Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-335
335. országos tlós január 22. 1581. 255 tesen helyes a diagnosys, de már bocsánatot kérek, a recipe még jóval súlyosbítani fogja a betegséget, a helyett, hogy ha már ki nem gyógyíthatná is teljesen, legalább enyhítést roma képes előidézni. Ezerszer el volt mondva és mégis mindig újból rá kell utalni, hogy a baj fészke a közös fogyasztási adórendszerben és közös adóterületben rejlik; és ha a ház a kormányt felhívta, hogy gondoljon a fogyasztási adók jövedelmezőbbé tételére, esetleg az adózási rendszer módosításának utján is, bizonyára nem várt oly javaslatokat, melyek a rendszernek épségben tartásával, jelentéktelen fiscális eredmény fejében a kereskedelmi forgalom eddigi hálózatán erőszakos gátakat emel és ismét új csatornákon vezetik ki a magyar fogyasztók zsebébői az ©sztrák kereskedők zsebébe azt a pénzt, mely a ezukor- és fogyasztási adó czímén az osztrák kincstárba még nem folyt. Annak idején megkísértettük számokban is kifejezni ez utóbbi károsodást s mindannyiszor a kormányszékekből a mi adataink megbizhatlanoknak és túlzottaknak mondattak. íme most a pénzügyminister ur maga szolgál ebbeli adatokkal s azoknak akkor, midőn egy fontos új adónem behozatalának bázisául szolgálnak, teljes hitelt vagyunk kénytelenek adni. Ha a t. pénzügyminister a czukorfogyasztást Magyarországon 470,000 m.-mázsára teszi, ennek termelési, tehát tulajdonképen fogyasztási adója 11 frt 55 krjával 5.428,000 frtot kellene a magyar kincstár javára jövedelmezni; a ezukoradó pedig az 1881. évre restitutió levonásával, 635,000 frttal van nettó előirányozva, tehát károsodás csak a czukoradónál most már kézzelfoghatólag kerekszámban 4.800,000 frttal van hivatalosan feltüntetve. Á mi pénzügyi helyzetünkben roppant összeg ez, már magában vére kétannyi, mint a mit a legjobb esetben is a ezukor-, kávé- és sörfogyasztás javasolt megadóztatása eredményezhet. Itt rejlik a tarthatlan helyzetnek egyik kulcsa, melyet azonban a javaslat nem csak hogy számba nem vesz, hanem még fokoz egy másik államtól való példátlan pénzügyi és gazdasági függőséget avval, hogy részben kiterjeszti e függőséget még a legaprólékosabb üzleti napiforgalomra is, Hogy talán még monstruosusobbá tegyük azon mérleget, melyet egyéb áruforgalmi statistikai összeállítások hiányában a postastatistika felmutat, mely szerint például 1879-ben postautánvételek Ausztria javára kifizettetett 5.688,000 frt és Magyarország javára mit méltóztatnak gondolni mennyi ? — 299,000 frt. Nem akarom ismételni a már felhozott bizonyítékokat arra nézve, hogy el lehet keresztelni a javasolt adónemeket fogyasztási adónak, de csak akkor bírnának azok ilyenek jellegével, ha a gyakorlati életben és a köznapi forgalomban a jav&slat kezelési szörnyszülöttei tényleg functióba léphetnének. Már pedig nincs kereskedő" az országban, a ki például a restitutió kedvezményét a gyakorlati alkalmazhatóságra nézve komolyan remié és igy fennmaradnak teljes mértékben az aggodalmak, akár a kétszeri megadóztatás, akár az üzleti belforgalom deplacirozása, akár a csempészek, akár a bécsi és triesti tizletérdekeknek nyújtandó újabb előnyök tekiutetében. — Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a kereskedő világ nem az új teher, hanem a zaklatások beláthat]an sora ellen szólal fel és nem ellenezné a tényleges ezukor- és kávéfogyasztás megadóztatását, ennek pedig meg is volna a nagyon egyszerű módja. A közszükségleti detail-forgalom ilynemű czikkeinél az egyedüli fogyasztási adó az egész világon külföldről behozott czíkkeknél a vára, belföldön termeiteknél pedig a termelis megadóztatása; mind a kettő a legteljesebben és legarányosabban áthárul a fogyasztásra. Tessék a kávévámok és a ezukor termelési adókat tovább felemelni. Ma ugyan ezukorgyáraink igy is, ugy is sorra be fogják adni a kulcsot.? Igen ám, de Ausztria, mely már a 24 frtra való kávévám-felemelést körömszakadtig ellenezte — mint a pénzügyminister ur is tegnap einlíté — nem egyezik bele a további felemelésbe, ha pedig a czukortermelési adót felemeljük avagy a végtelenbe eortingen táljuk, akkor ismét az osztrák kincstárnak jut a jövedelem oroszlánrésze, a fogyasztási arányt messze tálhaladva. De hát a túloldalról dicsőítik azon kiegyezést, mely e pénzügy és gazdasági függőséget inkább fokozta, mint ellensúlyozta és ha nincs módunkban a minden önálló állam rendelkezésére álló nagyobb eszközökkel érdekeinket megóvni, nyúljunk legalább a törvény által számunkra még fenntartott minimális eszközhöz: állítsuk fel a fogyasztási zárvonalat. A t. pénzügyminister ur tiltakozott ugyan tegnap az ellen, hogy a kormány ez eszmével valaha foglalkozott volna, vagy valaha foglalkozni akarna, azonban meg lett vitatva a kérdés a pénzügyi bizottságban és — Gyöngyösön és a pénzügyi bizottság jelentése szerint: „a fogyasztási zárvonal eszméje felmerül, mint ezen adók életbeléptetésére legalkalmasabb eszköz és csakis opportunitási szempontból nem vélte a bizottság többsége azt most indítványozhatónak". Nem akarom vitatni azt, hogy itt a pénzügyi bizottmány dementirozta-e a pénzügyminister urat, vagy a pénzügyminister ur a bizottságot, de kétségtelen az, hogy hiába helyezi a zárvonalat a pénzügyi bizottság nebulózus kilátásba, hiába kecsegtetik választóikat azzal a szemben ülő igen t. képviselő urak; a közforgalmi érdekek nem tűrnek meg semmiféle kisérl A ti stácziókat és az egyszer lecsapolt forgdmi fő-
