Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-334
§48 334- országos ülés január 21. 1881. másutt is, látjuk, hogy ma Stettiu, Trieszt,, Bréma, Hamburg a legkisebb összegekben a legtávolabb eső helyekre hiteleznek; a budapesti malmok hitelt nyitnak Belgium, Hollandia, Francziaország legkisebb helyeiben is, minthogy ma meg van minden iparosnak, minden kereskedőnek és gyárosnak a módja, hogy biztos tudósításokat szerezhet magának az egyesek hitelviszonyaira nézvo, képviselőket, ügynököket tarthat mindenütt és megszerezheti magának azon felvilágosításokat, melyekre szüksége van. A mi pedig az összeköttetésekéi illeti, fontolja meg a t. ház, hogy a kereskedelmi világ radikális és conservativ. Radikális annyiban, a mennyiben, a hol a legkisebb előnyt, nyereséget varja, rögtön az új ntra kész áttérni, holott, ha előnyt nem lát, mereven ragaszkodik megszokott útjához. Ha a törvényjavaslat elfogadása következtében másutt fog nyereséget várni, rögtön el fog fordulni innen ugy a kereskedő, mint az iparos és a fogyasztó és ha később arról fogják őt meggyőzni , hogy itt újból ugyanazon előnyöket nyerheti, melyeket előbb kapott és melyeket most máshol talált, ide visszatérni aligha fog már. (Ugy van! a baloldalon.) E részben tehát tökéletesen egyet értek Lukács Béla képviselő társammal abban, hogy ha később megtalálnánk győződni arról, hogy a most czélba vett intézkedések tévesek, az okozott kárt helyre ütni nem lesz lehetséges. (Helyeslés a baloldalon.) A külföldi kereskedés most a legkisebb mennyiségekre is kiterjed. Hiszen a háznak több tagja hírlapíró, a pénzügyi bizottság előadója szintén az; kérdem tőlük, nem látják-e minden Dap az aunoncokat a lapokban Triesztből, Hamburgból és más honnan, a hol 5 — ÍO kilót ajánlanak csomagolva, megvámolva, franco a házhoz küldve, ugy hogy az illető vevő minden különös kényelmetlenség, minden költség és megterbeltetés nélkül házába kapja a kész árúczikket? (Ugy van! a baloldalon.) Azt hiszik az urak, hogy ha a javaslatból törvény lesz, a külföldi kereskedők e körülményt nem fogják felhasználni? (Ugy van! a baloldalon.) Kérdést sem szenved előttem, hogy Budapest fővárosnak e részbeii kereskedése sújtatni fog és meg vagyok győződve, hogy ha a javaslat törvénnyé lesz, 2—3 év múlva az fog történni, a mi nálunk sajnos, igen gyakran történik: a kereskedelmi minister úr enquétet fog összehívni, nagy ivű kérdőpontokat fog szerkeztetni (Derültség) a fővárosi bizottsághoz, a kereskedelmi kamarákhoz, az egyes kereskedőkhöz és a kérdőpontok egyike az lesz: melyek azon okok, melyek Budapest fővárosa füszerkereskedéséuek hanyatlását előidézték? (Zajos derültség bal felöl). A másik kérdés: minő intézkedések volnának javasolhatók, hogy ezen kereskedés újból felelevenitiessék ? A harmadik kérdő pont. pedig: mit lehetne tenni, hogy a külföld és Bécs versenye szembea az itteni kereskedéssel enyhíttessék ? (Tetszés balfelöl). Mind e kérdésekre azokat a válaszokat fogja kapni a t. kereskedelmi minister ur, melyeket most már előre megkap a t. pénzügyminisrer ur, melyeket a h:'iz ma is nyer. Megkapja majd azon felvilágosításokat, melyeket Budapest főváros bizottsága, melyeket a budapesti kereskedelmi kamara, melyeket Budapest és más városok kereskedelmi testületei ma is megadnak. Használjuk fel inkább az enqnéte eredményét előzetesen, ez sokkal biztosabb s ne használjuk utólag, mikor azt érvényesíteni nem lehet, (Helyeslés balfelöl.) A birodalmi tanács egy képviselője, tegnapelőtt (Halljuk!) azt mondta: „Politikai hibát könnyen lehet jóvá tenni, de gazdasági ós társadalmi hibát nagy nehezen." Én egyetértek vele. Ha politikai hibát követünk el, azt hamar jóvá lehet tenni; a gazdaságot, forgalmat, kereskedelmet illető hibákat jóvátenni csak nagy nehezen fogjuk. Azon hibák, miket a vasutakra nézve tizenöt évvel ezelőtt elkövettünk, minden erőlködésünk s áldozatunk daczára nem tétettek jóvá és nem fognak jóvátétetui. T. ház! Kevés szavakban vonhatom össze azokat, a miket elmondtam. A pénzügyi bizottság lényegesen módosította, javította s elfogadhatóbbá tetíe e javaslatot. Nem lesznek annak kiviteléből olyan nagy bajok s nem lesz annak olyan káros hatása, mint lett volna, ha a pénzügyi bizottság e munkát ném tette volna meg De mindennek daczára olyan javaslat van előttünk, melvet ha komolyan keresztül akarunk vinni, roppant sok kárt, roppant sok vexatiót idézünk elő, ha pedig csak lazán akarjuk keresztül vinni, nem hozza be azt az összeget, melyet tőle várunk, hanem lényegesen kevesebbet hoz be annál. Az első esetben a fogyasztási adókat utálat tárgyává teszük, a második esetben értéktelenné. Készemről, ki e kérdésben egészen más álláspontot foglalok el, mint Lukács és Helfy t. képviselő társaim — hiszen a különvéleménynek már bevezető részében ki van mondva, a mire az előadó ur is utalt, hogy eltérő nézetek vannak közttünk — egész öszintességgel kijelentem , ma is azon nézetben vagyok, hogy Magyarország pénzügyi helyzetének regenerálása és javításának módja csakis az indirect adók, illetőleg fogyasztási adók kiaknázásában és helyes alkalmazásában rejlik. Ag az egyedüli út, mely e tekintetben bennünket pénzügyileg megment. Nem akarom dogmául felállítani, mi más részről felemlíttetett, hogy a direct adókat semmi szín alatt nem lehet emelni. Ehhez sok szó fér, ez idő kérdése. Ez talán nem lehetséges ma, de talán változott viszonyom köatt lehetővé