Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-318
318. országos ülés deezember 13. 1880. fg a katonai testület, a katonai kar, statust in statu nem képezhet, (ügy van! a halóid álon.) Annak cselekményei is a nemzet souverainitása alatt állanak, (ügy van! a baloldalon) kell, hogy a nemzet képviselete, törvényhozása legyen az, mely minden a közkormányzatra vonatkozó intézkedést ellenőrzi. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ha ily felfogásból indulok ki, bocsánatot kérek a t. minister úrtól, de éppen azok után, a miket ma hallottem, pedig igyekeztem magamnak objectiv képet alkotni a kérdésről, nem tudok megnyugvással lenni az iránt, a miket a ministerelnök ur mondott. Például Pulszky t. barátom említette, hogy elég e kérdésben ennyi, mert hiszen, bocsánatkérés is történt. A ministerelnök nr ezt nem említette. Mások máskép adták elő a kérdést, a lapok is máskép és a ministerelnök ur is kéífélekép. De, t. ház, ha igaz az, pedig már kétszer említtetett a házban — és a ministerelnök ur, ki igen érzékeny és gyors a helyreigazításokban — és mégis amaz állítás daczára is eddig még nem nyilatkozott arra nézve, igaz-e, hogy a kérvényi bizottságban is kijelentető volna, miszerint ő vele a generalcommando részéről, vagy a hadügyministerium részéről, csaR a vizsgálati eredmény, de nem maguk a vizsgálati iratok is közöltettek. Ha ez igy van, akkor bocsánatot kérek, de még hiányosabbnak tartom a dolgot. Mert akkor mi következik? Következik az, hogy a t. minister ur kapott egy kész dolgot, melyet ő többé felülvizsgálni hivatva nem volt. Többet mondok, következik belőle az, hogy nem is a t ministerelnök ur, nem a képviselőház, hanem maga a katonai hatóság végezte el az ögy e t, az vizsgálta, az hozott ítéletet, sőt az állapította meg magát a ténykérdést, hogy fennforog-e a nemzet, becsületének megsértése, vagy nem. Ha a t. ministerelnök urnak magának sem volt alkalma betekinteni az iratokba, ha maga sem látta a vizsgálati iratokat, ha ez áll, igy nekem legalább kétszeres okom van kérni, hogy ne mondjam, követelni azt, hogy ezen iratok a ház asztalára letétessenek, hogy mindenki meggyőződést szerezhessen magának arról, hogy fennforog-e ezen sajnálatos eset, vagy pedig nem. (Élénk helyeslés balfelöl.) Higyje el a ministerelnök ur, hogyha valaki, ugy én bizonyára nagy eúlyt fektetek azon jó viszony fenntartására, mely a haza érdekében áll, hogy fennálljon, hogy erősbödjék a bizalom a polgári elem és a katonai osztály köztt. De azt hiszi a t. ministerelnök ur, hogy ily eljárás által azt, a mire törekednünk kell, a jó viszony erősbítését el fogjuk érni ? Én az ellenkezőt hiszem, t. ház. Semmi sem képes lefegyverezni a gyanút, mint az igazság, mint a világosság. (Tetszés a baloldalon.) Ha fennmarad egy kétely és fennmarad jogosan, mert mindazon módokat és eszközöket nem alkalmazták, melyek a gyanút és a kételyt elhárítani képesek lettek volna, akkor, t ház, e kérdést le lehet szavazni, e kérdést le lehet venni a napirendről, de e kérdésben az ország közvéleményét ez a szavazás megnyugtatni nem fogja; (ügy van! balfeV'l) megnyugtathatja egyedül az, ha ide áll a t. ministerelnök ur, kezében a vizsgálati iratokkal és azt mondja : ime, kitűnt, hogy azon tény, a mely sértésként említtetett, a melyet Eger városa felhozott, csakugyan nem való; és ha való lett volna, akkor feleletre lett volna vonva az, a ki a nemzeti becsületet megsérteni merészelte. (Tetszés balfelöl,) Ámde t, ház, akkor, a mikor, nem derittetik fel az igazság, akkor, a mikor az igen t. ministerelnök ur állítása szerint is, magában az iratokban is benn fekszik az, a miket állított és még sem teszi le azokat a ház asztalára: nem kell nagyon gyanúsító természettel birni az embernek, de nagyon közel áll mindenkihez azon felvetés, hogy ha meg is lehetne mutatni a vizsgálati iratokat, meg is mutatná azokat. (Zajos helyeslés balfelöl.) T. ház! Én bezárom rövid felszólalásomat azon nyilatkozattal, hogy a nemzetek talán semmire sem annyira féltékenyek, hogy n. maodjam, sok esetben — s erre a históriából sok példát hozhatnék fel, — idegesek, mint saját becsületökre. Ha egy kültöldi állítólag megsérteti; berniünket, e miatt már háborúk is viseltettek és mégis t. ház, nekünk ne engedje a t. ház többsége, hogy meg kelljen érnünk azt, miszerint könnyen venni látszottunk egy ily esetet akkor, a midőn mi itt mindnyájan, a kik e kérdésben világosságot akarunk és szívvel-lélekkel óhajíjuk azt, hogy bár ne lett volna elkövetve azon sértés, a melyet azon alezredes — a ki későbben büntetésül, miként értesülve vagyok — ezredessé léptettetett elő, azon emlékezetes napon állítólag elkövetett. Hiszen t. ház, egy ehhez hasonló, hanem is ily nagyfontosságú kérdés már forgott itt a ház tárgyalása alatt akkor, a midőn gr. Böhmelberg Hecbtl győri polgárt az utczán felkonczolta. Akkor, a mikor a vizsgálat befejeztetett s a tövényes fórumon elvégeztetett, egy interpeilátió folytán az igazságügy minister ur, ugyanaz, a ki ma is a ministeri széket elfoglalja, azon helyről olvasta fel a jegyzőkönyvet és az ítéletet és a ház az interpellálóval együtt tudomásul vette a választ. Irányi Dániel (közbeszól): Nem vettem tudomásul ! (Helyeslés a szélső balon.) Gulner Gyula: Tehát a többség vette tudomásul. Mit mutat ez? Azt, hogy hasonló kérdésekben, mint ez, bizonyára megérdemli az ország közvéleménye és a ház egészében azt, hogy az ily természetű kérdések, — pedig ez annál sok-
