidon fel volt konczolva, akkor a „Népelem" ugyancsak a tárogató síp hangjával szólt és felvillanyozta a nemzetet, a nemzetőrség őrt állott a redout épületének kapujában és utczái körül és b. Sennyeit, midőn onnan haza indult, meg is lökdöstek. No, a ki ily nyilatkozattal ki mer lépni dynastikus érzelmei melletl, ily meggyőződéssel, oly körülmények között, hogy azon férfiú azt mondja itt a teremben, hogy sohasem fognám ott azon a helyen megtagadni azt, a mit itt mondok: az teljes mértékben megérdemli a tiszteletet és becsülést. (Elénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Es azzal szemben azon kicsinylő válaszolást: „Hisz ezért fel sem keltem volna" azt én nem tartom a ministerelnök úrhoz méltónak. (Felkiáltások jobbfelöl : Ne '? azt mondta a ministerelnök: Eötvös Károlyról beszélt!) De én, midőn a régi idők pietásszerü" emlékét feleleyeníteném a dolognak, nagyon természetes, hogy férfias határozottsággal kívánom kijelenteni, hogy ha b. Sennyey Pál az országgyűlés többségét elnyervén, ő Felsége által kabinet alakításával megbízatnék, én őt ép oly erélyesen, ép oly férfiasan támadnám meg, mint eddig mindazokat a ministeriumokat, melyek az 1867-iki közöstígyi kiegyezés alapján kormányt vállaltak (Helyeslés a széhö baloldalon) és csak azért örülnék, ha az már rég megtörtént volna, mert annál közelebb volnánk a czélhoz, hogy azon párt jusson kormányra, melytől most már a ministerelnök ur fázni kezd, (Derültség), holott a választások előtt inkább az egyesült ellenzék ellen fegyverkezett. T. ház! Sokszor elmondatott már itt a teremben, keserű szemrehányások köztt, a t. ministerelnök urnak azon manöverje, a melylyel a BittóKÉPVH. NAPHÓ 1878—81. XVI. KÖTET. kabinet megbuktatása alkalmával kormányra jutott. Én egyet nem birok soha megbocsátani egyénileg, egyet nem birok neki megbocsátani, mint ez országgyűlésnek egyik képviselője; egyénileg nem birom megbocsátani azt az átmenetet, megvallom, mert hát, ha én valakivel évek óta vadászok, ha a vadászpajtása vagyok és azzal megállapítok napot és órát, hogy akkor majd bejövök ide Pestre és kimegyünk és vadászunk itt a Rákoson, — az igy történik, aztán puffogtatunk, néha találunk, néha nem, én is, ő is — és megadván nekem a rendezvous-t, én nagy költséggel, felszerelve annak rendje szerint bejövök, ő nincs itt: hát hol van? Hát 8 elment Bécsbe. Igen, de engem igy felültetni, engem a faképnél hagyni nem szabad, nem lehet. Hát páter Kámpay retoricae professor szerint, mikor de promesso et delecto magyarázta, ezt a férfias jellem legfőbb attribútumainak nevezte és igyekezett keblünkbe beoltani az ily dolgok szigorú lelkiismeretes megtartását, mert az oly embert, a ki ezekre mit sem ad, ugy szoktuk nevezni: „nauci. flocci, pensi, pili, teruntii, nihili, assis." (Általános derültség.) No már most, t. ház, hát én igen jó deák vagyok, tudni való dolog, de én nem tudom magyarul egész correctséggel lefordítani azon szót, hogy nauci; azt hiszem, hogy az igazságúgyminister ur nem fogja tudni azt, bogy mi az a flocci, Tisza ministerelnök ur, hogy mi az a pensi, pili, a cultusminister ur, hogy mi az a teruntii assis? (Derültség.) Hanem hát azt mindnyájan tudjuk, hogy mi az a nihili, mert hiszen, hogy mi az a nihilismus, az is tudja, a ki nem birja a deák nyelvet, tehát nihili az semmi. No, t. ház, ha most már valaki, egy ismert egyéniség társadalmilag, vagyonilag és a közszolgálat terén publicista ember létére, egy nagy hatalom, 3 ezer ember előtt hirdeti, hogy ezek az ő elvei és ő ezeket fogja keresztül vinni és felhívja a körülötte sereglöket és benne hívőket, hogy ezért küzdjenek és ne csüggedjenek, mert okvetlenül meg fogja hozni az idő az állhatatosság gyümölcsét és egy szép reggelen elbúcsúzik a kapúfélfától és átmegy azon másik politikai párthoz nem csak azért, hogy megtámadja azt, a mit eddig ő maga vallott, hanem, hogy megháboruzza azokat, a kik őt támogatták és a kik nem csak szellemi munkával és fáradsággal, de anyagi áldozatokkal is felemelték azon magaslatra, honnan később merítette azon nagy jelentőségű befolyást, mely képesítette őt a Deákpárt szétrobbantására s ezen párt positiójának elfoglalására; hát, t. ház, méltóztassék nekem megengedni, mondjuk meg, nevezzük meg milyen ez az eljárás? Én nem mondhatok egyebet, mint a mit azon vadászra már elmondottam, hogy Ö" nem a Rákoson vadászik ezen túl, hanem 47