Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-318

'-•-•) 318. országot ülés decxembör 13. 1880. Iában nem fogja engedni a katonák túlkapását és azt mondja, hogy ő éppen ugy érez e tekintetben, mint mi. Hát, t. ház, én csak azt vagyok bátor figyelmébe ajánlani a t. ministerelnök urnak, hogy én már háromszor interpelláltam katonai ügyekben és mondja meg ő maga, vájjon volt-e annak eredménye, habár maga a megye is felirt? Végre kiderült, hogy nines hatalmában, hogy az illetőket megfenyítse és én kellő választ három interpellátiómra nem kaptam. Hanem csak méltóztassék visszaemlékezni a t. rainistereämök urnak arra is, hogy egyszer már volt eset, a mikor a lapok is hozták a tényállást és történetesen talán azért, mert Pécs városa loyalis a katonaság iránt, nem emlittetett a Wrangelféle eset, a midőn ő a nemzeti zászlót összevagdalta. Ezen esetet a í. ministerelnök ur nem vette nagyra. Most is bizonyára agyonhallgatta volna ezen ájabb esetet, ha Eger városa nem veszi kezébe az ügyet. És most is, t. ház, nem ugy kell-e tekinteni a t. ministerelnök úrra, mint a ki vagy nem akarja belátni az igazságot, vagy azt elpalástolni igyekszik, a mikor azt mondja, hogy „állítólag" elkövettetett a sérelem. A nélkül, hogy látta volna a vizsgálati iratokat, már is azt mondja, hogy „állítólag" ; holott a lapokban is megvolt a vizsgálat eredménye. Én, a t. ministerelnök ur emlékébe esak azt idézem fel, hogy ő, a ki bizonyosan forgatta a történetet, tud-e akár a közép-, akár az ó-korból felhozni esetet, hogy a nemzeti zászlón ejtett csorbát ilyen könnyen engednék lesíklani. Felhozom e tekintetben Francziaországot, hogy mi történt ott. Felhozom Rómát, a hol a zászlót az ellenség soraiba dobták, mert mindenki tudta, hogy előre fognak törni, hogy csak mindenáron visszakaphassák. Igaz, hogy a történelem, mely a múltnak szép eseteit foglalja magában, az, ugy Játszik, a ministerelnök urat nem igen érdekli. Őt inkább a jövő érdekli, azért változtatta meg oly hamar elveit, nehogy a múltja a történelemnek adassék át. Még csak egynéhány szót szándékozom most mondani a t. előadó ur előterjesztésére. (Halljuk!) 0 ugyanis olyasmit hozott fel, a miért már egy előttem szólott tisztelt barátom által is rendreutasittatott. Én szükségesnek tartom megjegyezni, habár jogász nem vagyok, hogy sajnálatosnak tartom, hogy ő a párbajt akarta elfogadni, mint törvényes bizonyítást és mintegy ő is leplezni iparkodott, hogy a párbajjal vége van mindennek. Azt mondja a t. előadó ur, hogy ő Somogymegye feliratát — melyet, mellesleg jegyzem meg, 27 törvényhatóság pártol eddig — némely tekintetben alaposnak ismeri el. Ha alaposnak ismeri el, akkor elvártam volna, hogy, mint a kérvényi bizottság előadója, szigorúbb büntetést szándékolt volna kiszabatni azokra, a kik a magyar zászlót meggyalázzák. Éppen azért, minthogy a kérvény nemcsak egy megye, hanem majdnem az egész ország által tárgyaltatott és elfogadtatott, azt hiszem, van joguk arra az illetőknek, hogy kérelmök, meghallgattassák és a szerint tétessék intézkedés. Minthogy a bizottság határozati javaslatát nem tartom elegendőnek, pártolom Szederkényi Nándor t. barátom határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gulner Gyula: T. ház! (Halljuk!) Midőn a vita előrehaladott stádiumában és ily előrehaladott időben bátorságot veszek, hogy röviden jelezzem álláspontomat, tennem kell ezt azért, mert e kérdést egyfelől igen nagy fontosságúnak tartom, másfelől pedig, mert e padokról is történt felszólalás Pulszky t. képviselőtársam részéről, a kinek érvelésével és couclusiójával —- sajnálom — e kérdésben nem érthetek egyet. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Én, t. ház, hogy egy szóval fejezzem ki, a mit óhajtok e kérdésben, kijelentem, hogy én világosságot akarok. Én akarom ismerni az ügyet, mert ez nem csekély horderejű s ebből kiindulva, hozzájárulok Komjáthy t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi Szederkényi t. képviselőtársam határozati javaslatát illeti, azt nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el azért, mert az tul megy azon, a mit meggyőződésem szerint e kérdésben már tenni lehetne, mert azon képviselő urak is, a kik ily értelemben nyilatkoztak, midőn valamennyien óhajtják, hogy az iratok előterjesztessenek, ebben egyúttal elismerték azt, hogy a kérdés minden oldalról felderítve nincs. Azon indítvány elfogadása pedig több volna, mint a mennyit ma a ház e kérdésben tehet. Én t. ház, megengedem és acceptálom azt, a mit a t. ministerelnök ur mondott, hogy t. i. itt egy fennálló jogi keretek között mozgó hatóság végezte a vizsgálatot. Fájdalom még ma is megvannak azon keretek, melyek annyi idő óta fennállnak s nem egyéni vélemény, nem a ház egyik részének véleménye, hanem maga az igazságminister ur is nem nagyon rég elismerte, hogy ez nem jól van igy és legközelebb czéloztatik a katonai bíróságok szervezetének megváltoztatása. Mig tehát elismerem, hogy ez egy fennálló keret, melyet respectálni kell, bátor vagyok kérdezni, hogy az következik-e ebből, hogy a képviselőház a szóban forgó esetet, vonatkozással a kormány eljárására is, — ne vehesse bírálat alá és csak azon iratok és factumok kerüljenek a ház elé, melyek a polgári hatóság által felvétettek? Nem, t. ház. Azon meggyő ződésben vagyok, hogy alkotm nyos országban