Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-335

256 3;J5. országos fiiés január 22 1881. csatornákba újabb paragrafusokkal egyhamar az életet visszavezetni nem lehet. És vájjon van-e kilátás arra, hogy az új adónemek, szemben a számtalan irányban elmaradhatlan káros kihatással, csak némileg számba vehető pénzügyi eredményt fognak szembe állíthatni? Ugy a t. kormány, mint a pénzügyi bizottság, a várható eredmény kiszámításának alapjául, az eddig Magyarországon fogyasztott czukor, kávé és sör egész mennyiségét veszi alapul, az utolsó tnéterraázsáig és hektoliterig s igy jön ki azután 2.880,000 frt. „Hasznavehetőnek" mondja a pénzügyi bizottság jelentése e számítást; már pedig nem merem feltételezni, hogy az itt javasolt kezelési rendszer mellett, a t. pénzügyi bizottság komolyan venné e kalkulusát, és nem gondolt volna arra, hogy csak az átalányozás, a csempészet és a magánimport bizonyos ellenőrizhetlen része, mondjuk, jő negyedrészszel le nem szállítaná ez eredményt. Már pedig más baj is van s erre nézve oly ecclatans praecedens áll előttünk, hogy az erre vonatkozó teljesen megbízható adatok talán különösen megérdemlik a t. ház kegyes figyelmét. Értem a kávévám 16 frtról 24 frtra történt felemelésének kihatását a fogyasztásra. Ez, ugy látszik, teljesen kikerülte a t. pénzügyminister ur figyelmét. Az általános vámtariffára vonatkozó előterjesztésében a kormány 2.538,000 frtra tette csupán a kávénál várható jövedelmi többletet. Lássuk, mennyit tesz ki a tényleg elért jövedelmi többlet. Kezemben van a pénzügy niinisteriuni által készített kimutatása a nyers kávé behozatalnak 1874 óta, e szerint az osztrák-magyar vámterületre és Dalmátiába a kávéimport kitett 1874-ben 303,143, 1875-ben 319,131, 1876-ban 329,309, 1877-ben 340,820, 1878-ban 401,424, 1879-ben 202,382 métermázsát. Az 1878. és 79. évekre vonatkozó számok azért nem irányadók, mert a kilátásban volt tetemes vámfelemelés 1878-b an a rendes szükségletnél jóval nagyobb importot idézett elő, a mely természetes kihatással volt az 1879-ik év rendkívül csekély kávébehozatalára. így azután az 1879-ik év jan. 1-én életbelépett új vámtariffa hatására nézve az 1879-iki import semmiféle támpontot nem nyújt, de igenis nyújt már az 1880-ik évi kávébehozatal. Erre nézve bírjuk a november végéig terjedő kimutatásokat, mely szerint a 11 hónap alatt 283,148 métermázsa kávé hozatott be az osztrák-magyar vámterületre, ha ehhez hozzáadjuk a deczemberre eső 25,000 métermázsa havi állagot, eléggé pontosan tehető 308,000 métermázsára a?, 1880-ki nyers kávé behozatal. A vámkimutatások evidenssé teszik, hogy egészen az új vámtariffa életbeléptetéséig évről évre 3—4—5 százalékkal, vagyis átlag 10,000 métermázsával emelkedett az évi import, ugy, hogy az 1877-ben 341,000 métermázsát kitett kávébehozaíal 1880-ban az előző 10 év aránya szerint okvetlenül legkevesebb 370,000 mótermázsára emelkedett volna, ez után a vámjövedelem a régi 16 frtos tétel mellett pedig ki tett volna 5.900,000 frtot; vagy is az 1880-dik évre a 24 frtos vámtétel mellett 308,000 métermázsa után befolyt 7.400,000 frthoz képest, a többlet kerekszámbau 1.500,000 frt. Tehát teljes egy millió írttal kevesebb, mint a mennyi annak idején az 50 százalék vámfelemelés folytán 2.500,000 frt többletként előirányozva lett, az aranyértéknek számításon kívül hagyásával. És mi ebből a nagyon világos tanulság ? Az, hogy a kávévámnak 8 frtról való felemelése több, mint 15 százalékkal csökkentette a fogyasztást és 'hogy az elért pénzügyi eredmény is 40 százalékkal a számítások mögött maradt. Már pedig a vám nincs semmiféle vexatióval összekötve és én nagyon fogok örvendeni, ha a t. előadó ur ily kézzelfogható előzménynyel szemben is fenntarthatónak fogja mondani a czukor-, kávé- és sörfogyasztási adó jövedelmének 1.800,000 frtos kalkulusát. Én részemről az előadott közvetlen tapasztalati tények alapján nem merném azt egy fél millió forintért bérbe venni. De van azután még egy érdekes, bár szinte nem éppen örvendeztető oldala a most kezünkbe adott hivatalos adatoknak. Ha 100,000 eoloniális kávéfogyasztatik Magyarországban, 2.400,000 írtnak aranyban, vagy közil 3 millió frtnak papírban kellene csupán a kávé-import vámjövédelmeként a magyar kincstárba folyni, pedig épen a pénzügyminister ur múltkori kiszámításából tudjuk azt, hogy az 1879-ki zárszámadások szerint összes vámjövedelmünk 806,000 frtot, a restitutióval együtt 4.600,000 frtot tett ki. S itt vagyunk, t. ház, annál a példátlan anomáliánál, mely még inkább, mint a fogyasztási adók körüli most máspontos számokban is kifejezhető károsulásunk, megszámlálhatlan milliókkal sülyeszti le Magyarország államháztartásának mérlegét. Nekünk minden egyes valamirevaló szatócsbolt elé egy pénzügyőrt kell állítanunk, minden öt kilo kávé mellé passust kell adnunk, papíron levő 2—3 millióért egy adórendszert kell kitalálnunk, a milyenről, mint ezt Lukács Béla t. barátom tegnap megyőzően kifejté, Smith Ádámtól Seheffléig senki nem álmodott, — holott már a politikai nagykorúság s a parlamentáris tapintat hiányával vádolható nálunk az, a ki arra utal, hogy egy 15 millió lakossal bíró állam, melynek ötödfél millió forintot tesz ki összes vámjövedelme — mindig ideértve a restitutiót — az ilyen állam nem soká engedheti meg magának az önálló államiság attribútumainak és egyik-másik legelső rendű alkotmányos intézményeinek luxusát. Uraim, 4 és fél millió forint vámjövedelem ott,