Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-318

2Q 218 orszás^s ülés palástolni és arra, hogy az ilyen eljárás a hadseregben azon loyális akaratot, a melynek kifejlődnie kell a Törvények, a kormány, az állam és az alkotmány irányában, egyáltalán nem mozdítja elő; a közönségre vonatkozólag azért, mert a közönség látja, hogy a ministerelnöknek sem kedve nincs vele szemb esz állani, ha azt tartja, hogy nincs igaza, sem hatalma nincs neki igazat adni, midőn azt mondja, hogy neki igaza van. Nyilt, férfias eljárás ez esetben mindenesetre megóvta volna az országot kellemetlen következményektől és disscusióktól, helytelen izgalomtól. A miat ez történt, én csak sajnálhatom, a kormárrynak ezen ügyben tanúsított eljárását, de részemről, minthogy a múltról egyáltalán a kérvényi bizottság határozati javaslatában nincs szó, a jövőre vonatkozólag egyszerűen elfogadom a kérvényi bizottság határozatát. Orbán Balázs: T. ház! Kormányunknak, békés polgárokkal vitézkedő katouasággal szemben tanúsított félénk meghunyászkodása és elsimítási rendszeréből, a kard emberei ezutánra is bátorságot meríthetnek alkotmányunk szent jelvényének sárba tiprására, a békés polgárok sértegetése, megrohanása és gyilkolására. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) T. ház! én nem tudok még arra esetet, hogy ha katonának polgárral; vagy katonai hatóságnak polgári hatósággal van összeütközése, a katonának ne lett volna igaza. Én nem tudok esetet arra, hogy ha katona, polgár vérébe mártotta — ellenséggel szemben kevéssé vitéz — fegyverét, büntetés helyett jutalmat és előléptetést ne nyert volna s közös ügyes kormányainknál készségre ne talált volna az elsimításra és a bántalmazott polgárság elnémírására. {Igaz ! ügy vin! a szélső balon.) Az az állapot, t. ház! melyben nálunk a polgárelem a katonasággal szemben van, egy valódi indiai kaszt rendszer, bele ékelve a XIX. század civilizatiójának közepébe. Mi, a nép — kiknek verejtékes munkája táplálja a katona urakat — vagyunk a páriák, ők a mandarinok, kikre nekünk még szemeinket sem szabad felemelnünk. {Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Ily helyzetünket szomorúan illustrálja az egri zászlósértés ügye. Egy osztrák tiszí, a magyar király névnapjának liszteletére rendezett ünnepély alkalmával, sajátkezűleg tépi le a rogynak csúfolt magyar tricoior zászlót s ezt követőleg, a hadgyakorlatok alkalmával — reglementje ellenére — kiküszöböli onnan a magyar zászlót, holott osztrák, bajor s más idegen zászlók bőségesen lengedeztek ottan. A polgári hatóság nemzeti zászlónk e rendszeres insultátiója következtében felir a kormányczember 18. 1880. hoz, a törvényhozáshoz; vizsgálatot és megtorlást kér, 28 más törvényhatóság 'támogatja azt, a sajtó heteken át foglalkozik az ügygyei, a nemzet önérzete fellázad, a törvényhozás termei felriadnak a nemzeti sérelem miatt s végre a kilátásba helyezett elégtétel abban culminál, hogy kiküldenek egy katonai vizsgálatot, a mely csakis egy pár katonát titokban kikérdez, kik a subordinatió szellemében felelnek s még igy is constatálva van a zászlósértés és a táborból való kiküszöbölése. Ezt egyszerűen minden vizsgálati jegyzőkönyv melléklete nélkül, persze ékes németséggel tudatják a kormánynyal, valamint meg tudjuk egyidejűleg azt is, hogy a zászlónkat insultált tiszt ur ezredessé való előléptetéssel lett megbüntetve. {Közbeszólás a szélső balon: Gyalázat!) Eger város hatósága az ily elsimítási rendszerben, a nemzetnek ily megaláztatásában megnyugodni nem tudván, többszörösen felirt a kormányhoz és a képviselőházhoz s vegyes vizsgáló bizottság kiküldését kérelmezte. A ministerelnök ur fegyelmi vizsgálat és felfüggesztéssel fenyegeti a kötelességérzettől áthatott tisztviselőket, a mint mondja, azért, mert 9 hónapig hallgattak. Hát ez nem valódi irónia-e? T. ház! Én óhajtottam és a haza megvárta volna, hogy a ministerelnök ur ezen erélyét, nem a nemzet becsületére féltékeny tisztviselők, hanem äz azt lábbal tiprott alezredes úrral szemben gyakorolta volna. Nem az egriek érdemelnek megrovást és fegyelmi vizsgálatot, hanem a belügy ér ur érdemelne vád alá helyezést, {Igaz! Ugy van! a, szélső haloldalon) a kinek szintén tudomása volt az esetről és hallgatott, mert az, hogy talán az egriek késtek a jelentés felterjesztésével, onnan ered, mert fel nem tehették, hogy maga a ministerelnök ur, valamint az egész ország tudomással birván ezen eseményről, hoszszú ideig azt szótlanul eltűri. De az sem áll, hogy 9 hónapig vártak, mert a későbbi és lényegesebb ^ászlósértés, t. i. a táborból való kiküszöbölés fellett jelentve korán és a korábbi esetre, csak mint praecedensre lett hivatkozva, hogy ezzel a zászlósértés folytonossága ki legyen tüntetve. A t. ministerelnök ur érinté már első beszédében azt, hogy Eger város hatósága későn kért vegyes vizsgálatot. Igen, mert fel nem tehette azt, hogy a ministerelnök ur egy olyan egyoldalú katonai vizsgálattal megnyugszik, megvárta, hogy maga rendelje el azt a vizsgálatot. És miután nem tette, azután kérelmezte a város. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy nem látja szükségét annak, hogy a jegyzőkönyvek beterjesztessenek. Úgyde maga a ministerelnök ur sem látta soha azon jegyzőkönyvet, kijelentette, hogy csak az eredmény lett — természetesen ékes német nyelven — vele közölve, de a vizs-