Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-335

254 S35. országos tlé» jaauár 22. 1881. mes alapon lehet a szőnyegen lévő törvényjavaslatot elfogadni vagy elvetni. Lehet azt mondani s azt hiszem, a szemben levő padokban legtöbben azt mondják: „én bizalommal viseltetem a kormány iránt, helyeslem politikájának főirányát és mivel fel van vetve a kabinetkérdés, sokkal rosszabbnak tartanám az országra nézve a jelen kormány netáui bukását, mint a törvényjavaslatból netán kiokoskodható bajokat s azért azt tel quel megszavazom". A másik jogosult álláspont, melynél fogva valaki a ház ezen oldalán azt mondja: „én a kormány iránt egy mákszemnyi bizalommal sem viseltetem, nekem nem kell az ő politikája sem egészében, sem részleteiben és mivel nem akarok az ily politika folytatására semmiféle eszközt megadni, legkevésbé pedig olyat, mely a nép új megterheltetésével jár, tehát semmiféle új adót és semmiféle adófelemelést ennek a kormánynak meg nem szavazok." Ezen két ellentétes pólus köztt lehet azonban a javaslatot — ngy mint az ezen oldalról eddig tényleg történt — szorosan érdemleges indokoknál fogva, a várható pénzügyi eredményeknek és közforgalmi és közgazdasági hátrányoknak tárgyilagos mérlegelésével elfogadni vagy elvetni. En részemről a bizalmi kérdésnek bármily alakban történt felvetésénél mindannyiszor nemmel szavaztam ugyan és csekély tehetségemhez képest e helyről elleneztem azon politikai irányt, mely meggyőződésem szerint legnagyobb részben előidézte azon, tegnap a többség egyik szónoka által is 40 millióra tett deficitet, melynek alig 7—8%-nyi fedezésére kellene az új adójövedelemnek szolgálni ; mindamellett nem létezik egyetlen egy oly kormáoyi előterjesztés sem, melylyel szemben ellenzéki hivatásomnak ismerhetném a strikeolást s mindenekelőtt épen nem közönyös az reám nézve, mely úton-módon és a sikernek mily kilátásával kiséreltetik meg az eléggé válságos pénzügyi helyzetből való kibontakozás ; idézte azt elő bárki, vagy bármi. Midőn tehát szavazatom indokolása végett a törvényjavaslat pénzügyi és gazdasági oldalával kívánok foglalkozni s pedig szigorúan kerülve azoknak ismétlését, a mik, akár a számtalan kérvényekben és emlékiratokban, akár pedig az előttem elmondott jeles beszédekben már behatóan kifejtve lettek, lehetetlen valamely nagy respektust éreznem az oly neme iránt a valóságos minuendo lícitátiónak, melylyel a tisztelt kormány egy egész sorát a hosszan előkészíteti pénzügyi rendszabályoknak, vagy teljesen kivetkőztetni engedi eredeti conceptiójukbóí, vagy — ha még nagyobb a baj — teljesen el is ejti, de mindig compensátióként, igaz magyar nevén saját páríjával való cserebere utján. Nem is említve az európai hírnévre vergődött földtehermentesítés törlesztési javaslatokat, a tisztelt kormány még az 1879 iki deficit fedezésére tervezte az utvámokat, melyektől mintegy 700,000 frt új jövedelmet várva, minden módon sürgette az utakról szóló törvényjavaslat letárgyalását. Hogy történt, hogy nem, de megtörtént, hogy a közlekedési bizottság az új ntvámokat elvetette — és csodálatos dolog, közutaink javítása és a közmunkaügynek annyira sürgetett szabályozása azóta megszűnt sürgős lenni és ama, a közlekedési bízottság által is régen letárgyalt törvényjavaslat ma a feledékenység tengerének legmélyebb fenekén hever. Hogy micsoda metamorpkozisokon ment keresztül a Il-od osztályú keresetadóról szóló törvényjavaslat, erre már inkább emlékezik a t. ház, de hogy a jelen fogyasztási adók megszavazásáért compensatió gyanánt ama 3 javított kiadásban megjelent H-od osztályú kereseti adó törvényjavaslat végkép vissza fog vonatni, erről a Lloyd épületben tartott pártértekezletek hivatalos communiquéi nyíltan tettek jelentést. De hát lényegileg azt a törvényjavaslatot tárgyalják-e ma, melyet a t. kormány beterjesztett? Merem tagadni és ha a t. kormány még mindig ráisEitír az ő eredeti müvére a pénzügyi bizottság által beterjesztett szerkezetben IS, äffl ez az ő dolga; én azonban csak annyiban ismerem fel az azonosságot az eredeti és a módosított javaslat köztt, hogy as egyiket oly rosznak, oly eredménytelennek és oly kivihetlennek tartom, mint a másikat. Ha pedig a t. kormány belátta, hogy a nagy gonddal előkészített és pontról pontra tüzetesen indokolt eredeti adóterve lényeges részében elhibázott és kivihetlen volt és ha a pénzügyi bizottság a közvélemény első rohamának megtette azt a concessiót, hogy a legkirívóbb téves tervezésen alapuló sarkpontját az egész rendszernek kiküszöbölte: a javaslat teljes elejtésével szerintem ugy a t. kormány, mint a pénzügyi bizottság nem tett volna oly nagy második lépést, mint a mily lépést amaz átalakításokkal már is megtett. A jelszó a javaslat mellett az, hogy a föld túl van terhelve, hogy a direct adók tarthatlan arányban állanak az indirect adókhoz, hogy különösen a fogyasztási adók náluak aránylag kevesebbet jövedelmeznek, mint bárhol a világon, hogy a fogyasztás megadóztatása mindig a legaranyosabb és azért a legigazságosabb és a mi a fő, hogy nem lehetett volna szerencsésebben kiválasztani megadóztatandó élvezeti czikkeket, mint a kávét, a czukrot és a sört. Bár minderre reflectáltak már Lukáes és Wahrmann képviselő urak, mégis némelyeket bátor leszek felhozni, a mi talán nem egészen feleslegesen fogja a kérdés további oldalait is megvilágítani. A mi a fogyasztási adóinkat illeti, tökéle-