Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-335
335. országos ülés január 22 1SSÍ. 26Í szó, megnyugtatás adassék a nemzetnek, hogy ezen terhet nem fogja haszontalanul viselni. Most áttérek magára az előttünk fekvő törvényjavaslatra. (Halljuk!) Annak genesise s eddigi sorsa a házban és a bizottságban valóban szomoritólag hat. Ha tekintetbe veszszük azon közingerültséget, melyet e törvényjavaslat beterjesztése az országban keltett; ha tekintetbe vesszük azon lényeges változtatásokat, melyek a pénzügyi bizottságban épen ezen közingerültség következtében tétettek : csodálkozni lehet, hogy a kormány, melynek elég módja van egy törvényjavaslat horderejéről meggyőződést szerezni, előre nem iparkodott e közingerültségnek elejét venni. Egy más alkalommal a kormány ellen felhozatott vádképen, hogy szükségtelen enquétirozások által iparkodik a teendőket elhalasztani. Ha volt törvényjavaslat, melynél helye lett volna az enquétnek, ez az. Ha a t. kormány azon fáradságot veszi, hogy midőn ez új adónemet behozni akarta, az illetékes szakkörök véleményét meghallgatta volna, bizonyára eleve meggyőződött volna azon javítások szükségéről, melyeket utólag a pénzügyi bizottságban kellett keresztülvinni. Es én nem tartózkodom kijelenteni, hogy a törvényjavaslat úgy, a mint beterjesztetett, a kormány részérői bizonyos könnyűséget, hogy más szóval ne éljek, a kellő megfontolás hiányát feltételezi. Mert nem tehetem fel, hogy a kormány, ha ezt előre látta volna, a javaslatot e szerkezetben terjesztette volna a ház elé. A t. pénzügyi bizottság csakugyan iparkodott, a mennyire lehetett a javaslat fenntartása mellett, ellen felhozott aggodalmakat megszüntetni. De nem szüntette meg azokat; ma is fennáll úgy, mint akkor, mikor az eredeti szöveg beterjesztetett, az, hogy e törvényjavaslat által szándékolt új adónem aránytalan megterheltetéssel jár azokra, kik azt viselik, olyannyira, hogy azon előny, mely az államra a javaslat elfogadásából hárul, semmi józan arányban nem áll azon károkkal, melyek ezen javaslat keresztülviteléből származnak. Engedelmet kérek, hogy a t. ház figyelmét erre különösen kikérjem. Ha az államra vonatkozólag 3 milliónyi jövedelem ezéloztatik és ez a 3 milliónyi jövedelem kimérhetetlen — mert ma nincs, a ki megmondhatná, hogy mekkora—terhet fog róni az adózókra, akkor méltán tartózkodni kell ily javaslat elfogadásától. A józan pénzügyi politika azt követeli, hogy az adók által elért előny megfeleljen annak a tehernek, melyet az illető visel és egy 3 milliót jövedelmező adó, mely esetleg a polgárokat tiz millióval terhelné, az igazolhatók és elfogadhatók sorába nem tartozik. Másodszor megzavarja a kereskedelmi üzletek megszokott működését; széttépi az összeköttetéseket, melyeknek fenntartásától annyi kereskedelmi existentia függ. A törvényjavaslatnak ezt a hátrányát sem tartom elháríthatónak. De nem találom főleg elhárítottnak azt az ellenvetést, mely szerintem legnyomatékosabb e törvényjavaslat ellen, az általános meggyőződés nemcsak az ellenzéki körökben, de oly körökben is, melyek különben a kormány politikáját szokták támogatni, hogy ily újabb adónemek egyedül a fogyasztási zárvonal felállífhatása után hozhatók be s lesznek elviselhetők a nemzetre nézve. Ez ma az illetékes kereskedelmi köröknek legszilárdabb meggyőződése. Már most, t. ház, a kormánynak, a mely pedig ezen az utón ezt az adót megvalósítani nem akarja, előre kellett volna ezt látni ő neki, a ki a fogyasztási zárvonal felállítását nem akarja, vagy ha akarná is talán, nem volna képes reá, tartózkodni kellene a nemzetben óhajtásokat gerjeszteni, a melyek ennek az intézménynek létesítésére vonatkoznak. T. ház! eddigelé a zárvonal és a közös vámterület ellenében csak a háznak ezen legszélsőbb oldaláról hangzottak el követelő szózatok. A fogyasztási zár vonal igénye mögött áll az önálló vámterület ügye és midőn a bonpolgárok jelentékeny részében azon meggyőződést keltik, hogy egy T bizonyos teher, a mely az ország javára és fizetésképessége fenntartására szükséges, máskép nem viselhető el, mintha ezek a követelések teljesülnek, akkor, t. ház, a korináig egy új mozgalmat indít meg a törvényjavaslat beterjesztése által, egy mozgalmat, melynek horderejét e pillanatban belátni nem tudjuk. Ha egyszer, f. ház, a honpolgárok oly jelentékeny része, mint a kereskedelmi osztály, nem általános politikai okokból és nemzeti aspiratiókból, hanem az anyagi megélhetés végett, a megállhatás és érdekek megóvhatása nevében fogja követelni ezen intézményeket, első sorban a fogyasztási zárvonal felállítását, másodsorban talán az önálló vámterületet: akkor, t. ház, e mozgalom meg fogja változtatni e hazában a politikai elemek egész configuratióját és beláthatlan következményekre fog vezetni. n ennélfogva, habár kevés reményt táplálhatok arra nézve, hogy a kormány azon felszólításra hajolni fog, melyet hozzá intézni kivánok, mégis megteszem ezen felszólítást: felszólítom '& t. kormányt arra, hogy ezt a törvényjavaslatot vonja vissza még a jelen stádiumában ; vonja viszsza nem úgy, hogy ezen visszavonás a kormány ellenzékének műve, — nem is teszek indítványt arra nézve, — hanem a kormány saját elhatározásától kérem ezen visszavonást. Vonja vissza azon tekintetből, melyet hangsúlyoztam : elhárítása végett annak, hogy egy aránylag lényegtelen —• mondom aránylag csekély eredményű — pénzügyi haszon miatt az or-