Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-335

260 335. országos ülés január 22. 1851. gyalásánál s a melyekre vonatkozólag a t. előadó ur tehetsége is talán fogyatkozást szenved. Másfelől, a hol érinti is azokat, mellettök inkább csak simán elhalad, semhogy azokat valóban tárgyalná. Ugyanazért azt hiszem, hogy a háznak épen ezen oldaláról, a melynek az ellenőrzés feladata, szükségképen kel], hogy- pótoltassak azon hiány, a mely a t. előadó ur előadásában támadt. Erre vállalkozom. Szólok először a deíiezitről. Senki sem fogja annak realizálását kétségbe vonni, elég baj, hogy azzal számolnunk kell. De azért mégis megvártam volna a t. előadó úrtól, hogy ezen defiezitnek eredetét, újabbkori fejlődését is tekintetbe vette volna; megvártam volna ezt különösen azon kormány érdekében, a mely ezen defiezitnek egy elmúlt időbeni állása miatt jutott a kormányhoz és ezen defiezitnek eloszlatására vállalkozott. A múlt évben, midőn ezen törvényjavaslattal egyidejűleg beterjesztetett egy másik törvényjavaslat, a közlekedési adójavaslat tárgyaltatott, a kormánypárthoz tartozó egyik szónok e deflezitet érintve, egy nagy absolutiót fejezett ki azon kormányok irányában, a melyek a jelen kormányt megelőzték, a midőn azt mondta, hogy ezért a denczitért nem felelős senki e házban, egyáltalán Magyarország alkotmányos tényezői közül senki, az előbbi kormányok sem, ezekre nézve egész átalánosságban absolutiót fejezett ki. Engedelmet kérek, t. ház, ha ez igy van, akkor kérdem, hát mi miatt mellőztettek azon kormányok, melyek a jelen kormányt megelőzték ? Ha az volt a nézete a t. szónok urnak, hogy a megelőző kormányokat a kimutatott deficzitért felelősség nem terheli, akkor kérdem, hogy miért méltóztattak megtámadni azon kormányokat és miért mellőztettek? De kérdem, mit tett a kormány a deficzit elhárítására ezen hat év alatt? Az eredmény, a melyet a pénzügyi bizottság előadója nem érintett, az, hogy az állam jövedelmeinek 30 milliónyi mennyiségben való szaporítása mellett a költségvetési hiány, a deficzit még mindig azon arányban áll fenn, mint annakelőtte. Ez tehát a deficzit genesisére vonatkozó tekintet, a mely semmiképen sem urgál oda, hogy ezen kormánynak oly előterjesztését, mely a népnek új megterheltetését involválja, megszavazzuk; tekintve azon eredményeket, melyeket 6 évi életében találunk, semmiképen sem biztosít az iránt, hogy a deficzit elhárítása jövőre sikerül. A másik, a mit az előadó ur felhozott, hogy ezen deficzitből valamiképen menekülni kell. Hát én valóban csodálkozom t. ház, hogy a pénzügyi bizottság előadója, a ki pénzügyi és közgazdasági dolgokban ismeretes jártassággal rendelkezik, a deficzit csökkentésének, hogy ne mondjam elenyésztetésének csak egyetlen módját látta contemplálhatni, midőn a szőnyegen lévő törvényjavaslat ajánlására szorítkozott; sőt még csodálatosabb azon kijelentése, hogy midőn a deficzit elenyésztetésére intézkedést lát szükségesnek, ezen intézkedéseket mivel sem jelöli meg. Én megvártam volna, hogy a deficzit csökkentését, hogy ne mondjam megszüntetését lehetővé tehető eszközöknek egész complexusáról szóljon, szükségesnek láttam volna hangsúlyozni a deficzit egyik főokának, a kiadási rovatnak újabb növekvése ellenében való biztosítást. Egy tekintet, melynek szem elől tévesztésének köszönhető, hogy azon szép gyarapodás, melynek pénzügyeink ezelőtt 5—6 évvel és későbben is örvendtek és azon szép eredmények a költségvetés súlyegyenének helyreállításában, — melyet a nemzet nagy áldozattal tett lehetővé, t. i. azon adóemelések által, melyek megszavaztattak ezen kormány alakulása idejében, továbbá melyeket a közgazdasági kiegyezezés alkalmával a monarchia másik felével kötött egyezmény következtében államunkra hárittattak, — hogy mondom, mindezen eredmények kárba mentek és a kiadások nagymérvű fokozása által paralizáltattak. Én a magam részéről nem várhatom ezen előzményekkel szemben a jelen kormánytól azt sem, hogy költségvetésünk újabban megterheltessék oly költségek el nem vállalása által, a melyek jelenleg abban nem foglaltatnak, az egyensúly helyreállítása első feltételének megfeleljen; de másrészről elvártam volna az előadó úrtól, de még inkább a kormánytól, hogy a súlyegyen helyreállításának, vagy legalább a deficzit fokozatos csökkentésének eszközeit kifejtse. Az egyszeíí adóemelést, vagy új adók behozatalát talán maga a t. előadó ur sem fogja czélhozvezetőnek mondani. Elvártuk volna a kormánytól, hogy azon egyéb eszközöket feltárva, melyek e czélra vezetnek, megnyugtatást szerzett volna a házban és az országban a tekintetben, hogy azon adók, melyek újabb megterhetetésünkkel az országra rovatnak, nem fognak ismét újabb költekezések vagy sikertelen pénzügyi politika folytán kárba veszni. Elvártuk volna nevezetesen, hogy a t. kormány közgazdasági politikáját, mely a nemzet teherviselési képességének emelésére irányul, ez alkalommal hangoztassa, midőn a nemzettől új áldozatot követel. Elvártuk volna a kormánytól egyátalában nem azt, a tegnap a t. pénzügyminister ur által csak mellesleg hangoztatott szót, hogy hiszeu azon terv, melylyel ő az állami egyensúly helyreállítására bir, habár nincs kijelentve, de a valóságban megvan. Elvártuk volna, hogy midőn új teherről van