Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-318

318. erszágos ülés dcczember 13. 1SS0. 21 gálati jegyzőkönyvek, melyeket a kérvényi bizottságban is követeltünk, ki lett jelentve, hogy vele nem közöltettek. A ministerelnök nr kimondta, hogy ő valószínűtlennek tartja a sértés megtörténtét, tehát ő úgy volt hangolva, iiogy Seemaua alezredes bűntelen, előtte már mintegy constatálva volt az és éppen azért a jegyzőkönyveket maga sem kívánta be, miután előre feltette, hogy ártatlan. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy a feszültség a hadsereg és a nemzet között káros. Igaz, de ki által idéztetik az elő, a nemzet által, a mely hosszú idő óta tűr mindent; vagy a hadsereg tisztei által, a kik a zászlót, ártatlan egyéneket nemcsak az ufczán, hanem magán lakásaikba is berontva, megtámadják gyilkos fegyvereikkel. Azt mondja a Seemann szájával szóló ministerelnök ur, hogy rongyos és piszkos volt azon zászló s azért tépetett le. Igen, rongyos volt azon zászló, az 1848—9-ki dicsőségnek megtépett szent jelvénye s épp azért tépte le az egykori futását szégyenlő alezredes ur. Piszkos volt az idő viharjától, de szeplőtelen. Önök engedték azt sárba dobatni s nemzeti nagyságunk e szent jelvényét meggyalázni és bepiszkolni. De te szent zászló, melyet a kormány és parlament többsége ekként enged lerántani, meg lehetsz győződve, hogy nemzeted fényes elégtételt fog neked szolgáltatni. (Elénk, zajos éljenzés a szélső balon.) Oh, Szolnok, Isaszeg, Nagy-Sarló, a tömösi szoros, kőkösi híd és Piskinél egekig emelt szent zászlónk, az a nemzet, a mely vérének özönével áztatta lobogásod alatt a haza szent földjét; az a nemzet, mely benned a szabadság égi varázsát látta s mely polyvaként szórta szét a téged megalázni akaró roppant hadseregeket; az a nemzet, a mely világbámulatának magaslatáig emelt fel nemzeti függetlenségének szent jelképeként, elégtételt fog neked szolgáltatni! Azt éppen a kormány erélytelensége és elsimítás! törekvése fogja siettetni. Igen, mert az egri és kolozsvári esetek győzték meg a nemzetet arról, hogy a közosügyes rendszerben se nemzeti zászlónk, se nemzed becsületünk, se életünk nincsen biztosítva. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Neked, letépett szent zászlónk és neked ártatlan vértanunk, büntetlenül kiontott véredért e nemzet felháborodása az önálló magyar hadsereg felállítása által fog fényes elégtételt szolgáltatni! (Helyeslés a szélső balon.) A nemzet már megérlelte ez elhatározását s akkor nemzeti zászlónkat nem fogja senki porba dobni királyunk névnapján s a magyar fiuk szuronyerdeje köztt, hanem ott fog lengeni az e zászlóra és alkotmányunkra felesketett saját hadseregünk élén s az a 800,000 magyar kar azt meg fogja védni minden szégyen, minden gyalázattól s újból magasra emeli, mert annak csak a szabadság győzelmes csatáin szabad dicsőséggel lobogni! Addig pedig, mig a nemzeti elégtétel szolgáltatás e nagy napja megérkezik, igenis tanácsos lenne, hogy önök közösügyes rendszerükhöz más zászlót választanának. (Ugy van! a szélső báloldalon.) A nemzet dicsőségével és államiságának nagy eszméjével azonosult tricolorzásslót tegyük el szent ereklyeként akkorra, a midőn a haza függetlensége valósítva lesz a megsértett nemzet szavazatában nyilvánulandó akarata által. Külföldön úgy is csak a feketesárga zászló jelképezi az önök közös államát, használják itthon is azt, mert önöket az illeti csak meg. Nem fogadom el a kérvényi bizottság véleményét, mert annak első része helyesli a kormány elsimífási törekvését, második része padig a külön katonai bíráskodás fenntartására utal, én pedig az államban külön államot megtűrni s a törvények előtti egyenlőség nagy elvét semmiféle tekinteteknek alárendelni nem kívánom. Csatlakozom Szederkényi javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szalay Imre: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Feltettem magamban, hogy figyelemben fogom tartani a t. ministerelnök urnak azon tanítását, mely szerint, hogy ha szenvedélylyel tárgyaltatik valami, tehát az mindjárt legelőször is azon gondolatot ébresztheti másokban, hogy az illetőnek nincsen igaza; éppen ezért egész tárgyilagossággal szándékozom a fennforgó kérdéshez szólani, (Halljuk!) noha megvallom, nagy önuralomra van szüksége az embernek, ha olyan kérdés, mint ezen mostani, a t. házban ugy tárgyaltatik, a mint jelenleg tapasztaljuk. Mert hiszen a túlsó oldalon nem volt egyetlen egy képviselőtársam sem, a ki felszólalt volna, hogy a nemzeti zászló meggyalázta: ott és azt nem érezte is, vagy nem hiszi, hogy meggyaláztatott, legalább valami acceptabilis érvet hozott volna fel arra nézve, hogy ez nem történt meg. Hogy ez ugy történt, az nagyon nehézzé teszi azon feladatomat, hogy higgadtan szóljak ezen tárgyhoz, mert a t. ministerelnök ur azon állítása nagyon gyarló feltételeken alapul s egy előttem szólott t. barátom is azt mondta, hogy 8 azon vizsgálati iratokat sohasem látta. De, t. ministerelnök ur, én nekem nincs is szükségem arra, hogy azon vizsgálati iratokat lássam, mert hiszen constatáltatott azon tény, melyért Eger városa felirt. Azt mondja a t. ministerelnök ur, hogy ő a katonasággal szemben, éppen ugy meg fogja j védeni a nemzeti czímer meggyalázását és álta-